A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)

zászlóalja (400300 fővel.) A hadosztály 1900 főnyi harcolólétszámmal rendelkezett, tüzérségi erők nélkül. Állományában mindössze 1 db nehéz páncéltörő ágyú volt.

17 A hadosztály 43 km-es partvonalát támpontszerű tábori őrsökkel biztosította. A december 8-ról 9-re forduló éjszaka lezajlott szovjet — rohamcsónakos — támadóakció után a balatoni védelmi vonalban viszonylagos nyugalom honolt. Csak december 12-én érte szovjet aknavető tűz Tihany-félszigetet, s hajtott végre harcfelderítést a 26/1. magyar zászlóalj. A felderítők a déli parton húzódó műúton nagy szovjet páncélos felvonulást észleltek. „Petrohán József szakaszvezető járőre — írta a „Hadsereg Híradó" — például egy éjszakán át lapult Siófok körzetében a nádasban, s úgy figyelte meg az ellenséges mozdulatokat a műúton. Másnap reggel az éppen támadó stukák (német zuhanóbombázók, Sz.) tüzének védelme alatt a tavon keresztül evezve akartak visszajönni. Az üldöző kozákok tüzéből ki is kerültek, a tó közepétől azonban vontatók segítségével tudtak csak az erős hullámzásból kijönni. Másnap Tompa József tizedes ismételte meg harmadmagával a felderítő vállalkozást, s értékes híreket hoztak az ellenséges mozdulatokról." A december 13-i jelentések is megjegyezték, hogy a magyar felderítés Siófokon nagy szovjet erőket és a Siófok—Lepsény közti úton élénk gépjárműforgalmat figyelt meg. A december 14-i magyar felderítés a Tihany-félszigettel szemben néhány páncélost, valamint kb. 50 db készenlétbe helyezett vízijárművet figyelt meg. December 15-én a magyar felderítésen kívül semmiféle harctevékenység nem volt. Több napi nyugalom után, december 19-én a szovjet tüzérség zavarótüzet lőtt az ÉNy-i partvidék több települése — elsősorban Tihany — ellen. December 26-án fellángoltak a harcok: Badacsonytomajnál a magyar partvédelem egy — öt rohamcsónakon közeledő — szovjet felderítőcsoportot vert vissza. Ugyanakkor a magyar tüzérség tűzcsapásai szétszórták a Tihany-félszigettel szemben felderített szovjet vízijármű csoportosítást. A december 27-i jelentések szerint a —10 С fok hideg miatt a Balatonon zárt jégtakaró alakult ki, de csak a part közelében volt teherbíró. Másnapra a jégtakaró teljesen beállt a szántódi szorosban, ami azonnali intézkedéseket követelt a víztükör nyitvatartása érdekében. December 29-én a jégmező a partvonaltól 1000 méteres mélységig járhatóvá vált.

1 Miután a jégmező megakadályozta a hadihajók járőrözését és növelte a szovjet átkelés veszélyét, a II. magyar hadtest műszaki parancsnoka elrendelte Balatonfürednél és Tihanynál 2—3 m széles csatorna kivágását a parttól átlagosan 1 — 1,5 km-re. A csatornákat — betonnal beöntött orrú — alkalmi jégtörő hajók vágták a jégmezőben. A csatorna azonban hamar befagyott, illetve a feltorlódott jégtáblák vastagították a jégmezőt. Ezért az Illey-csoport aknászosztaga robbanózárakat telepített. A jégmezőn 8—10 méterenként aknákat telepítettek. A tihanyi révnél pedig — 250 méterenként - fenékaknákat telepítettek (egyenként 300 kg TNT töltettel), melyeket lékeken át süllyesztettek a fenékre, s a parti figyelőkből voltak robbanthatók elektromos vezetékkel.

19 A beálló jégmező miatt sűrítették a partvédelmi állásokat is. Január 2-án délelőtt a 25/1. zászlóaljat elindították Literről — Vörösberényen és Balatonalmádin át — Alsóörsre. A zászlóalj 2. százada elfoglalta védelmi körleteit: a század egyik harmada Alsóörstől Ny-ra, második harmada K-re foglalt állást, harmadik harmada pedig tartalékban maradt. „Az emberek kinn vannak az őrsökön — írta Ágh Zoltán főhadnagy századparancsnokhelyettes naplójában —, nappal a vasút és az országút mentén elhelyezett körletekben figyelik a Balatont, éjjel pedig a Balaton jegén — körleteik előtt — figyelnek. Kelet felől állandó ágyúzás, Tihany felől nehéztüzérségi tűz. Január 4: Az őrsök ellenőrzése-, vannak itt folyamőrök is, akik a jeget hajókkal törték. A mai nap teljesen befagyott a víz. Az őrsöket fakutyával lehet csak végigjárni. A túlsó part felől erős ágyúzás. Állítólag Fonyódig törtek előre csapataink. Siófok és Zamárdi felől erős rakétázás. Füreden iszonyú detonációkkal robbantják a jeget."

20 A BALATONI VÉDELMI VONAL A NÉMET FELMENTÉSI KÍSÉRLETEK IDŐSZAKÁBAN (1945.január 1-26.) 1945. január 1-én este a 6. német hadsereg megindította „Konrád" fedőnevű felmentési kísérlet sorozatát Budapesten körülzárt erőinek kiszabadítására. A „Konrád—

I." fedőnevű ellentámadás Tata körzetéből indult meg Esztergom és Bicske általános irányokba. Annak ellenére, hogy az események nem érintették a balatoni védelmi vonalat, várható volt, hogy a harcok rövidesen áttolódnak a Balaton térségébe is. A magyar csapatok között mindenütt tömegessé vált a szökés. Mivel a Balaton is befagyott, itt is megindultak a szökések a szovjet csapatok oldalára. A január 6-ról 7-re forduló éjszaka a Tihany-félsziget sajkodi partszakaszán védő 26/111. magyar zászlóaljtól 56 katona szökött át a Balaton déli partján húzódó szovjet állásokba. Az eset hírére a német „Dél" hadseregcsoport parancsnoksága a legszigorúbb megtorlást és megelőzést követelte a 3. magyar hadsereg és a II. magyar hadtest parancsnokságaitól. A Balatonfüreden állomásozó 25. magyar gyalogoshadosztály parancsnokságának tábori bírósága — mint rögtönítélő bíróság — a következő napokban hat halálos ítéletet hajtatott végre szökés bűntette miatt. Január 10-én az aszófői murvabányában agyonlövéssel kivégezték Weisz József tizedest (24 éves, Balatoncsicsó) és Albert József tizedest (27 éves, Balatoncsicsó.) Január 13—22—26-án a honvédségből való kicsapásra és kötéllel végrehajtandó halálbüntetésre ítélték és kivégezték: Varjú László honvédet, Szűcsi András és Mészáros Ráfáel őrvezetőket és Zsolnai Zoltán honvédet. Egy-egy személyt örvényesen és Aszófőn, két személyt pedig a tihanyi apátsági major 569