A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Veress D. Csaba: Harcok a balatoni védelmi vonalban (1944. december–1945. március)
ágyús ütegét (2 db 80 mm-es löveg) és 6 db 40 mm-es gépágyúját (pk.: Poczok szdos.) a „Margit"-vonal Füle körzetében lévő állásaiba, a IV. légvédelmi tüzérosztály ütegeit pedig a balatoni védőállásokba vezényelték, megerősítve az I. német légvédelmi tüzérhadtest 133. légvédelmi tüzérezredének részeivel. A Dunántúl DK-i negyedében gyors ütemben kikibontakozó szovjet támadás miatt november 29-én a 3. magyar hadsereg kiképzőtáborát — Tamásiból — a balatoni védőállás második védelmi övezetébe, Nagyvázsonyba vonták vissza. December 1-én a 3. magyar hadsereg törzse (pk.: Heszlényi József vezérezredes) Balatonalmádiba települt. Ezzel egyidejűleg a hadseregnek alárendelt II. magyar hadtest törzsét (pk.: Kudriczy István altábornagy) a német hadvezetés kivonta a Balaton K—DK-i térségének harcvezetéséből. A hadtesttörzset Lepsényből Hajmáskérre vonták vissza, s megbízták a balatoni védelmi állások irányításával. December 2—3-án a szovjet 3. Ukrán Front megközelítette a Balaton déli partvonalát. A front bal szárnyán támadó 57. hadsereg 10. gárda légideszanthadosztálya december 2-án hajnalban Kaposvártól DK-re szétszórta a német „Brandenburg" páncélgránátos-hadosztály védelmét. Az utóvédként visszahagyott IV. magyar utász-zászlóalj csak a taszári repülőtéren hajtott végre robbantásokat, a városban rombolásokat nem végzett. December 3-án a szovjet előrevetett zászlóaljak Balatonkeresztúrnál elérték a Balatont. Itt azonban - a „Margit"-vonal előtt, a Nyugati-övcsatorna és a Cigány-csatorna vonalán (illetve attól délre Barcsig) hevenyészve kiépített „Richard"állásban a 2. német páncéloshadsereg csapatai (1945. március 29-ig) feltartóztatták a támadó szovjet erőket. December 4-én - a „Steigbügel" fedőnevű vasúti szállítás első lépcsőjében — Keszthelyre érkezett a 3. német lovasdandár 31. lovasezrede, 171. kiképző-zászlóalja, valamint 3. nehéz lovasosztályának egy harckocsi- és két lövészpáncélos-százada. December 4-én a Pápa, Devecser körzetében összpontosított magyar „Szent László" gyalogoshadosztály is parancsot kapott, hogy nyolc zászlóaljával és egy tüzérosztályával azonnal vonuljon Keszthely körzetébe. December 5-én a hajnali órákra a VIII. magyar gépvontatású tüzérosztály Keszthelyre érkezett. Az ugyancsak beérkező magyar 76. tábori tüzér- és 1. aknavetőosztályokat ugyanakkor a — „Margit"-vonal — Keszthely és Csurgó közti állásait megszállva tartó 8. magyar tábori póthadosztálynak (pk.. Temesy Béla altábornagy, Nagykanizsa) rendelték alá. A hadosztály 7. és 9. újonckiképző-ezredeinek nyolc zászlóalja még az erődítési munkákon dolgozott. December 5-re a szovjet csapatok elérték a Balatonkeresztúr és Hollád közti országutat, s 1 km-re közelítették meg Balatonberény K-i szélét. Csak itt sikerült a nap végén a - keszthelyi kirakodási körzetből azonnal harcbavetett - 31. német lovasezrednek és a 92. német gépesített-dandár egy zászlóaljának a szovjet csapatokat feltartóztatni. 4 December 5- 6—7-én a szovjet harcfelderítők és előrevetett osztagok a KisBalaton áttekinthetetlen nádasain át megközelítették Keszthelyt is. A város körkörös védelmére a Marcaliból visszavonuló — IV. magyar utász-zászlóaljat vetették be a városparancsnokság irányítása alatt. 5 December 7-én Keszthelyre, majd onnét Balatonszentgyörgyre érkezett a magyar „Szent László" gyalogoshadosztály első szállítási lépcsője: az 1/1. ejtőernyős-zászlóalj (pk.. Kiss Zoltán szdos.), melyet egy páncéltörő ágyús- és egy aknavetős szakasszal, egy árkász-századdal (az 1. ejtőernyősezred közvetlenekkel) erősítettek meg. Az így kialakított harccsoportot az ejtőernyősezred parancsnoka, Tassonyi Edömér őrnagy irányította. December 8-án hajnalban a 3. német lovasdandár - a német 10. csatarepülő- és 2. zuhanóbombázóezredek kötelékeinek, valamint jelentős tüzérségi erőknek a támogatásával — nagyerejű ellenlökést indított. A német erők — déli -- jobb szárnyán, Hollád és Kétely között támadott a magyar ejtőernyős csoport. Két napi harc után, december 9-re a német ellenlökés visszafoglalta Balatonmáriát, Balatonkeresztúrt, Balatonújlakot, s elérték az Öv-csatornát. Ezen a vonalon a német ellenlökés leállt, a német csapatok — 1945. március 29-ig — tartós védelemre rendezkedtek be. 6 December 10-én a 2. német páncéloshadsereg É-i szárnyát — Balatonmáriától Nagybajom déli széléig — a XXII. német hegyihadtestnek rendelték alá (pk.: Lanz, a hegyi csapatok tábornoka.) Mivel a szovjet 57. hadsereg tovább erőltette támadását, a 3. német lovasdandárnak (12 zászlóalj, 2 páncéltörő ágyúval, 10 rohamlöveggel és 15 ágyús üteggel) csak december 16-17-re sikerült stabilizálni a Balatonmária és Kelevíz közti arcvonalszakaszt. Annak ellenére, hogy a német ,,Dél" hadseregcsoport vezetését állandóan aggasztotta a 2. német páncéloshadsereg északi irányú szovjet átkarolása, december 8-án módosított kiadott parancsán, s a „Szent László" hadosztály felvonulóban lévő főerőit, a 4. német lovasdandárt és a 208. harckocsiosztály 31 db P—IV-es harckocsiját az ugyancsak fenyegetett székesfehérvári arcvonalszakaszra irányította. A Balaton DNy-i körzetében kibontakozó harcokkal egyidejűleg, december 2—3-án a szovjet 4. gárdahadsereg bal szárnyán támadó 20. gárda-lövészhadtestének 5. gárda légideszant-hadosztálya elérte a Balaton déli partvidékét Fonyódtól Siófokig. A Dunántúl DK-i negyedéből visszavonuló magyar katonai intézetek, valamint a nyilas propagandától megfélemlített polgári lakosság ezrei - minden elképzelhető vízi jármű felhasználásával — fejvesztetten menekültek át a Balatonon az ÉNy-i partokra. Drámai hangon örökítette meg ezt a menekülést a 3. magyar hadsereg újságja: „ . . . Hideg szél süvít végig a tavon. S amint így jön a tél, december első nap : aiban egyszerre csak száz és száz halászbárka s kiseb ) csónak hozza át a menekültek ezreit ... Az előkelő balatonparti villák és halászcsárdák sora . . . most az agyonfázott, meg565
