A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Uzsoki András: Kenesei Péter tihanyi kapitány címeres ezüstkelyhe

egyházi szabályzat jóváhagyásában, István 1715-ben az országgyűlésen a vallási ügyek választmányi tagja. A családi leszármazás nagy valószínűséggel feltételezhető, de ez csak történeti adatokkal és genealógiai okmányokkal lenne bizonyítható. Ezeket még nem ismerjük. összegezve adatainkat Kenései Péterről, a következőket tudjuk róla: 1617-1629 között adatokkal bizonyíthatóan a pápai várőrség tisztikarának tagja változó beosztásokban, úgymint lovashadnagy, gyalogvajda és tihanyi kapitány. Mivel 1617. január 15-én már tisztként említik mint delegált tagot, minden bizonnyal már 1616-ban, vagy még korábban is Pápán volt tiszt. Ugyanígy feltételezhető, hogy 1629 után is — előttünk ismeretlen ideig — volt szolgálatban, valószínűleg Pápán, Veszprémben vagy a győri főkapitányság valamelyik várában. Tihanyi kapitánysága miatt óhatatlanul ki kell térnünk a tihanyi vár ismertetésére is. Részletes és összefüggő adatokkal nem rendelkezünk, ezért csak a Kenései-korszakot megelőző évtizedekre térhetünk ki, hogy megvilágítsuk a tihanyi várkapitányok feladatkörét és a várőrség helyzetét, ül. Tihany szerepét a végvárrendszerben. A TIHANYI VÁRRÓL ÉS A FŐKAPITÁNYI CÍMRŐL A tihanyi vár országos szempontból először /. Ferdinánd 1546. évi törvényének 44. cikkelyében tűnik fel, amelyben elrendelik a dunántúli várakról való gondoskodást.

24 A török 1552-ben foglaltáéi Veszprémet ettől kezdve Tihany szerepe stratégiailag fontossá válik. Erdélyi szerint első, királyi kapitánya Horvát Márk volt, akinek az 1548. és 1554. évi kamarai iratokban - 50 lovas és 50 gyalogos volt alárendelve, továbbá Kobak Miklósnak 40 lovasa.

25 A dunántúli végvárrendszer ekkor már kezdett kialakulni, mert a kamarai iratok szerint Győr, Komárom, Tata, Csesznek, Pápa, Devecser, Vázsony és Tihany őrségét Ausztria fizette, amelyhez a magyar kamara és az udvari kamara is hozzájárult.

2 6 I. Ferdinánd 1547. évi törvénye az ország védelmének szervezetében is változást eredményez, mert a karok és rendek egy második főkapitányság felállítását kérték az ország dunántúli részeire. E főkapitány székhelyéül Szigetet, vagy Pápát, vagy pedig Kanizsát javasolták.

2 7 Pápa várának katonai jelentőségét fontosnak tarthatták, mert a király 1559. évi dekrétumának 32. cikkelye így rendelkezik: „Pápa városának és várának (a mely a többi Dunántúli helyek között a legfontosabb) megerősítése, Sopron és Vas megyéket, valamint Veszprémnek a megmaradt részeit küldték és rendelték ki."

2 8 Az első jól ismert tihanyi kapitány Takaró Mihály volt, aki 1554. július 11-én vette át hivatalát. Állása és feladatköre kettős volt: provizorként gazdálkodnia kellett az apátsági javakból álló várbirtokon, hogy a jövedelemből fenntarthassa a várat és az őrséget, azon kívül katonai feladata volt a véghelyet megvédeni a törökkel szemben. Pallavicini Sforza főhadimarsall a győri káptalannak is bejelenti a kinevezést, Takarót praefectus minőségben helyezte Tihany várába. Az írni és olvasni sem tudó várkapitány sok nehézséggel bajlódva végzi munkáját, s a rosszul felszerelt várhoz Sforzától többszőrt kért tarackokat, szakállasokat. 1554. november 7-én éjjel a törökök meg is ostromolták, de sikertelenül. Kapitánysága alatt nagy védelmi építkezéseket végeztetett, amelyről számadáskönyvéből tudunk. A várőrség létszáma az ő idejében 15 lovas és 50 gyalogos.

2 9 Gyulafi László 1560. április 24-én vette át Takarótól a provizorságot és a várkapitányi tisztet. A kiváló katona és vitéz bajvívó hírében álló Gyulafi, mint provizor, a várbirtok alattvalóival sokszor kegyetlenül bánt. Vitézi érdemeiért 1564. szeptember 19-én Salm gróf, győri főkapitány Veszprém kapitányává nevezte ki Gyulafit,

30 de tihanyi tisztét is megtarthatta. 1568-ban azonban mégis távoznia kellett. Utóda ideiglenesen Jakusics Ferenc lett mintegy harmadfél évig, de tihanyi provizori és várkapitányi megbízatása csak második állásának tekinthető, ugyanis 1568-tól ő volt Győr alkapitánya, amely magas állás a főkapitány-helyettes tisztét jelentette s ilyen minőségben nem forgolódhatott sokat Tihanyban, nincs is adatunk itteni tevékenységéről.

31 Maflát Gábor veszi át 1571-ben Tihanyban a provizori teendőket és a kapitányságot. Eléggé rendezetlen állapot uralkodhatott a várbirtok körül, mert azok rendezése kötötte le minden idejét.

32 Utódja Borsida Menyhért lett, aki valószínűleg 1576 áprilisától 1577 áprilisáig volt kapitány Tihanyban.

33 1577. júliusában Bécsben összeírták a végvárak őrségét, összehasonlításul tanulságos közölnünk néhány dunántúli végvár adatát. Győrött 700 német katona, 400 magyar lovas, és 300 gyalogos, Komáromban 300 német katona és 660 naszádos, Tatán 70 lovas és 100 gyalogos, Pannonhalmán 50 lovas és 100 gyalogos, Cseszneken 10 lovas és 50 gyalogos, Tihanyban 26 lovas és 50 gyalogos.

34 1577-ben Songor János a tihanyi kapitány, aki az eléggé omladozó áUapotban lévő vár megerősítésén fáradozik. A vár annyira rossz állapotban volt, hogy Mateasyth (Mattasich) Ferenc kamarai kiküldött jelentése alapján a kamara, Rudolf királyhoz írt véleményében, megerősítését vagy lerombolását javasolta.

35 Ennek ellenére érthetetlen módon I. Ferdinánd és Rudolf király törvénycikkelyei nem említik Tihanyt, amikor a végvárakhoz a vármegyék ingyen munkáját szabályozzák.

3 6 Valószínűleg elegendőnek tartották a várbirtok népét és nem sorolták a fontos várak közé. 1580 februárjában Mesteri Jánost iktatták be a kapitányi székbe, aki alatt várépítési munkálatok folytak.

37 374