A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védemi rendszerben (1541–1690)

és utódainak a „nagyságos" vagyis bárói címet adományozta.

2 5 8 A XVI. század második felében egyre inkább szaporodott azoknak a tiszteknek a száma, akik a katonáskodás révén szerzett birtokaikat állandósítani tudták. Az 1600 utáni időkben Bakács Sándor keszthelyi kapitány a mezővároshoz tartozó Csehi, Fenék és Lesencetomaj falvakat sajátjaként kezelte, s egy részüket később a gersei Pethőktől meg is váltotta.

2 5 9 Mivel a védelem terhét a Bakácsok sem győzték viselni, ezért ők is felajánlották — tulajdonuk megtartása mellett — a keszthelyi várat a királynak. A király ezután is a tulajdonost, vagy családtagjának valamelyik tagját tette meg a végház kapitányává, aki arra vitézi érdemeinél fogva méltónak mutatkozott.

260 Miután Rudolf császár 1606-ban megkötötte Bocskai Istvánnal a bécsi, a törökökkel pedig a zsitvatoroki békét, ezzel a Balatontól északra fekvő terület felszabadult a török iga alól.

261 A hódoltság határvonala Veszprémtől délnyugatnak a Balaton északi partján húzódott, Keszthelytől — Zalaváron át — Kiskomáromig követhetjük folytatását, majd a kiskomáromi beszögeléstől Zala megye közepe táján haladt délnyugatnak a Muraköz felé.

262 A kanizsai szandzsák széles öblöt alkotva mélyen benyomult a Zalaságba; a Balatontól délre megkerülte Kiskomáromot, majd Zalavár körül nagy körívet leírva Pölöske-Kányavár-Szemenye vonal mentén érte el a Murát. Kanizsa valósággal ékként hasított be a zalai véghelyek közé, amelyek oly közel voltak egymáshoz, hogy — Evlia Cselebi török utazó leírása szerint — még a kakaskukorékolás is áthallatszott az ellenséges vonalakon.

263 A török és a magyar védővonal szorosan egymás mellett húzódott, az ellenfelek szinte farkasszemet néztek egymással. Kanizsa eleste (1600) után a „török miát megnyomorodott"

2 6 4 Zala megye délről még inkább ki volt téve az állandó török portyáknak, váratlan rajtaütéseknek, a várak elleni meg-megújuló támadásoknak.

265 A törökök mindenesetre igyekeztek a hódoltság határát minél jobban kiterjeszteni. A nagy és erős kanizsai vár ép állapotban került a törökök kezére, ahol jelentékeny csapatok állomásoztak, s messze földre kiterjesztették rabló vállalkozásaikat. „Tudja Nagyságod - írja Könczöl Mihály kiskomáromi vajda В at ty hány I. Ádámhoz 1646. április 3án —, ezek az pogány ebek közel laknak egymáshoz, két, három álgyulövésre hamar Kanisára felgyűlhetnek, és azt cselekedhetik, az mit akarnak".

2 6 6 A zalai véghelyek a tizenötéves háború során romlott állapotba kerültek. „. . . az ide alá való Kanisa környül való végházak annyira épületlenek — írják 1613-ban —, hogy tellyességgel puszták és fizetetlenek".

267 Kanizsa török kézre kerülésével annak szerepét a zalai várak vették át. Az 1601. évi országgyűlés elrendelte, hogy a Rábán alól fekvő vidék, amely Kanizsának „elvesztése óta minden védelemtől meg van fosztva, erősségekkel biztosíttassék, nevezetesen pedig Pölöske, Egerszeg, Kapornak, Szalavár és több váracsok, melyek Kanizsa közelében feküsznek, katonával és lőszerrel láttassanak el".

2 6 8 Kanizsa elfoglalása után a keszthelyi erősség szerepe is megnőtt. „Kanisa keözel ide — írja Bakács Sándor 1620. október 19-én Batthyány Ferencnek —, az somogyi török végházak . . . raitam is az töröktül az veszedelem meg történhetik . . ."

269 A vár helyreállításáról, és jó karban tartásáról az országgyűléseken a rendek ismételten igyekeztek gondoskodni. Az 1602: 14., az 1604: 8., az 1608: 15., az 1613: 8., az 1618: 49., az 1622: 36. és az 1635: 92. cikkely a véghelyek javítására fordítható ingyenmunkára Keszthelyhez ennek tartozékait osztották be.

270 Az 1613: 17. te. Keszthelynek búzával, hadiszerekkel és a katonáknak zsolddal való ellátásáról intézkedett, nehogy az őrség a kanizsai törökök ellenében elhagyja a várost.

2 7 * A keszthelyi vár átépítése, kibővítése a XVII. század első évtizedeiben, az 1616. és 1618. évek között Bakács Sándor kapitánysága idején mehetett végbe, mert a Pethők 1616. évi osztozkodásáról készített oklevelekből még a Turco-féle alaprajzzal egyező várkép tűnik szemünk elé}

7 2 Az új, megváltozott várat ábrázolja a karlsruhei levéltár egy XVII. századi metszete ? A kolostor és a templom épületében lényeges változás nem mutatkozik; megmarad a Turco által is megrajzolt palánk és az árok, de az árkon kívül a külső — ún. huszárvárat — két újabb palánksor övezte. Ezen a külső palánksoron belül húzódott meg a mezővárosi lakosság. A külső palánk délnyugati sarkán - ahol a Balaton felől beérkező országút kapuját tételezhetjük fel - kerek rondella állott. Ezek a Zala megyei véghelyek általában gyengék voltak, ezért a török támadások kivédésére — mint Keszthely esetében is — sor került a hostát erőddé való kiépítésére. Az alsó várost (suburbium) németesen hangzó szóval Hostat-nak, vagy Ostátnak (Hochstadt) nevezték. A török háborúk konzerválták a kétsejtű városépítést; a belső váron kívül egy sokkal kezdetlegesebben kerített településformát találunk (pl. Lentin, Szentgróton, Egerszegen, Keszthelyen, Szentgyörgyváron, Türjén stb.)

2 74 A kiskomáromi sereg 1636-ban jelentette, hogy a kanizsai török a Zaián által menvén Szentgyörgy vár hostátjára ütött. 1644-ben a törökök a „Türjei palánkot meg üték, 19 leányt, 13 gyermeket, 8 asszony embert elvivének". De volt hostátja Kiskomárnak és Zalavárnak is. 1656-ban Kapornakról Ányos Péter jelentette Batthyány I. Ádámnak, hogy a törökök a „Kesteli hostátot akarták elrablani".

2 7S Pontosan nem tudjuk, hogy hol húzódott a Keszthely várost körülvevő erődrendszer. Felszíni nyomok alapján feltételezhető, hogy a város sánca a vártól (vagyis a mai plébánia-templomtól) kiindulva a Bem József (Hajdú) utca, és a Rákóczi út között húzódva közelített a mai Festetics kastély területéig, majd a Kossuth Lajos utca és a Deák Ferenc utca között kanyarodott vissza a várhoz.

2 7 6 274