A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

szintén Győr felé. Egyidejűleg а 92/11. zászlóaljat a 25. magyar gyalogoshadosztálynak adták át. Az elszállítások után a 20. gyalogoshadosztálynál csak a 14/11. zászlóalj és a 21/3. ágyús üteg maradt. A hadosztály parancsnoksága ekkor követelte, hogy a IV. német páncéloshadtestnek (Szlovákiában) alárendelt — s az októberi harcokig a 20. magyar gyalogoshadosztályhoz tartozó — 23/1. és 9/1. zászlóaljakból szervezett „Botond"-harcsoportot rendeljék a hadosztály alárendeltségében a Balatonhoz. A német hadvezetés méltányolta a kérést, s a harccsoport február 6-ra beérkezett a balatoni védőállásba. Mivel a harccsoport szállítása elhúzódott, január 16-án a 20. magyar gyalogoshadosztály alárendeltségébe utalták a 3. magyar hadsereg kiképzőezredét (pk. : Botond László ezredes) három zászlóaljjal és 3 db nehéz páncéltörő ágyúval.

2 3 1945. január 18-án hajnalban megindult a IV. SS páncéloshadtest - „Konrad-III" fedőnevű - ellentámadása a Balatontól É-ra, a Balatonakarattya és Csór közti 25 km-es vonalon. A hadtest déli — jobb — szárnyán támadó 3. német páncéloshadosztály január 18-án a déli órákra áttörte az 1. szovjet megerődített körlet állásait Lepsény körzetében, majd sugarasan szétbontakozva tört előre Siófok és Enying irányokba. A Siófok felé előnyomuló 394. német páncélgránátosezred — megerősítve az 1. páncélos felderítő-, 1335. páncélvadász- és 219. rohampáncélos-osztályokkal január 19-re elfoglalták Siófokot. Január 19-én a 25. magyar gyalogoshadosztályt kivonták a balatoni védőállásokból, s a 3. német páncéloshadosztály mögött, második lépcsőben harcba vetették. Míg a 26. gyalogezred I. és II. zászlóaljai Mezőszilas irányába nyomultak előre, a 25. gyalogezred három zászlóalja Siójut és Siófok szélességben nyomult előre. Miközben az ezred 25/111. zászlóalja Siójut és Siófok K-i széle között foglalt el védelmi állást a Sió-csatorna északi töltése mögött, az ezred I. és II. zászlóaljai benyomultak Siófokra. A Siófokra elsőlépcsőben benyomuló 25/1. zászlóalj január 20-án tovább folytatta támadását Balatonkilitin át. Miután a szovjet csapatok harc nélkül Ságvárig vonultak vissza, a magyar gyalogság és néhány német páncélos a Ságvártól ÉNy-ra lévő káptalani majorig tört előre. Egyidejűleg a német páncélosok - a 25/11. magyar zászlóalj részeivel és magyar fogatolt tüzérséggel — Zamárdiig nyomultak előre. Miután a német páncélosok visszavonultak, a Zamárdi és Ságvár felé előnyomuló magyar zászlóaljakat váratlanul nagy erejű szovjet ellenlökés érte. Mindkét irányból pánikszerű visszavonulás kezdődött. A magyar fogatolt tüzérség vágtában vonult vissza Siófokra, s utánuk özönlött a magyar gyalogság, melyet Zamárdi és Ságvár felől szovjet gépesített csapatok üldöztek hét harckocsi támogatásával. A visszavonulók biztosítására azonnal bevetették a 25/11. zászlóalj főerőit és a 25. páncélvadász-osztály lövegeit. Mivel az üldöző szovjet harckocsik már benyomultak Siófok D-i részébe, Balatonújlakra, a magyar csapatok a Siócsatorna vonalában igyekeztek kiépíteni védelmüket. Január 20-án déli 13—14 óra között heves tűzharc alakult ki a csatorna vonalán. Egy Zamárdi felől támadó szovjet T—34/85-ös harckocsit a Sió-hídnál tüzelőállásban lévő egyik magyar 75 mm-es páncéltörő ágyú (lövegparancsnok: Oldal tizedes) találata érte a hídtól D-re. A harckocsi felrobbant, s tornya leszakadt. Az éjszakai órákban tovább támadtak a szovjet csapatok három harckocsi támogatásával. A szorongatott magyar egységek támogatására — Farkas alezredes parancsára — egy friss századot vetettek harcba, amely a további szovjet előretörést leállította.

24 Január 21-re a harcok elcsendesedtek Siófok körzetében. A 25. magyar gyalogezred I. és II. zászlóaljai Siófokon és az attól D-re kialakított kis harcászati hídfőben rendezkedtek be védelemre. Január 20-án a balatoni védőállások teljes szakaszát a 20. magyar gyalogoshadosztály vette át. A Balatonkenese és Zánka K. közti szakaszt a Csoknyaiharccsoport (pk.: Csoknyai Pál ezredes, Balatonfüred) vette át. Balatonkenese és Tihany között a „Balaton" zászlóalj két százada helyezkedett el: az 5/1. őrszázad Balatonkenese és Balatonalmádi között, a zászlóalj 1. százada pedig (pk.: Ongel szdos.) Balatonalmádi és Csopak között volt védelemben. A zászlóalj 2. és 3. századai a Sió-arcvonalban kerültek bevetésre. Tihanytól Zánkáig a 14/11. zászlóalj, valamint az 57. utász-zászlóalj 1. és 2. századaiból (pk.: Telkes Jenő örgy.) és a IV/2. utász-századból összevont csoport, továbbá a 21/3. ágyús üteg védett. Zánkától Kővágóörsig az 55. határvadász portyázó-osztály, Kővágóörstől Keszthely K-i széléig pedig a 20. felderítőzászlóalj (pk.: Szabó ales.) 20. lovasszázada, egy kerékpáros- és egy páncélgépkocsi-százada biztosított. A 20. felderítő-zászlóaljnak volt alárendelve a partmenti vasútvonalon mozgó 101. sz. páncélvonat is. Az Illey-csoport aknászosztaga ellenőrizte folyamatosan a Balaton jegének teherbíróképességét. A „Botond" páncélvonat továbbra is Balatonfűzfőnél biztosított; a 102. sz. páncélvonat pedig a hadosztály tartalékát képezte Tapolcán. Továbbra is a védelmi rendszerben maradt a 204/7. fényszórósüteg és a 11/11. elektromosakadályraj. A német „Carl"-zászlóaljat január 27-én Tihanyból Komáromba vezényelték.

2 s A 25. magyar gyalogoshadosztálynak Siófok általános irányba való bevetésével egyidejűleg, január 20-án a hadosztály egyes részeit — elsősorban a 26/1. zászlóaljat (pk.: Pataki Imre szdos.) — a Balaton jegén át akarták harcbavetni Szántód irányába. A kedvezőtlen jégviszonyok miatt — és arra a hírre, hogy a szántódi partoknál 26 db szovjet páncélos áll készenlétben — a támadás végrehajtását elnapolták. A zászlóaljat még a nap folyamán vasúti szállítással Balatonfűzfőre irányították, honnét gyalogmenetben nyomult előre Enying, Mezőszilas irányába.

26 Másnap, január 21-én viszont a magyar 92/11. zászlóalj részeit a hajnali órákban megindították a jégmezőn 571