A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hungler József: A veszprémi helytörténetírás és kutatás kialakulása. II. rész

A már kialakult szervezőbizottság megbízásából 1929. június 29-én újabb cikkben ismerteti - Veszprémi Hírlapban — a társulat célkitűzéseit, nyomatékosan hivatkozva — valószínű egy előzetes észrevételezés nyomán —, hogy „Veszprém és Pápa városok és környékének kulturális javainak összegyűjtését célozza" a szervezés alatt álló egyesület. Bekapcsolódott az új Társulat munkájának eredményessé tételére ismét egy Veszprémet szerető, ott is született, szülővárosáért, annak ifjúságáért sok lelkes kultúrmunkát kifejtett piarista, Szűcs Imre is. Tervezeteket, elgondolásokat közöl a programhoz, összekapcsolva mindazokat Veszprém történelmi jelentőségével,

74 és a következő évi Szent Imrejubileummal. Veszprémnek Imre herceghez fűződő történelmi vonatkozásait később fel is dolgozta.

75 Már az új múzeum kiadványaként jelent meg, a veszprémi helytörténetnek addigra, Véghely Dezső nyomában legeredményesebb művelője, Gutheil Jenő munkája, Veszprém és Szent Imre kapcsolatán a városnak Szent István-kori történetét elsőként, okleveles hivatkozásokkal megírt könyve.

76 Nem mulasztották el a Társulat vezetői a szélesebbkörű, országos propaganda kifejtését sem. 1930. január 28-án a Magyarság című napilap ismertette a Veszprémvármegyei Történeti, Régészeti és Néprajzi Társulat megalakulását, röviden adva célkitűzésüket, ami, az újság szerint: „Veszprém vármegye történelmi múltjának feltárására vonatkozó tudományos kutatások irányítása", valamint „minden olyan tudományos törekvés pártolása, amely a vármegye népének műveltségét előmozdítja". Mindent gondosan előkészítve, 1930. január végén sor kerülhetett a Társulat alakuló gyűlésére.

11 Az addig eredményesen dolgozó Lukcsics Pál számolt be a szervezésről, ismertette az alapszabályokat, amik már belügyminiszteri megerősítést nyertek. A 17 pontban, egy hivatalos záradékot is tartalmazó szabályzat-együttes rögzíti a társulat hivatalos címe, székhelye, pecsétje leírása után a célját, anyagi eszközeit, a tagok típusát (rendes, alapító, tiszteletbeli), a tagfelvétel körülményeit, azok jogait, kötelességeit, a tagság megszűnését, a különböző jellegű gyűléseket, közgyűléseket, azok tárgyát, a választmány, a számvizsgáló bizottság, a társulat tisztikara, a régészeti konzulok, a néprajzi gyűjtők, a társulat kiadványainak szerkesztő bizottságára és a társulat esetleges feloszlatására vonatkozó rendelkezéseket. Az alakuló gyűlésig 126 tagja volt az egyesületnek. Lukcsics József — a szervező testvérbátyja —, veszprémi kanonok, egyházi történetíró, a veszprémi püspökség római oklevéltára III. és IV. kötetének összeállítója elnökletével ideiglenes bizottságot „küldtek ki" a társulat ügyeinek vezetésére. A működés életképessége, hogy 1933-ban az egyesület kiadásában jelent meg a tíz évvel előbb, a múzeum által kezdeményezett sorozat, a „Közlemények Veszprémvármegye múltjából" harmadik darabja.

78 546 A Társulat következő évi választmányi és közgyűlése ismét műsorra tűzi a megyei monográfia elkészítését. Ezen összejövetelen, ahol már a jelenlevők neve után ítélve, kialakulhatott a szellemi vezetés — Pongrácz József pápai ref. főisk. tanár, Gutheil Jenő alelnök, Zsigmond János piarista, Papp Sándor megyei árvaszéki ülnök, az egyesület jegyzője, Horváth Konstantin zirci perjel, Faller Jenő várpalotai bányafelügyelő, Vevér Emil megyei főlevéltáros, Lukcsics Pál a társulat főtitkára, Rhé Gyula múzeumigazgató, Nagy László vármegyei múzeumőr és Róna Sándor nagykereskedő, közéleti személy —, mint vendég vett részt és tartott előadást a veszprémi püspökség középkori birtokairól Holub József egyetemi tanár. Az elnök indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy az előadást a Társulat kiadványai között megjelenteti.

79 Miként Véghely Dezső nagyszerű helytörténeti működését is derékba törte annak váratlan halála, 1897-ben; Veszprém újra gyászolhat, de kétszeresen, mert a legmodernebb szellemben, magas színvonalon megindított veszprémi hely történetírás és kutatás ismét vezetők nélkül marad. Meghalt, hasonlóan fiatalon és váratlanul ugyanazon évben, 1937-ben, a Társulat elnöke, Lukcsics József és a nagyon tevékeny főtitkár, Lukcsics Pál is. A két Lukcsics koporsója visszahozhatatlanul elvitte, magába zárta a veszprémi helytörténeti munkának általuk tervezett, megindított, szinte minden mozzanatát. Halálukkal örökre eltemetődtek a szép álmok, nagyszerű terveik, egy végre felépített tudományos rendszer Veszprém helytörténetirodalmának megteremtéséről. Nem jelent meg már sem a nagyigényű tudományos folyóirat, sem a megye történetét tükrözni szándékozó okmánytár. Laczkó Dezső sem élt már, aki a sokat ígérő terveket összefoghatta volna.

80 Rhé Gyulát lefoglalták a múzeum gondjai és a neki kedvesebb régészeti ásatások. Nagy tudását, Veszprém ős- és ókorára vonatkozó szakismereteit újságcikkekben, kisebb kiadványokban aprózta el, pedig ő lett volna hivatott Ádám Ivánnak a székesegyházi leletek során írt értékes, ma is helytálló kezdeményezését tovább fejlesztve, egy Veszprémhez méltó „kezdeti" történelmet, főként az avarkorra, összeállítani. Sajnos, napjai neki is megszámláltattak, 1936. november 16-án őt is kikísértük tudós barátja és szeretett munkatársa Laczkó Dezső mellé örök pihenőre. A nagy országos ünnep, az 1938-as „Szent Istvánév" hozta történelmi munkák között Kalocsán jelent meg egy ,, Veszprém" című kiadvány. A kis könyv írója a veszprémi származású, több magyar értéket adott nevezetes Cholnoky-család legnagyobb hírnévre jutott egyik tagja, CHOLNOKY JENŐ. Laczkó Dezső, Rhé Gyula és Gutheil Jenő triásza mellett joggal említhető Cholnoky Jenő neve mint elévülhetetlen érték a veszprémi helytörténeti irodalomban. Könyve típuspéldája lehetne a helytörténeti irodalom és kutatás elméletével foglal-