A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védemi rendszerben (1541–1690)

in.

192 Amióta a török 1552-ben elfoglalta Veszprémet, a tihanyi apátság javait egyelőre teljesen katonai célokra foglalták le.

193 Magyar Bálint két kicsi, de fontos és jól őrzött vár kapitánya volt, Szigligeté és Fonyódé. Magyar Bálint mindent elkövetett e várak fenntartása érdekében. Ezt jól szemlélteti birtokszerző tevékenysége is. Elragadta Palotától Ordát és Szőllőslakot, a tihanyi vártól elfoglalta Szamárd falut, s „hatalmasul" birta Lullát, Ságvárt és Csegét. Ezen kívül Magyar Bálint kezén találunk még 25 falut Somogyban, „melyek előbb vagy utóbb tihanyi birtokok voltak."

4 94 A XVI. század híres törökverő vitézei, mint például Magyar Bálint, Gyulaffy László állandó portyázásaik során mind több és több hódoltsági falu jobbágyait kényszerítettek adófizetésre. Ezzel azonban igen sok ellenséget szereztek maguknak. A katonai erőszakoskodásokon kívül a sok panasznak az volt az oka, hogy a töröktől visszafoglalt földeket megtartották maguknak, hogy házuk népét és vitézeiket elláthassák.

195 „De ha a falvakat mind másnak osztják - írja Magyar Bálint fonyódi és szigligeti kapitány -, őfelsége a végházakat is adja másnak, mert látja Isten, énnekem nincs mivel tartanom, teljességgel kifogytam belőle".

19 6 Az erőszakos foglalásokat azonban utólag szentesítette az országgyűlés, illetve az uralkodó. Éppen ezért oly magabiztos a kapitány, amikor a királyi biztos a jogtalanul Tihanyhoz foglalt falvak után nyomoz: „. . . kijelentette, hogy akár kinyomozza a biztos a vár jövedelmeit, akár nem, azokat ő felsége mind az ő rendelkezésére bocsátotta, hogy tisztességes ellátást adhasson a várban levő elsőrendű vitézeknek".

197 A veszprémi püspökség és káptalan birtokainak egy részét Palota tartozékai között találjuk, másik részét pedig Tihany, majd 1566 után Veszprém vára fenntartására fordították.

198 A kanonokok majdnem minden birtoka „egyrészt a keresztény név ellenségeinek félelméből, másrészt magyarországi némely urak és nemesek, illetve katonák erőszakos foglalásai miatt . . . idegen kezek hatalmába került".

199 Mivel a várbirtokok jövedelmei - a háborús események következtében — rendkívül ingatagok voltak, ezért a várak katonasága a saját vártartomány falvai mellett a hódoltsági területek elérhető falvait is fosztogatta. A végvári kapitányok a hódoltságban fegyverrel biztosítottak zsoldhiányt szenvedő váruk számára adózó falvakat, fittyet hányva arra, hogy ki annak jogos tulajdonosa. A XVI. század híres törökverő vitéze, Gyulaffy László állandóan portyázott, mindig több és több hódoltsági községet kényszerített adófizetésre.

200 Magyar Bálint maga is dúlta, égette, pusztította a hódoltság területére eső falvakat.

201 A török végeken levő várak csak úgy tudták magukat fönntartani, ha bizonyos falvaik voltak az ingyenmunkák végzésére, és a földesúri adó fizetésére. A várvonal fenntartásában elsősorban a vártartományok földesúri jövedelmei jöttek számba.

202 Ebbe a jövedelmi kategóriába sorolhatjuk azokat a sokrétű bevételeket, melyeket a váruradalom falvainak jobbágysága volt köteles fizetni, illetve adni mindenkori földesurának. A tihanyi vár jövedelmei a következő forrásokból adódtak: a telkek után fizetett készpénz,- a telkek után adott ünnepi élelmiszerajándékok,* a szőlők holdja után adott ajándékok; a gabonából, borból és halból szedett tizedek; végül a munkával vagy készpénzzel is leróható szolgálatok.

2 ° 3 Bár török lakott az endrédi várban (Somogy megye), de a helység lakói hűségesen adóztak a tihanyi várnak, és dézsmát adtak a török szpáhinak. A Balaton hódoltságba eső déli partján nemcsak Endréd, de Kőrishegy és Zamárdi is végig a hódoltság egész időszakában Tihanyhoz adóztak. A várbirtokok jövedelmei a török közelsége miatt elég bizonytalanul folytak be. így többek között a Tihanyhoz tartozó és bérelt birtokok jövedelmei sem fedezték megközelítően sem a vár és őrsége fenntartásának költségeit. Hisz az 1572. évi 76 egész telek készpénzben mindössze csak 67 forintot jövedelmezett egy évre, amikor a tihanyi őrség egy havi fizetésének is csupán a negyedrészét fedezte volna. A készpénzfizetésnél sokkal nagyobb volt a falvaknak az a jelentősége, hogy ingyenmunkát, termésükből dézsmát és ajándékokat vagy élelmet szolgáltattak a várnak.

205 A csobánci vár tartozékai 40 1/4 lakott, 14 pusztatelket és két zsellérházat foglaltak magukban. Jobbágyai évi 17 forinttal, 11 tyúkkal, 23 kulcsos kalácscsal, 151 tojással, és változó mennyiségű borral, búzával, árpával és zabbal adóztak. Ebből kellett volna Gyulaffy Lászlónak két testvérével együtt fönntartania családjuk ősi fészkét. Csobánc várának düledező falai között testvérbátyjával együtt 20 darabontot sem igen tudott tartani.

2 ° A várbirtokok sok esetben nem tudták eltartani a várat. A veszprémi püspök is kesergett 1595-ben, hogy a sümegi váruradalom jövedelmei elégtelenek a vár védelmére.

207 Ezért a király kénytelen volt az egyházi tizedeken kívül állandóan egyéb jövedelmeket is a várvonal fenntartására fordítani. A XVI. század közepe óta — az 1569. évi 27. te. rendelkezésére — a végvárak közelében levő dézsmákat a királyi kamara bérelte rendszeresen a végvárak ellátására és a honvédelem költségeinek fedezésére.

208 A legtöbb vár saját jövedelmei és a tizedek sem voltak rendesen elegendők az összes kiadások fedezésére. Ilyenkor a Magyar Kamara lehetőleg a vár közelében levő jövedelemforrásokat, a szomszéd megyék állami bevételeit, a kapuadót engedte át a várgazdaságok számára. A Pozsonyi Kamara 1578-ban azt javasolta az uralkodónak, hogy Somogy megye dikáját fordítsák Tihany várának fenntartására, mert ott csak valami csekélységet — s azt is csak katonai fedezettel — lehet behajtani.

209 271