A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kozák Károly: Kerámiatörténeti tanulmányok (Dunántúl)

anyagú és a fülön túlégetés kisebb nyomai mutatkoznak. Lényegében azonban ez is rokon — anyaga, formarészletei és jelképzése alapján — az előző csoportokkal (29. ábra és I. tábla).

2 y a) Vörösbarnára égetett, finom homokkal soványított anyagú korsó csekély szájperem és nagyobb fültöredéke, túlégetés nyomaival, s lent az ivónyílással. A szájperemtől induló jel felső része - a fülkiképzéshez igazodóan - szélesebb mint lent. (Lelőhely: Öregtorony, VI. szelvény (1957. VI. 28.). Magassága: 10 cm, fül átmérője: 2,6 cm. Lelt. száma: S. 76. 3.1.) b) Vörösbarnára égetett, finom homokkal soványított anyagból készült korsó szájperem- és fültöredéke. A kör keresztmetszetű fül felső, középső részén található a szájperemtől induló, felül szélesebb, 3,3 cm magas X jel. (Lelőhely: II. sz. vízgyűjtőmedence (1960. V. 24.). Hossza: 7,7 cm, fül átmérője: 2,5 cm. Lelt. száma: S. 76.20.1.) c) Vörösbarnára égetett, finom homokkal soványított, alig visszahajlított szájperemű korsó töredéke a nyakrésszel, a kör keresztmetszetű teljes füllel, alsó részén az átfúrt fül ivónyílásával. A fülön túlégetés nyomai mutatkoznak, fent középen a szájperemtől induló, fent szélesebb X jel látható. A korsó válla felett három egymáshoz közel eső, párhuzamos vonal található. (Az X jel magassága 2,5 cm. Lelőhely: ismeretlen, talán az Öregtorony környéke. Magassága: 13,2 cm, szájnyílás: 9-9,5 cm, Ш átmérője: 2,5 cm. Lelt. száma: S. 75.44.1.) Ez a fültöredék a korábbi csoport két nagyobb, teljes szájnyílást! és fülű töredékéhez (S. 75.65.1. és S.75.57.1.) közel álló formát mutat. 5. Bemetszett,,fenyőág" formájú jel Az előző négy csoporthoz hasonló anyagú a „fenyőággal" jelzett leletanyag is. Ezeket a darabokat is barnára-vörösbarnára égették és a jelek ugyancsak a szájperemtől indulnak, élesen bemetszettek és aránylag kisméretűek (2,3-2,5 cm). a) Halvány barnára égetett, finom homokkal soványított anyagú kissé behajló peremű korsó szájnyílásának és kör keresztmetszetű fülének töredéke. A fül középső részén, fent - a száj pere m alatt - egy hosszú, a fül tengelyét követő bemetszett vonal bal oldalán hat, jobb oldalán öt lefelé hajló és rövidülő rövid vonal „fenyőág" szerű jellé formálódik. (Lelőhely: É-i várfal előtti (ÉFÉ) akna (1961). Hossza: 6,5 cm, magassága: 3,5 cm, fül átmérője: 2,4 cm, a jel hossza: 2,2 cm. Lelt. száma: S. 75.43.1. - 30. ábra és I. tábla).

30 b) Vörösre égetett, finom homokkal soványított anyagú korsó szájperem- és kör keresztmetszetű fülének töredéke. A szájperem alatt élesen bemetszett jel itt ritkább, a középvonalhoz balról három, jobbról négy rövid vonalmetszés csatlakozik. (Lelőhely: C. I. szelvény, Hossza: 7,8 cm, magassága: 4,7 cm, fül átmérője: 2,6 cm. Lelt. száma: S. 75.73.1.) 30. ábra. Bemetszett „fenyőág" és egyéb jelek, díszítések Abb. 30. Eingeschnittener „Tannenzweig" und andere Zeichen und Verzierungen c) Barnásvörösre égetett, finom homokkal soványított anyagú korsó fülének felső része, középen a „fenyőág" jellel. E fülön a jel középső vonalához (2,5 cm) balról két egymás melletti jobbról - lejjebb - egymástól távolabb eső vonal csatlakozik. A három ismertetett jel közül ez a legkevésbé „sikerült", a műhelyen belül más kéz, vagy más műhely készítette azt. (Lelőhely: NY-i rész. Hossza: 4,7 cm, az ovális fül keresztmetszete: 2-3,1 cm. Lelt. számaS. 75.81.1.) d) Vörösbarnára égetett, finom homokkal soványított anyagú korsó csekély száj perem- és fültöredéke, középen fent két egymást keresztező bemetszés maradványával. Nem egészen azonos a csekély jelmaradvány a fentiekkel, de rokonnak tűnik. (Lelőhely: ÉFÉ. III. szelvény, 2-3 m mélység (1961. V.4-5.). Hossza: 4,5 cm, magassága: 33 cm, fül átmérője: 2-3 cm. Lelt. száma: S. 76.36.1.) A fentiekben ismertetett öt csoport anyaga, a jelek elhelyezése - fent középen, vagy balra (három ferde helyzetű, párhuzamos, rövid vonal) - és készítésének azonos módja (éles „bemetszés") alapján szoros kapcsolatot mutat a készítő műhelyek között (rokon, tanítvány, szomszéd, szomszédos település). A mutatkozó különbségek azonban bizonyos jelzéseket adnak a műhelyek közti, vagy a műhelyen belüli szakmai tudásra. Az azonos, hasonló anyagú, méretű és formájú ivókorsók aránylag nagy száma - eddig huszonöt darabot vizsgáltunk - arra enged következtetni, hogy ezek a környéken, esetleg Sümegen készülhettek, amely később jelentős fazekasközponttá fejlődött. E lehetőséget talán megerősíti a következő csoportokba sorolt darabok vizsgálata. A következő csoportokba sorolt leletek azonban már 342