A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hudi József: A Veszprémi Olvasótársaság története 1841–1844. (Adalékok a Veszprém megyei reformkori egyletek történetéhez)

köteteket, periodikákat, színműveket, meséskönyvet, politikai, népnevelési, valláselméleti kiadványokat és szépirodalmi műveket találunk. A táblázat adatai rávilágítanak a társaság tagjainak ízlésére is: a német irodalomból főként a színműveket és a regényeket olvasták, a francia és az angol klasszikus és romantikus irodalmat is elsó'sorban német fordításban ismerték, bár már a jelentősebb alkotások egyike-másika magyar fordításban is hozzáférhetővé vált. Az olvasás gyönyörűségét nemcsak a társaság könyvtára szolgálja: szinte a tagok mindegyike rendelkezik magánkönyvtárral is. Sajnos, részletes könyvjegyzékek ma még nem állnak rendelkezésünkre, az eddigi kutatások alapján azonban a tagok — vagy a tagok egy részének — könyvkultúrájáról már vázlatos képet tudunk adni. Különösen vonatkozik ez a megállapítás a katolikus papság könyvkultúrájára, ugyanis a veszprémi egyházmegye plébániáinak könyvtárát több forrásból is jól ismerjük. A század elején, 181517 között a nagyműveltségű Kurbély György, 184546-ban pedig Zichy Domokos püspök az egyházlátogatások alkalmával a plébániai könyvtárak könyvállományát is összeíratta. A század elején a plébániákon átlagosan 45-50 mű volt kb. 100 kötetben. A politikai vármegye területén az összeírásokban feltüntetett 67 plébános összesen 2342 könyvvel rendelkezett, 19 plébánián a könyvek száma elérte vagy meghaladta a százat. Megyénk katolikus lelkészei 1845-ig kb. 500 művet (600 kötetet) vásároltak,- ebből 100 mű magyar szellemi termék. A magyar nyelvű művek között megtaláljuk Széchenyi István, Vörösmarty, Kisfaludy Sándor alkotásait, Petőfi munkái azonban teljesen hiányoznak. Az egyházmegye papságának egyházi műveltsége — neveltetéséből következően - gallikán—janzenista szellemű volt, a filozófia iránt átlagon felül érdeklődtek, a legkiválóbbak magukévá tették a felvilágosodás eszméit, ám legtöbbjükre a racionalizmus alig hatott. Irodalmi érdeklődésük csak lassan alakult ki. A magyar nyelvű munkák a század elején főként a prédikációs irodalomból származtak. Szépirodalmi művekkel csak a következő évtizedekben bővültek a plébániai könyvtárak.

1 °

3 Míg a papságnak a túlnyomó többsége csak a magas kultúra fogyasztója volt, addig a legkiválóbb egyházi személyiségek a kulturális élet irányításában is részt vettek. A nemzeti irodalom létrehozásában a nyelvújítás tevékeny részeseként, a magyar nyelvű egyházi műveltség tudós terjesztőjeként — Horváth János (1769—1835) főesperes, kanonok, majd fehérvári püspök alkotott maradandót.

104 Tanítványai közül ketten is társasági tagok: Tomor János és Веке Kristóf. Mindkettőjük tekintélyes könyvtárral rendelkezik, s bennük már a Kurbély-féle összeírás idején jelentős helyet foglal el a magyar nyelvű irodalom. A negyvenes években Веке könyvtára a legkorszerűbb és leggazdagabb: 234 művet (300 kötetet) tüntet fel az összeírás, ebből a bölcseleti irodalom, a történelmi—szépirodalmi művek 91, » pedagógiai szakirodalom 90 kötetet tesznek ki. Веке Kristóf (1785-1862) gyakorló pedagógusként - 1835-42 között a veszprémi mesterképző intézet tanára —, pedagógiai szakíróként, egyháztörténészként és folyóiratkiadóként (őrangyal, 1843), a Veszprém megyei népnevelés fejlesztésének irányítójaként valóban méltó tanítványnak bizonyul.

106 А Веке költségén kiadott folyóirat szerkesztését egy másik kiemelkedő olvasó társasági tag, Szabó Imre hittudománytanár vállalja.

107 Веке barátja a másik társasági tag, Ruszék József (1779-1851) szemináriumi tanár és filozófus, akinek irodalmi tevékenysége szintén jelentős.

108 A nyelvújítási mozgalmakban az orthológusok dunántúli csoportjának egyik vezéralakja, támogatja a Mondolat (1813) kiadását, a keszthelyi helikoni ünnepségeken maga is fellép műveivel.

109 Könyvtára kb. 1200 kötetes és korszerű könyvekből áll.

1 * ° Ruszék szerkesztő—kiadói tevékenysége & Magyar Minerva (1800) és a Helikon (1818) gyűjteményes kötetekkel kezdődik, munkatársa és támogatója az Egyházi Értekezéseknek, majd szerkesztője Veszprém első szépirodalmi folyóiratának, a Társalgónak (1847).

111 Magyar nyelvű filozófiatörténete korának egyik legszínvonalasabb kézikönyve, mellyel egyik megalapozója a magyar filozófiai terminológiának.

1 Szalay Imre (1787-1848) veszprémi apátkanonok, akadémiai tag és egyetemi tanár, aki elsősorban szónoklataival, egyházi beszédeivel, népszerű nyelvtudományi tankönyvével (1828), egyházi retorikájával, felvilágosító cikkeivel tűnt ki. ő is jelentős könyvtárral dicsekedhetett.

113 Külley János, nagyprépost, a megyei árvaügyi bizottság elnöke, Kéry János kanonok, Szabó Imre és Szabó László szemináriumi tanárok, Szmodiss János kanonok — ahogy a társaság többi egyházi méltósága — jelentős irodalmi tevékenységet nem fejtett ki, kultúraszervező munkájuk azonban annál fontosabb. Hasonlóképpen jellemezhető a szlovák származású Brestyenszky Béla tihanyi és Villax Ferdinánd zirci apát, mindketten részvényesei a társaságnak. Mindkettőjük nagy gondot fordított a rendi könyvtár gyarapítására is. A felsorolásból nem maradhat ki Kolossváry Sándor (1775—1842), a homokbödögei születésű veszprémi kanonok, aki elsősorban kitűnően felépített egyházi beszédeivel tűnt fel, részt vett az akadémiai nagy szótár munkálataiban, s a népnevelés javára és közcélokra hatalmas összegeket adományozott.

114 A köznemesség és az értelmiség olvasó társaságot alapító tagjainak magánkönyvtárát nem ismerjük. Valamennyi könyvvel minden tag rendelkezett, hiszen az a tény, hogy az olvasótársaság részvényese kívánt lenni, már azt is jelentette, hogy a jelentkező rendszeres olvasó volt, s könyvet maga is vásárolt. A lelkészek, uradalmi tisztek, honorátiorok, köznemesek és főnemesek közül kb. 180—200 fő fizetett elő több-kevesebb rendszerességgel a korszak egyik legszínvonalasabb folyóiratára, annak beindításától kezdve megszűnéséig, 1841-ig. Az olvasók 462