A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Tamási Judit: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár doboz alakú csempékből rakott kályhája

TAMÁSI JUDIT A NAGYVÁZSONYI KINIZSI-VÁR DOBOZ ALAKÚ CSEMPÉKBŐL RAKOTT KÁLYHÁJA A Balaton északi partja és a Bakony erdő borí­totta hegyei közt elterülő Vázsonyi-medencében, középkori eredetű falvak és kolostorromok között áll a nagyvázsonyi Kinizsi-vár. A Vezsenyi család által emelt, majd Kinizsi megbízásából számottevően kibővített erősség 1 és a hozzátartozó település az 1480-as években élte fénykorát, Mátyás hadvezérének uralma alatt, aki kolostoralapítással, a plébániatemp­lom átépíttetésével is igyekezett gyarapítani birtok­központját. Ebben az időbeli keresztmetszetben kívánta megvizsgálni a vár és a vele szorosan össze­fonódó mezőváros, falvak és kolostorok életét az a kutatási program, 2 amelynek keretében 1955 és 1960 között sor került a Kinizsi-vár, a Szt. Mihály kolos­tor, a Szt. István plébániatemplom és Csepely falu teljes, ül. részleges feltárására. A hatalmas vállalko­zás eredményeinek monografikus igényű összefogla­lása azonban elmaradt, 3 s a várásatás leletanyagának feldolgozására is csak majdnem 30 év elmúltával nyflt újra lehetőség. Ebből elsőként — egyetemi szak­dolgozat formájában — a későközépkori kályhacsem­péket ismertettük. 4 Jelen közlemény tulajdonképpen e nagyobb munka részét képezi, a Kinizsi-vár késő­középkori csempeanyagának általunk az egész kályha­csempekutatás szempontjából legjelentősebbnek ítélt, legtöbb új eredményt hozó csoportját, a doboz alakú csempéket kívánjuk közreadni benne. A DOBOZ ALAKÚ KÁLYHACSEMPÉK LEÍRÁSA Az alább ismertetésre kerülő nagyvázsonyi kályha sajátossága, hogy kizárólag ún. doboz alakú csempék­ből épül fel. Doboz alakúnak nevezzük azokat a kály­hacsempéket, amelyeknek egyenes oldalfalai az ugyancsak egyenes fenéklappal (majdnem) derékszö­get zárnak be. A fenéklap kifelé néző felületét — az oldalfalak hozzá csatlakozó felével együtt — máz borítja, s itt található a csempe domborított díszí­tése is. Az üyen típusú csempéket tehát úgy keU el­képzelnünk, mint olyan négyszögletes dobozokat, amelyeknek hiányzik a fedele. Mázatlan, díszítetlen oldalfalukkal majdnem pontosan egymáshoz simul­tak, így összeragasztásukhoz minimális mennyiségű agyagra volt szükség. Fenéklapjuk teljes felületével közvetítették a tűztér melegét. Ezen a különleges szerkezeti megoldáson túl a kályhához tartozó csempéket egyéb technológiai és formai jegyek is összekapcsolják. Homokos soványí­tású, elég durván iszapolt agyaguk jellegzetes módon, két rétegben égett át: a máz felőli oldalon sötétró­zsaszín, a másikon vüágossárga. 5 A rávitt vüágossárga (enyhén rózsaszínes árnyalatú) engobe vastagságától függően az ólommáz árnyalatai a vüágostól a sötét­zöldig váltakoznak, a leggyakoribb mégis a fűzöld. 1. típus: sokszirmú rozettás kályhacsempe (I. ábra) Négyzetes, zárt fenéklapú csempe. Felemelkedő oldalfalának csak a csonkja van meg, de teljesen sima hátrészéből joggal következtethetünk arra, hogy nem egyszerűen felemelkedő peremről van szó, hanem a csempe doboz alakú volt. A fenéklapon negatívba préselt, domborított díszítés: egy félpálcából álló, négyszögletes kerettel, ezen belül pedig körbefutó indával határolt, sok sziromleveles rozetta. Az indából /. ábra. Sokszirmú rozettás kályhacsempe (1. típus) Abb. 1. Ofenkachel mit vielblättriger Rosette (Typ 1) 235

Next

/
Thumbnails
Contents