A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Tamási Judit: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár doboz alakú csempékből rakott kályhája

kályhák csempetöredékei. (Igaz, ez csak a kályhák lebontásának időpontját jelzi!) Erről azonban a budai anyag feldolgozása során nem esik szó, s a vár feltárásával foglalkozó monográfia sem közölt egyetlen lovagalakos csempetöredéket sem. Mindössze egy utalást találunk benne arra, hogy a lovagkályha darabjai Mátyás kori csempékkel együtt jöttek elő,

12: ami természetesen még nem bizonyítja, hogy egyidőben készültek, legfeljebb annyit árul el, hogy a lovagkályha nem a Mátyás kori színesmázas díszkályhák megépítése következtében, hanem azok lebontásával azonos időben került használaton kívül. Az előbbi adatok együttesen azonban mégis amellett szólnak, hogy a lovagalakos műhely működése nem szűkíthető le V. László uralkodásának, ill. Budán tartózkodásának néhány évére. Ellentmond ennek típusainak széleskörű elterjedése is. Valószínű, hogy működését mintegy 20 évvel később kezdte, mint eddig tudni véltük - azaz az 1470-es évek elején -, s körülbelül a század végéig dolgozott. Ez a 25 év teszi érthetővé, miért jutottak el termékei a legtávolabbi helyekre is, miért készült róluk annyi másolat és utánzat. Ugyancsak ezzel a viszonylag hosszú működési idővel lehet talán magyarázni, miért használtak összesen három negatívot a különböző rozettás csempék préseléséhez,

126 és miért kellett újrafaragni a fát ölelő oroszlános csempének a hoszszú használat során nyilván elkopott vagy eltörött nyomódúcát. E 25 év során - az 1480-as évek elején — Kinizsi Pál rezidenciájába is eljutottak a műhely termékei. Magyarázatra szorul még, hogyan lehetséges, hogy két (vagy esetleg több) műhely negatívkészletével préselt csempék együtt szerepeltek a nagyvázsonyi dobozos kályhán. Nem gondolhatunk másra, mint a mintakincs kicserélődésére, vándorlására. Hogy azonban ez milyen csatornákon át történt (más műhely mesterének alkalmazása, legények vándorlása, több műhelynek modelleket készítő fafaragó mester), arra nézve csak feltételezésekre vagyunk utalva. Olyan kérdések ezek, amelyeknek megválaszolása a középkori kézművesműhelyek életére, szervezetére vonatkozó ismeretek hiányában egyelőre meghaladja lehetőségeinket. *** A szakmai etika és személyes meggyőződésem egyaránt azt kívánja, hogy a tanulmány lezárásaként megköszönjem mindazok segítségét, akik valamilyen módon közreműködtek elkészítésében. Elsőként Éri Istvánét, aki - mint a feltárás egykori vezetője — ásatási anyagát közlésre átengedte, és számtalan hasznos ötlettel segített át a rendezés és a feldolgozás kezdeti nehézségein. Köszönet illeti dr. Törőcsik Zoltánt, a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatóját, aki a feldolgozás anyagi, valamint a Veszprémi Bakonyi Múzeum és a felsőörsi raktárközpont vezetőségét és valamennyi dolgozóját, akik a feldolgozás szervezeti kereteit teremtették meg. Köszönöm mindazon régész-muzeológus kollégáimnak a támogatást, akik betekintést engedélyeztek az általuk kezelt gyűjteményekbe: a Budapesti Történeti Múzeumban S. Nagy Emese osztályvezetőnek és Irásné Melis Katalin osztályvezető helyettesnek, a visegrádi Mátyás Király Múzeumban Héjj Miklós ny. múzeumigazgatónak és Gróh Dániel régésznek, munkahelyemen, az Országos Műemléki Felügyelőségen pedig Feld Istvánnak és László Csabának. Megköszönöm továbbá Vándor Lászlónak (Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg), hogy kéziratos tanulmányát rendelkezésemre bocsátotta. Munkámat az indulástól figyelemmel kísérte, tanácsaival előmozdította tanárom és egyik lektorom, Kubinyi András egyetemi docens (ELTE Régészeti Tanszék). Egy életen át űzött mesterség gyakorlati tudnivalóit osztotta meg velem Eckert Péter felsőörsi kályhás me s ter. A fotókat Simon Sándor (VBM) készítette, technológiai kérdésekben Tavas Imre restaurátor (Mátyás Király Múzeum, Visegrád) segített eligazodnom, a doboz alakú kályha rekonstrukciós rajza pedig Szekér György építészmérnök (OMF) műve. Munkámat az OMF Tudományos Osztályának vezetése a legmesszemenőbben támogatta, munkatársaim érdeklődésükkel, ötleteikkel olyan légkört teremtettek, amelyben öröm volt dolgozni. Végezetül kiemelt köszönet illeti két legfőbb segítőtársamat: először is Holl Imrét, az MTA Régészeti Intézetének tudományos munkatársát, aki a feldolgozás kétéves munkája során mindvégig mellettem állt értékes tanácsaival, és akinek útmutatásai nem egyszer új észrevételekhez, felfedezésekhez segítettek hozzá. Ha ezek az észrevételek olykor épp az ő korábbi megállapításait cáfolják is, ez semmiképp sem csorbítja a tapasztalt elődnek és mesternek kijáró tiszteletet. Hasonlóan rengeteget köszönhetek Kelemen Györgyinek, a VBM restaurátorának, aki még kielégítőnek is alig nevezhető anyagi ellenszolgáltatás fejében óriási lelkesedéssel és a frissen szerzett tapasztalatok birtokában egyre növekvő hozzáértéssel tisztította, válogatta, restaurálta a kályhacsempeanyagot. Bár a cím előtt szerzőként csak egy név szerepel, ez a dolgozat tulajdonképpen közös munkánk eredménye. 252