A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Tamási Judit: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár doboz alakú csempékből rakott kályhája

csempék egy másik köréhez kapcsolódik, más műhely (ek)re utal. A rozetta, 1. típusunk díszítménye az egyik leggyakrabban előforduló motívum a 15. századi-16. század eleji kályhacsempéken-,

63 mindenütt találkozunk vele, ahol díszesebb cserépkályhákat raktak és használtak. Ötszirmú változatának „őshazája" kétségtelenül a Bodeni-tó környéke,

64 nyilván nem véletlenül sűrűsödnek Észak-Svájcban a típus lelőhelyei (Stein a. Rhein,

65 Wädenswil,

66

, Hallwil, Baden, Wettingen

67

). Kizárólag ilyen rozettás csempékből épült fel a jelenleg ismeretlen helyen lévő lindaui,

68 valamint a pozsonyi várban feltárt és töredékeiből rekonstruált kályha

69 tűzszekrénye, és velük közeli rokonságban álló rozettás csempéket gyártott a budai lovagalakos kályha műhelye is.

70 Utóbbi műhely termékeinek elterjedési területén és — a nagyvázsonyi kályha alapján úgy tűnik — velük egyidőben élt a minta egy másik, sok sziromleveles variációja is. Ennek nemcsak központi virágmotívuma, hanem saroklevelei is különböztek az előbb ismertetett változatétól: kisebbek voltak és nem olyan húsosak, mint a felső-rajnai eredetű, ill. felső-rajnai kapcsolatokkal rendelkező típusé. Több hazai lelőhelyen is előkerült már ez a variáció :

71 a budai várban egy zöldmázas sarokcsempe és egy színesmázas töredék, Csúton egy zöldmázas, Sopronban egy színesmázas, Kőszegen pedig egy szürke, mázatlan példány. Nem azonos nyomódúccal sokszorosították valamennyit, de a közvetett kapcsolat valószínű közöttük.

72 Távolabbi kapcsolataik részben a meráni,

73 részben a krakkói (Wawel) kályha

74 felé vezetnek, ugyanis ezek alsótestét (egészen, Ül. részben) hasonló négyzetes, rozettás csempék alkotják. Ez a távolabbi kapcsolat azonban nem jelent feltétlenül műhelyösszefüggést.

7 5 A hazai sokszirmú rozettás csempéket - elsősorban stíluskritikai alapon — Holl Imre a 15. század végére—16. század elejére keltezte,

76 de a készítő műhely(eke)t meghatározni nem tudta. A nagyvázsonyi példányok jól illeszkednek ebbe a körbe,

77 de a közös műhely(ek)re vonatkozó eddigi ismereteinket újabbakkal nem gyarapítják. Lényeges műhelyösszefüggésekre világít rá azonban a két következő csempetípus, a címertartó angyalos és az apródalakos elemzése. Mindkettő töredékeit az azonos típusú, kiegészített visegrádi példányokkal vetettük egybe.

78 A visegrádi Mátyás-címeres angyalfigurákat tanulmányozva mindjárt elsőként az tűnt fel, hogy a csempelap az angyal alakjával, Ül. az abból kidomborodó címerpajzs nem együtt, egyazon formába nyomva készült. A két agyagréteg közé beszivárgott engobe és máz elárulja, hogy a címerpajzsot külön formázták, és utólag applikálták a csempére. Hasonló megfigyeléseket tehettünk a nagyvázsonyi töredékeken is, és a rajzos rekonstrukció során kiderült, hogy nemcsak a címerkép tér el a visegrádiaktól, hanem a címerpajzs mérete és alakja is.

79 Ugyanakkor magukat a címertartó angyalokat összehasonlítva bebizonyosodott, hogy ugyanazzal a negatívval készültek a visegrádi királyi palotába és a nagyvázsonyi várba egyaránt. Ez a megáüapítás vonatkozik a Holl Imre által közölt azonos típusú budai címertöredékre is.

80 Nyüvánvaló tehát, hogy egyazon — központi — műhely látta el termékekkel a két királyi palotát és a vidéki főúri rezidenciát. Ugyanazt az angyalfigurát mintázta meg valamennyi megrendelőjének, de a kezükbe utólag beülesztett címereket már módosította. Joggal feltételezhetnénk, hogy e változtatásokat a megrendelő diktálta, de a nagyvázsonyi kályha címerei sajnos nem minden esetben adnak erről egyértelmű felvüágosítást. A 4/a. típusú csempén a négyeit cseh—magyar címer szerepel (a vágásokkal, ül. a kettős farkú oroszlánnal), amelyet Mátyás pecsétjein cseh királlyá választása (1469) óta használt.

81 Ilyen négyeit címerpajzs díszítette a visegrádi királyi palota nyolcszögletű vörösmárvány díszkútját is,

8 2 de a visegrádi és budai csempék címersorozatában ezzel a variációval nem találkozhatunk.

8 3 A 4/b. típusú címerpajzson egy ágaskodó oroszlánt feltételeztünk. Az oroszlánt mint címerképet — lévén az egyik leggyakoribb üyen — meghatározni nagyon nehéz. Itt szereplő változata talán nem a besztercei grófi oroszlán, hiszen az koronát visz a mancsában.

84 Semmi nem látszik azonban ellentmondani annak a feltevésnek, amely ebben az oroszlánábrázolásban a Magyar család címeráüatát látja.

85 Magyar Benignának a nagyvázsonyi pálosok által készített imádságoskönyvében megfestett címerében arany mezőben egy balra ágaskodó oroszlán látható.

8 6 A 4/c. típusú csempén ábrázolt tüzet fújó szörny a heraldikai párduc,

87 Stájerország címerállata.

88 Kézenfekvő, hogy megjelenése egy 15. század végi magyarországi kályhán Hunyadi Mátyás stájerországi hadjárataival hozható kapcsolatba, s ez a tény egyúttal a címertartó angyalalakos csempék datálásának egyik legfőbb fogódzópontja is. A Bernhard von Rohr salzburgi érsekkel kötött szerződés értelmében 1479 decemberében Mátyás megszállta az érsekség stájerországi, karintiai és krajnai várait. 1480 februárjában — az 1477. évi békeszerződés benemtartása és Beckensloer János esztergomi érsek szökése miatt — sereget küldött Stájerországba III. Frigyes ellen. Ez a sereg Szapolyai István és Székely Jakab vezérletével márciusban bevette Radkersburgot. 1481 februárjától itt folytak a nürnbergi birodalmi gyűlés küldöttségének közvetítésével a békéltető tárgyalások Mátyás és a császár között. 1482-ben a háború már Alsó-Ausztria területén folytatódott.

89 Mátyásnak Stájerországot végül is soha nem sikerült teljes egészében elfoglalnia, s az elfoglalt részeken sem volt alkotmányos jogcíme a kormányzáshoz.

90 Vagyis ahhoz, hogy az általa uralt országok, tartományok címerei között a stájer párducot is szerepeltesse, még annyi jogalappal sem rendelkezett volna, mint amennyit cseh királyi címe a 249