A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Javarézkori aranyleleteinkről. Fejezetek a magyar ősrégészet múltszázad-századeleji történetéből

Lényegesen többet tudunk az ügylet másik szereplőjéről, Fehér József budapesti régiségkereskedőről, a penteleiek máig emlegetett „Fehér tanár uráról", a kártékony és megbízhatatlan rablóásatóról. Nemcsak az utóbbiban tündökölt, mindenféle rablóásatás menedzsere is volt évtizedeken át. Ahol ő szerepel, ott eleve minden adat gyanús. Mindenesetre különös együttes: egy fiumei lovag és egy budapesti régiségkereskedő, — jó lenne tudni, hogyan jöttek össze. Nagyszebeni kapcsolatuk azonban aligha igazolható, bár nem is cáfolható. Az mégis elgondolkoztató, hogy Hatvan-város monográfusa 1909 táján a városban talált híres régiségek felsorolásakor éppúgy nem tud a mindenkor nagy port felverő aranyról, mint Heves-megye régészeti monográfusa (MVV Heves vármegye, Bp. 1909, 152 illetve 441-444). Némi fénysugár e homályos ügyletben, hogy míg a másik két szebeni lemez viszonylag gyors egymásutánban (1900 márciusa és 1902 januárja közt) bukkant fel a múzeumban, addig a hatvani lelet már 4 évvel korábban ott volt. Rokonságuk tagadhatatlan, nem véletlen, hogy aranynapló béli sorszámaik követik egymást (Ő. 712-713-714). A kérdésben talán az aranyvizsgálat hozhat megnyugvást, elsősorban az ő. 712 és 713. lemez összehasonlítása. Mojgrádot aligha fogjuk „visszanyerni", attól azonban mégsem kell félni, hogy Hatvant is „elvesztettük". Legfeljebb a közelebbi lelőhelyet, az Újtelepet. A hatvani lemez ugyanis olyan szorosan kapcsolódik a hencidai kincshez {Gazdapusztai 1968,

1.

1.), hogy alföldi, bodrogkeresztúri eredete aligha vitatható. Végül, de nem utolsósorban a hatvani csüngő lelőhelyét a Tiszaszőlős—Mojgrád és a Stollhof—Csáford típusú aranyak közti átmeneti zónába utalja maga a lemez, amely — ha lehet — jobb átmenet a két szimbólum-kör között, mint a progari csüngő. Függesztő fülét, helyesebben függesztő nyúlványát leszámítva, ugyanis a hatvani lemez szabályos háromnegyed kör alak, amelynek egyetlen díszítése a Stollhof-csoport háromszögben komponált három kerek dudorja. A Fettich által megfigyelt maximálisan leegyszerűsített női princípiumot {Fettich 1959, 120-125, I. t. 26) tehát megközelítőleg ugyanúgy jelöli, ahogyan az a korongokon szerepel. Ennek a sajátos átmenetnek éppoly jól megfelelni látszik a hagyományos Hatvan lelőhely, ahogyan a progari lemez lelőhelyét sem nagyon lehetne máshol elképzelni, mint ahol van. 10. APOSTAG, KORÁBBAN PEST MEGYE, MA BÁCS-KISKUN M. (1909. KÖRÜL) A berlini Museum für Vor- und Frühgeschichte 1909-ben Bécsben Egger és Társától arany korongot vásárolt, amelyet II. 1409. számon vettek leltárba. A minden ismert korongnál nagyobb méretű, 14,8 cm átmérőjű, ismeretlen súlyú korongot csak rajzból ismerjük {Mozsolics \1968

, 29, 11. t. 4). A korong nyilvánvalóan különbözik valamennyi addig s később tálait nasonló ékszertől. Új szerzemény volt Eggerék számára is, az Egger-cég 1891. évi londoni árverési katalógusában — amelyhez Pulszky Ferenc irt a leleteket méltató előszót! — nem szerepel rézkori aranykorong, a korábbiakat erre az időre maradéktalanul eladták {Egger 1891, v. ö. fentebb Tenja alatt is). Vagyis új leletről van szó (i 7. ábra). 17. ábra. Apostag. Aranykorong. Mozsolics Amália nyomán. Erősen kicsinyítve. Abb. 17. Apostag. Goldscheibe. Nach A. Mozsolics. Stark verkleinert. Rajza arról tanúskodik, hogy a korongok keleti csoportjába tartozik. Kisméretű dudorjai a Nagyszebenkörnyéki lemez dudorjaival rokonok, a főtengelyében elhelyezkedő V-alakú hármas poncsor a hábásesti rézkori {Dumitrescu, 1957, 1. kép 1) illetve a korabronzkori óbébai {Bóna 1963-64, VI. t. Al-Bl) és a mokrini, sajnos szórványos, de okvetlenül korai bronzkori {Giric 1971, 193, 83. t. Foltiny 1972. II. t.) korongok irányába mutat, de tagadhatatlanul rokon a Jankovich 3. koronggal (RN 5, 1852. 20). is. Függesztés vagy felvarrás céljára átfúrt kettős lyukainak elhelyezése egyedi ugyan, de nem áll távol a brzesc kujawski {K. Jazdzewski, WiadArch 15, 1938, XXX. t. 3.) és a már többször idézett häbäse^ti rézkori réz korongokon látható megoldástól. Alaposan eltér viszont korongunk a hiteles lelőhelyű Tenja— Csáford—Salköveskút—Stollhof korong csoporttól, nem volna célszerű mindenáron közéjük sorolni. A berlini leltárkönyv lelőhely adata egyértelmű: „Apostag a. d. Donau" {Mozsolics 1968, i. h. Makkay 1985/2, 21). Apostag a középkorban a Duna magyarországi középső szakaszán nem ritka ikerfalvak közé tartozott {Érszegi G., Fejér megyei történeti évkönyv 9, 1975, 7—; 1. kép), amikor is azonos néven hívták a folyó két partján szembenfekvő településeket. A sokáig sokkal jelentősebb a jobbparton, a mai Fejér-megyében feküdt. A XVI. századi török adójegyzékek Nagy Apástág-Nagyapástag [= GroßApostag] néven nevezik a hadjáratok során teljesen elpusztult falut, amely 1546-tól kezdve az egész törökkoron át lakatlan puszta. Duna balparti párja viszont jelentős faluként vészelte át a török uralmat, 54