A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Javarézkori aranyleleteinkről. Fejezetek a magyar ősrégészet múltszázad-századeleji történetéből

15. ó7>rű.>Nagyszeben/Sibiu. Arany melldísz kincsleletbol. MNM. Term, nagys. Abb. 15. Hermannstadt/Sibiu. Goldener Brustschniuck aus einem Schatzfund. MNM. Nat. Gr. rom kör alakú dudorral, szélein 4 helyütt átlyukasztva. Súlya 21,8 gramm. — Mérete nincs feltüntetve [=7,15x8,0 cm]. (74. ábra). 22 hónappal később egy erdélyi szásztól, a nagyszebeni Sigismund Roth-tól (Roth Zsigmond) arany karperecet és egy aranylemezt szerzett meg a Régiségtár. A naplóban ekkor sem tüntettek fel lelőhelyet, ám azzal Hampel tisztában volt, hogy a „négyágú aranylemez, melynek . . . három ága hosszabb" őskori, s valamit a lelőhelyről is sejthetett, mivel azt írja, hogy „belföldi, de bizonytalan lelőhelyű aranykincs" két megmentett darabjáról van szó (ArchÉrt 22, 1902, 421, u. így MNM Jel 1902 [1903] 33-a lemez súlyát tévesen, sajtóhibával közlik = 17,5 gr). Az RN 3, 1902 leltári számon a következők szerepelnek: 1. Őskori aranykarperecz, 2. őskori aranylemez, háromágú, egymás mellett két lyukkal áttörve. Egyik ága letört. H: 16 cm, Sz.: 11 cm. Súlya 47,5 gr (15. ábra). Röviddel később egy az sz betűt németesen író kéz mind a 30, 1900 mindpedig a 3, 1902 tétel lelőhely rovatába bejegyezte: Nßeben. A bejegyzések jogosultságát nem lehet kétségbevonni, márcsak azért sem, mivel az 1900 évi lelet erdélyi származását maga Hampel igazolta. A dudoros, ovális aranylemezt először Patay Pál közölte (Patay 1958, 44, XVII. t. 6.) ismeretlen lelőhelyről származóként, tehát Hampel híradására nem figyelt fel, a nehezen olvasható utólagos bejegyzést pedig nyilván nem vette figyelembe. A „rája" alakú lemezt és a karperecet már előbb közzétette Fettich Nándor. Szerinte „kereskedőtől vett" (— nyilván a nevet értette félre —) magyarországi ismeretlen lelőhelyű leletek (Fettich 1953, 63, LVI. t.), vagyis az utólagos leltári bejegyzésnek ő sem szentelt figyelmet. A csavart testű ép karpereccel a továbbiakban nem foglalkozom, bár megjegyzésre méltó, hogy közeli rokonai vannak a mojgrádi leletben, ezért is számított Fettich számára kétszeresen jó párhuzamnak. Az 1900. és 1902. évi lemezek feltűnő módon öszszetartoznak, mindkettőt összegyűrték illetve szétvagdosták, hiányzik is belőlük. Ezek az osztozkodás ugyanolyan szembeötlő nyomai, mint amilyenek az ercsi lemezeken megfigyelhetők vagy amilyenről az ószőnyi korong kapcsán olvashatunk. A két lemez színe, anyaga, vastagsága feltűnően hasonlít egymásra, ha egyéb nem utalna összetartozásukra, mindezek önmagukban véve is ilyen gyanúra adnának okot. A Nagyszeben bejegyzést valószínűleg azért nem vették a publikálók figyelembe, mivel nehezen, rosszul olvasható és rövidített is, — Makkay szerint, aki felfigyelt rájuk (!) egyenesen „olvashatatlan" 51