A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Jászai József: A pápai Városi Múzeum megalakulásának előzményei

JÁSZAI JÓZSEF A PÁPAI VÁROSI MÚZEUM MEGALAKULÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI (VISSZAEMLÉKEZÉS) Nehéz ezt az írást nekem elvégeznem, aki nemcsak cselekvő részese voltam az eseményeknek, hanem — ha szabad egy kicsit szerénytelennek lennem - éveken át egyedül bíbelődtem főfoglalkozásom mellett, csak úgy Jopott" időben, Pápa város múzeumának megteremtésével. Szándékosan használom a „teremtés" szót. Mert főleg a kezdeti szakaszban, majdnem a semmivel indultam neki az úttörő munkának. Később, mikor a köztudatba már beszűrődött a múzeum szervezésének gondolata, könnyebb lett a munkám. Magánosok, de a hivatalos szervek is - itt elsősorban Pápa város tanácsát és ennek végrehajtóbizottságát értem - sok megértéssel kezelték a városi múzeum ügyét, és bizony nélkülük nem jutottunk volna el odáig, hogy ezen cikk ezen időtájban megíródhassék. Nézzük meg, sorjában forgassuk fel az idők lapjait, mit is írhatunk a történések sorrendjében a Pápai Múzeum hőskoráról egészen a mai napokig, amikor új fejezetet nyitnak a múzeum történetkönyvében. Célom a historikus tárgyilagosságával maradandóvá örökíteni mindazoknak nevét, akik alkotó módon járultak hozzá városunk ezen kultúrintézményének létrejöttéhez. Persze, nehéz lesz egészen tárgyilagosnak lennem, hiszen a gyűjtés és szervezés munkájában ezernyi személyes élmény, benyomás hatott értelmi és érzelmi világomra, és bizony nem lesz könnyű elfogulatlannak lennem különösen ott, ahol segítőkészséggel, de méginkább ott, ahol gátló szándékkal találkoztam. Hibáimért ez legyen mentségem. Először talán arról szólok, hogyan is alakult ki bennem a múzeum szervezésének gondolata. Amikor közel 40 évvel ezelőtt szülőfalum monográfiájának megírásához gyűjtött anyagban olyan oklevélre akadtam, amelyen a nagyságos fejedelem II. Rákóczi Ferenc, és főgenerálisa, Bercsényi Miklós aláírásában gyönyörködhettem, ezeket és sok más iratanyagot átadtam Sopron város múzeumának. Hiszem, hogy épségben megvannak ma is. Azokat az írásokat pedig, amelyeken Nemes Horváth Zsuzsanna pápai vámosné, és Magyari János Uram 1764-ben íródott és ^privilégiait Pápa város actuális nótáriusának" névaláírását láttam, odaadtam még a harmincas évek elején, Pápa város levéltárának. Sajnos, ezek elpusztultak a háborús események során. Ha magamnál tartom őket, most gazdagabb lenne múzeumunk levéltári anyaga. Ekkor még nem foglalkoztam múzeumszervezés gondolatával. Hanem valami „belelépett" az életembe: egy kőbalta. Nem is egy, hanem kettő. Az egyiket a pápai téglagyár agyagbányájának falából szedtük ki a velem kiránduló polgárista gyerekekkel. Akkoriban ugyanis a pápai polgári fiúiskolának voltam tanára. A másikat pedig rá nem sokára hozta Egyházaskeszőről egyik bejáró tanítványom. Ez a két csiszolt kőkorszakból való balta indíttatta meg velem a gyűjtést. Hiszen, mint történelem tanárnak, az elmúlt idők minden egyes tanúja igen becses szemléltető-eszköznek bizonyult. Régészeti és levéltári írásos emlékanyagnak tudatos gyűjtése ettől az időtől számítható. Gyűlt is az anyag. Hol csurrant, hol cseppent. Csak erős szívfájdalommal gondolok ma is arra, hogy a régipénz-gyűjteményem, melynek igen ritka példánya - Dr. Répássy Gyula világszínvonalon álló numizmatikusunk állapította meg róla - volt egy ,Jcrétai ezüst", és az ún. „Máriás húszasok" teljes sorozata, 1945-ben megsemmisült. Ez az esemény mintha megölte volna bennem mindenféle régiség gyűjtésének még a szándékát is. Idő múlásával oldódott bennem ez a gátlás. Amikor 1948-ban a pápa-kertvárosi ált. iskolaigazgatója lettem, az iskolai munkám mellett számos kultúrterületen tevékenykedtem. Mint tanulmányi felügyelő az egész megyét bejártam, és az iskolákban összegyűjtött régiség látása felkeltette bennem a szándékot: az én iskolámban is legyen az oktatás segítségére iskolamúzeum. Ebből a magból terebélyesedett ki a városi múzeum gondolata. És hosszú évek gyűjtő munkája, törekedése, küzdelmes iparkodása nyomán: Pápa város Múzeuma. Ettől fogva két irányban folytattam múzeumszervező munkámat: egyik volt az anyaggyűjtés. Mindent gyűjtöttem, ami a várossal vagy járásunk területével valami módon kapcsolatban volt. Igen nagy segítséget kaptam iskolám tanulóin keresztül előbb a Kertváros, majd az egész város területén élő családoktól. A másik: valamiképpen helyiséget szerezni egy szervezendő városi múzeum számára. Ezen időtájban beszélgettem erről Závory Zoltánnal, akkor a városi iparitanuló iskola igazgatójával, kiváló festővel és grafikussal. Egyező véleményre jutottunk abban, hogy a múzeumnak legjobb helye 587