A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása. II. rész

helyzete 1552-ig, első török megszállásáig e sorok írójának a közelmúltban megjelent „A török kori Veszprém" című munkájával az idézett Erdélyi-féle feldolgozásnál nagyobb terjedelemben, egész részletesen adja Veszprém történetét a XVI. század elejétől a XVII. század végéig, két évszázadot átfogva. Л város XVIII. századi történetének egységes, teljes feldolgozása, annak ellenére, hogy levéltárai — káptalani, püspöki, megyei - ehhez a korhoz nyújtanak iratanyagukkal a legnagyobb megírási lehetőséget, az még várat magára. A Lukcsics—Pfeiffer-féle könyv, bár igen értékes, csak részlet a korból, mint a címe is jelzi, a vár történetéből ad településtörténeti és építészettörténeti anyagot részletes levéltári adatokkal, ami jó indítás lehetne egy későbbi feldolgozáshoz. Viszont nagy hiányossága a könyvnek, hogy szinte teljesen mellőzi a városnak a szabad királyi városságért és a földesúri hatalom elleni harcát, valamint Veszprémnek a Wesselényi-féle összeesküvésben való szerepét. A másik két értékes, XVIII. századi várostörténeti anyagot hasonlóan levéltári adatokra támaszkodó feldolgozás, Lukcsics József említett tanulmánya mellett Véghely Dezsőnek, Veszprém akkori főjegyzőjének ,,az 1875-ik évi jelentés töredéke"ként összeállított „Emléklapok rendezett-tanácsú Veszprém város közigazgatási életéből" című, 1886ban megjelent könyve. Nem kortörténeti feldolgozásnak szánta szerzője, és mint az előző fejezetekből ismert, a város meg nem értése miatt meg nem jelenhetett Veszprém története munkájának csak egy részlete; mégis a XVIII., de még a XIX. századra is sokszor kézbe vehető, megbízható, idézhető jó forrás. Ha már így felvázoltuk a „törlesztendő" adósság egy részét a rendelkezésre álló forrásokra hivatkozva, a veszprémi múlt megírásában hasonlóan csak nagy „adóssága" helytörténetírásunknak a XIX. század is. Az az átalakulás a város életében ami már a XVIII. századi „mozgalmak" folytatásaként öröklődik, az országos eseményekbe kapcsolódás 1848-ig, majd az első újság megjelenésével 1866-tól a gazdasági, a társadalmi és a kulturális problémák a mezővárosból rendezett tanácsúvá válásig, 1875-ig és innen a milleniumig eltelt újabb negyed század, aminek legjellemzőbb társadalmi kérdése a „szegényügy" volt; olyan eseménydús, vonzó valóságábrázolásra adna lehetőséget az ugyancsak ki nem aknázott gazdag, bőséges forrásanyaggal, ami több száz oldalas XIX. századi Veszprém történet megírását tenné lehetővé. A XX. századi részletes várostörténet megírásánál két részterületen volna lehetőség. Az első világháború kitöréséig terjedő másfél évtized Veszprémnek a XIX. századból hozott, de már nagyon felgyülemlett megoldatlan társadalmi-gazdasági harcai a kezdődő munkásmozgalmi adatokkal, majd a nagymérvű szegénység a munkaalkalmak hiányával, a város életének ezen időre eső ábrázolása. A másik kortörténeti feldolgozásra kínálkozó lehetőség, az első világháború kitörésétől a második világháborúval a Horthy-korszak végéig terjedő idő, ami ma már jól körülhatárolható, kellő történelmi távlatba helyezhető időszaka lenne Veszprém legújabbkori történelmének. Tanulmányunk e különösen hangzó címe alatt a veszprémi helytörténeti kutatás több olyan „hiányosságáról" is szándékunk megemlékezni, amik nemcsak megírásbeli hiányok, illetőleg egy-egy területnek mindeddig valamilyen ok miatt el nem készült stúdiumai, hanem olyanokról is, amiknek éppen megléte mint folyamat segítette elő, hogy a „fehér folt" kialakulhatott. Ilyenek elsősorban a várostörténet forrásanyagában az idők során háborúk vagy tüzek révén bekövetkezett károsodások, vagy a különböző alkalmakkor végrehajtott selejtezések során elpusztult vagy szándékosan is megsemmisült iratok hiánya. Annak ellenére, hogy Veszprém két nagy levéltárában, a káptalani és a megyeiben meglepően nagy számú irat mint forrás áll a kutatás rendelkezésére; annak sokszorosan nagyobb mennyisége maradhatott volna korunkra, ha Veszprém nem éli át pusztító háborúit, amikor hallatlanul sok irat, könyv lett azok áldozata. így 1276-ban az ország nádora és a város püspökének ellenségeskedése következtében nemcsak a híres, a párizsi egyetemhez hasonlított káptalani főiskola semmisült, meg, hanem vele együtt a veszprémi középkori kultúra első gyűjteménye, az akkori könyvek, kéziratok is, amikből a kor forrásai szerint háromezer márka értéket képviseltek az egyházéi, velük pusztultak a káptalan tizenöt, kánoni és római jogdoktorának egyházjogi és római jogi nagy értékű könyvei, valamint Pál préposté ezer márka értékben.

106 Kétszáz év múlva, 1490-ben, Mátyás halála után Frigyes császárnak hazánkra támadásakor Veszprém újabb pusztulást élt át, de az elkallódás legnagyobb lehetősége a török korban következett be, a városnak 1552-ben elfoglalását megelőző menekülés alkalmával, amikor a püspökség és káptalan könyves irattárát mentve, az ország különböző helyeire költöztették. Az 1630-ban visszatelepült egyházi vezetés alig rendezkedett be, 1683-ban újabb török támadást kapott a város, igaz, csak néhány hónapig volt megszállva, de 1704-ben Heister osztrák generális teljesen felégette a várost és a várat, raboltak, fosztogattak, gyilkoltak, és éppen eleget pusztítottak. így semmisülhetett meg - ki tudná mikor -, a városnak létét bizonyító, három legfontosabb, ma sok vitás kérdést eldönthető oklevele: a püspökséget alapító, a veszprémvölgyi zárdát létesítő és az első magyar ,,egyetemet", a híres káptalani főiskolát Veszprémnek adó alapító oklevél. Hasonló probléma feloldó lehetne, sok más régi középkori intézményünk létét bizonyító eredeti oklevelünk, ha ma létezhetne. Ilyen egyik legérdekesebb, a mai Kálvária dombon álló, alapfalaiban bizonyítottan Szent Miklós egyház problémája. „Indulását", vajon 556