A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Javarézkori aranyleleteinkről. Fejezetek a magyar ősrégészet múltszázad-századeleji történetéből

8. ábra. Tenja-Orloviiijak. Egger 3. aranykorongja a Kárász­gyűjteményben. Diner nyomán. Kicsinyítve. Abb. 8. Tenja-Orlovinjak. Die 3. Goldseheibe von Egger in der Sammlung Kárász. Nach Diner. Verkleinert. kincset {Kenner 1860, 369-370, 60-64. kép, Ua, Kny 145-146, 60-64. kép) viszont teljességgel szét­szórták, nagyjából azonosítható darabjai az Egger 1891. katalógusban a 34. és 158. számon Mármaros, a 60. és 141. számon Erdély, a 65. számon Pápa hamis lelőhellyel szerepelneK. Az erdélyi Oláh-Pián faluban (Szeben m) talált arany fibula (Kenner 1863, 321, 60-61. kép, Ua, Kny. 130, 60-61. kép, Ipolyi Arnold, ArchKözl II. 1862, 231, No 65 - mindket­ten a nagyszeben-szenterzsébetfalvai /. M. Ackner elsődleges híradása [JCC=JZK 1, 1856] nyomán) 1878/79-ben Egger Dávid budapesti üzletében a dél­bihari Rézbánya (Hampel J., ArchKözl XIII, 1879, 63 és rajz), Londonban pedig már csupán Transil­vania lelőhellyel futott (Egger 1891, No. 200). Egy germán ezüstlemez fibulát 1879. május 24-én Egger Dávid Kassáról származóként mutatott meg Hampel­nak (Hampel, ArchKözl XIII, 1879, 45), ugyanezt 1884-ben az Ötvösmű-kiállításon magyarországi isme­retlen lelőhelyűként állította ki (ÖM 82, XII. 82), Londonban pedig Karlsburg = Gyulafehérvár lelő­hellyel árvereztette (Egger 1891, No. 560). Ha az utóbbi esetek talán a tudatlanság vagy rendetlenség számlájára írhatók is, nem mondható el ugyanez a londoni 193. tételről, amely „Sz Endre" lelőhellyel kínált egy nagy méretű avar gúla csüngős arany fül­bevalót. De csak Londonban veti be a közismert avar lelőhely nevét (ahonnan valószínűleg semmit nem szerzett), amikor ugyanezt többedmagával még Budapesten állította ki (ÖM 85, No. 100), óvakodott lelőhelyet említeni. Aligha fogjuk hát valaha is meg­tudni, miért tagadta le Budapesten korongjai meg­szerzési helyét, ám nyilvánvalóan tudta. Bizonyság rá, hogy Sacken előtt elszólta magát. Kárász Gézát, mint a korabeli gyűjtők nagyré­szét, amúgy sem nagyon érdekelte a közelebbi lelő­9. ábra. Ugyanaz M. Rosenberg gyűjteményében. Forrer nyomán. Abb. 9. Dieselbe in der Sammlung-Rosenberg. Nach Forrer hely, katalógusában az Ungarn vagy Siebenbürgen megnevezés a leggyakoribb. Még olyan esetben sem mindig ad lelőhelyet, amikor kivételesen tudta. így gyűjteménye fentebb említett 2 hunkori aranycsat­jáét, amelyeket történetesen éppen Szeged vidékén találtak (Pulszky F., ArchÉrt XIII, 1879,32)t Az Egger/Kárász/Rosenberg korong azonosítása számos nehézséget old meg. A rézkori szakirodalom­ban először J. Jísltől felfedezett Rosenberg-koron­got Makkay János korábban, egy az oxfordi Ashmo­lean Museumnak 1974-ben megvételre ajánlott koronggal együtt, külön lelet részének tartotta (Makkay 1976, 187, 24. kép, - rajz Forrer nyomán) „probably Transdanubia" származással. Újabban ki­tűnően ráérzett, hogy a Rosenberg-korong valamelyik „csepini, közepes vagy kisméretű" koronggal lehet azonos, de a Diner-katalógust nem ismerve, kénytelen volt tovább találgatni. így lesz nála egy és ugyanazon korongból két különböző méretű külön lelet: „Ká­rász Géza 2. korongja" (1985/2, Cat. 15) és a Rosen­berg-korong (Cat. 19), - mindkettő ismeretlen lelő­hellyel. Az Adamovics-féle korongok Glembay Károly csupán egyetlen korongot látott, mért meg s rajzolt le, azt, amely az osztozkodás után Adamovics Jánostól Adamovics Lászlóné birtokába került. Mivel a rajz - feltehetőleg színezett rajz ­sajnos egyelőre lappang, a pontos leírásra kell tá­maszkodnunk. Glembay hangsúlyozza, hogy a lemezt díszítő dudorok „mellszerűen" hegyesedő „kúpok, melyek csúcsai egyenoldalú háromszögben állanak". — Ez a tenjai korongok jellegzetessége, semmiféle más korongon nem található meg ugyanígy. Fontos ismer­tetőjegye még a karima háromsoros zeg-zug minta 38

Next

/
Thumbnails
Contents