A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Javarézkori aranyleleteinkről. Fejezetek a magyar ősrégészet múltszázad-századeleji történetéből

A lelőkörülményekről illetve a lelőhelyről Glembay beszámolója egyértelmű. A Tenja/Tényőhöz tartozó pusztán tényői legények kapáltak. Az egyik tényői legény ekkor találta a kút üregében az aranylemezeket. A tényői legény a helybeli (tényői) zsidónak adta el először a leletet, akitől a helybeli (tényői) jegyző bejelentésére Davidovic Lazar főszolgabíró (az eszék/osijeki) kobozta el az aranyakat. A (Verőce) megyei hatóság a fennálló törvények értelmében kétfelé osztotta a leletet. Egyik felét a földbirtokos Adamovics Jánosnak (az orlovinjaki puszta tulajdonosának), másik felét pedig a találónak, a tény ői/tenj

ai paraszt legénynek ítélte. Némileg bizonytalan, mikor is történt mindez, hiszen a leletről és a lelőkörülményekről Glembay csak utólag s másoktól értesült. Biztos azonban, hogy a tenja/tényői legény Eszéken eladott 3 korongja 1864 második felében már Bécsben volt, s maga Glembay is első híradásait még 1864-ben küldte a Régészeti Bizottmánynak. Az 1861. év minden bizonnyal elírás, avagy a 64 félreolvasása, a beszámolóban rögzített pergő események kizárják, hogy az aranylelet négy évig lappangott volna. A vármegyei ügyintézés azonban időt kívánt, idézést, tanúkihallgatást, helyszíni vizsgálatot, bizonyítást, vagyis a megyei ítélet tehető 1864. első felére. Következésképp az aranyleletet nyilván 1863 tavaszán találták, kukoricakapáláskor. Ez a valószínű magyarázat a Glembaynál szereplő s elfogadható kettős időpontra. A két Orlovinjak puszta Tenja faluhoz tartozik (6. ábra). Maga Tenja Eszék/Osijek-től délkeletre fekszik, a városból közvetlen út vezetett s vezet ma is csak ide. Eszék/Osijekről egyenesen déli irányban halad az Antonovacon át Ernestinovoba vezető út, amely nyugat felől elkerüli az Orlovinjak-pusztát. Eszék/Osijekről nyugat felé kündulva majd délnyugat felé kanyarodva Cepin-en át halad a Dakovoba vezető főút. Vagyis Cepin a korongok lelőhelyétől messze nyugatra, a harmadik határban fekszik, közvetlenül nem is lehet onnan kiépített úton Tenjara jutni, csak nagy kerülővel, Eszék/Osijekon át. Cepin-ről, mint lelőhelyről nincs szó Glembay levelében, nem az aranyak voltak cepiniek, hanem az adatközlő Glembay. Rómer a következő években többször is írt az aranykorong-leletről. Először az őskori kerek aranylemezek közt szerepelnek nála „a varhoviak Eszék vidékén" (Rómer 1866, 41), majd a bronzkori lelőhelyek jegyzékében is: „Tótországban, Verőcze m. Orlovinyáki pusztán, aranylemezek. AK V. 74" (uo 123). Két évvel később ismét ír az aranylapokról „mellyek különféle nagyságban, a magyar nemzeti múzeumban ismeretlen lelőhelyről [Jankovich-korongok], majd Orlovinyákon, és ismét Németújhely [Wienerneustadt] mellett, 'an der langen Wand mellett fordulnak elő" (ArchKözl. VII, 1868, 159). Nem volt éppen következetes (ld. „a varhoviak"), ám a múltszázadi szokásnak megfelelően (v. ö. pl. Bakod-puszta) mégiscsak a közvetlen lelőhely nevén említi legtöbbször a leletet. Más lapra tartozik, s ezért alább fejtem ki részletesen, hogy a 70-es években ő is beleesik a „csepüli" csapdába. „Csepin" azonban tévedés volt, amelyet a valódi lelőhely elhallgatásával (Makkay 1985/1, 159-166), „módosításával" („A csepini felfedezésről Rómer Flóris számolt be" uo 213, 58. j.), vagy az „általános gyakorlatra" Verőce megye/ Vírovitica 6. ábra. Tenja-Orlovinjak és vidéke vázlatos térképe a múlt században Abb. 6. Übersichtsplan von Tenja-Orlovinjak und Umgebung im 19. Jh. 33