A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Katona Imre–Valkó Arisztid: A herendi gyár első évtizede

az országcímer nem lehet magántulajdonú gyár védjegye — mint ez a védjegytörvényből nyilvánvaló —, Herend éppen azért volt kivétel, mert a magyar címert akkor is vállalta árui védjegyeként, amikor az nem előnnyel, hanem kifejezetten hátránnyal járt. A Verkaufsbuch 1849 és 1850-es tételeit tanulmányozva megállapíthatatlan, hogy kapott-e Fischer kölcsönt, s ha igen, mire fordította. Tény, hogy a termelés nemcsak 1849-ben, de még a szabadságharc bukása után, 1850-ben, sőt 1851-ben sem emelkedik lényegesen. Mégis úgy tudjuk, hogy az 1851-gyei kezdődő korszak Herend fénykora. A XIX. század közepétől rohamosan kapitalizálódó Európa megerősödött polgársága a történelmi stílusok felújítására törekedett. E stílus karneválját élő Európa érdeklődése a porcelán iránt — így Herendé is — Kelet felé fordul. Ennek megfelelően a gyár művészi munkaköre kétirányú volt: egyrészt folytatták a különböző régi készletek kiegészítését, amely jó üzleti alapot jelentett, másrészt tevékenységüket a régi keleti porcelánok inspirálták. Az utóbbi bonyolult feladatnak bizonyult, mert a művészeti problémák megoldása mellett magával az anyaggal is meg kellett küzdenie. Az új masszát, színeket és égetési módokat, melyeket korábbi feltalálóik, maguk a kínaiak is elfelejtettek már, ki kellett kísérletezni. A gyár ugyan átvette a régi távol-keleti porcelánok formáit és díszítőmotívumait, de saját jellegzetességeit megtartva alakította át herendivé. Kevés kerámiagyárunk történetének első évtizede volt ilyen zaklatott, mint a herendié. A gyárat csak tulajdonosának a porcelánművészetbe vetett hite, kitartó ereje tartotta fenn e reformoktól és forradalmaktól terhes évtizedben, amikor a prosperáció, mai szóval élve az állva maradás volt a legfontosabb feladat. Ami az európai porcelángyárak legtöbbjének nem sikerült, Herend túljutott a nehézségeken, sikerült fennmaradnia. JEGYZETEK 9. 10. 11. 12. Pápai Közlöny, 1891. december 25. 13. KÉR Y Bertalan: A pápai keménycserépgyár történe- 14. te. VMMK 4. (1965) 235-278. KUNITS, Michael: Topographische Beschreibungen 15. des Königreiches Ungarn . . . (Pesth, 1824) TARCZY Lajos: Természettan. (Pápa, 1838). 16. Uo. Lehet, hogy Fischert éppen Tarczy kritikája ösz- 17. tönözte a kó'edény mellett a versenyképes porcelán előállítására, illetve az ehhez szükséges feltételek megteremtésére. Tarczy klasszikus irodalomban 18. gyökerező', kifinomult kritikai készsége nemcsak Fischerrel szemben érvényesült, hanem a pápai kollégium Képzőtársaságra, a diákokra, köztük Jókaira is kihatott. Itt „nem egymást dicsérték, hanem versenyeztek egymással mindenben és mindenütt . . ." írja pápai diákéveire emlékezve Jókai, a nagy magyar regényíró. Úgy látszik, hogy Tarczy kritikája érzékenyen érintette Fischert, akit pedig a számtalan támadás megedzett és nem befolyásolt kitűzött céljai 19. elérésében. Egyre nagyobb kölcsönöket adott a megszorult Stinglnek, akit vállalkozó társa, Mayer sem tu- 20. dott visszatartani attól, hogy a tönk szélére jusson. Az 21. egyre nagyobbodó, terebélyesedő' üzem minden részlege Fischer és mások kölcsöneivel épült, következésképpen egyre nagyobb értékű adóslevelek kerültek Fischerhez. A kérdésnek igen jelentős irodalma van, melyből itt most csak néhány fontosabbra hivatkozunk: Tasnádiné Marik Klára: A XIX. századi magyar kerámika néhány problémája. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei, III-IV. (1959). DUMA György szóbeli közlése a szerzővel! KATONA Imre: Ismeretlen adatok a herendi porcelángyárról. VMMK 10. (1971) 304. Pápai Közlöny, 1891., december 25. KATONA Imre:Ismeretlen adatok ... 305. 1. KATONA Imre:Uo. 304-305. 1. PAPP Gábor: A porczellánt Magyar, Magyarországon találta fel. Hasznos Mulatságok, 1837. jul. 12. (4. füzet) II. félév, 30-31.1. KATONA Imre:Ismeretlen adatok . . . 305.1. MIHALIK Sándor: Stingl Vince herendi kerámiaműhelye. VMMK. 1. (1963) 221-229. KATONA Imre: Az első magyar porcelángyár Magyarországon. Kézirat. 1981. Pesti Hírlap. 1842. február 3. (80-81.) KATONA Imre: S-betűs herendi porcelánok a Bakonyi és az Iparművészeti Múzeumokban. (1966) 247-258. VMMK 5. KATONA Imre: Ismeretlen adatok . . . 304. E kőedénytálakon kívül a gyár 1840.július 28-a előtti készítményei közül sajnos egyetlen hiteles példány sem maradt ránk. A gyár 1843-as leégése miatt a korai évek készítményeinek nagyrésze megsemmisült. Ezért a következő évektől sem várhatunk meglepő eredményeket. Pedig ezeknek a későbbieknél való egybevetéséből világosan kiderülne, mi történt Herenden 1840, illetve 1839 előtt. KATONA Imre: S-betűs herendi porcelánok . . . 247-258. KATONA Imre: Uo. Herendi Gyármúzeum Irattára. Verkaufsbuch. Érthető, ha a gyár levéltárában a Fischer bekapcsolódása előtti időszakról egyetlen ügyirat sem található. Az irattár legkorábbi feljegyzése az a kimutatás, melyet Fischer 1842-ben készített. E másolat Fischer tételein kívül Stingl kiadásait is tartalmazza. A legtöbb Stinglre utaló dokumentumra a veszprémi káptalan levéltárában és a megyei közgyűlések jegyzőkönyveiben bukkanhatnak a kutatók. Különösen a Veszprém megyei levéltár közgyűlési jegyzőkönyveiben sok a Herendre utaló adat. Ugyanakkor ezek sem nyújtanak pontos és hiteles képet a gyár 1839 előtti éveiről, Stingl működéséről. Stingl herendi működéséről a veszprémi káptalan és a megyei levéltár közgyűlési jegyzőkönyvein kívül más források közléseit is fel kell használnunk ahhoz, hogy Herend „előtörténetéről" többet tudjunk meg. Bár az ún. alapítás után egy évvel, 1840. július 28án került csak Fischerhez a porcelángyár, ez nem aka499