A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

I960.; Magyarország népessége az 1330-as és az 1526os évek között. Magyarország történeti demográfiája. Szerk. KOVACSICS József. Budapest, 1963. 63-113.; A falurendszer kialakulása Magyarországon (X-XV. század.) Budapest, 1966.; A középkori magyar falu. Budapest, 1969.; A magyar mezőgazdaság története a XIV. századtól az 1530-as évekig. (Agrártörténeti tanulmányok 2.) Budapest, 1975/, Jobbágyok-parasztok. Értekezések a magyar parasztság történetéből. (Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta: FÜR Lajos.) Budapest, 1976. - Meg kell jegyeznem, hogy még olyan szerzők is, akik nem fogadták el Szabó egyes következtetéseit, szinte teljesen az ő számadataira támaszkodva adtak róluk más értékelést, így MOLNÁR Erik: A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig. Budapest, 1949. 2. Néhány példa az urbáriumok felhasználására: PACH Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV-XVII. században. Budapest, 1963. 168-171.; HOLUB József: Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén. (Pannónia Könyvtár 62.) Pécs, 1943.; ÉRSZEGI Géza: Középkor. In: Sárvár Monográfiája. Szerk.: HORVÁTH Ferenc. Szombathely, 1978. 134-159. 3. Vö. MAKSAY Ferenc: Urbáriumok. In: A történeti statisztika forrásai. Szerk.: KOVACSICS József. Budapest, 1957.114-149. 4. WERBŐCZY István Hármaskönyve. (Kolosvári Sándor és óvári Kelemen kiadása.) Budapest, 1897. 216-222. (I. rész. 133-134. cím.); ECKHART Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest, 1946, 338-339.; BÓNIS György: Középkori jogunk elemei. Budapest, 1972. 162-185. (összehasonlítja a fennmaradt becsüjegy zekéket.) 5. SZABÓ (1938) op. cit. 10-15. 6. A három típusú jobbágytelek: a lakott, a lakatlan házas és a teljesen puszta a becsüjegyzékek három tételét képezi. WERBŐCZY (1897) op. cit. 216. A becsértéket is ennek alapján vették fel, vö. a Szabónál idézett Bodrog megyei falvaknál. SZABÓ (1938) op. cit. 12. 2. j. Megjegyezzük, hogy a sessio campestralis fogalmat esetleg innen lehetne levezetni, ugyanis WERBŐCZY előbb idézett helyén csak abban az esetben tartja a teljesen puszta telek felvételét szükségesnek, amennyiben az a többi telek sorjában feküdt, de ha nem, akkor mezőnek (campus) kell tekinteni, és így nem kell felvenni. Ez valóban logikus, ennek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy ezeket a telkeket nem vették-e mégis a becsüokleveleknél számba. Megjegyzem még, hogy SZABÓ (1938) op. cit. 12. 2. jben idézett 1492-es makovicai összeírásban sessio campestralisként felvett puszta telkek ugyanezen uradalom 1507-es összeírásában déserta predialis-ként fordulnak elő. Egyetemi Könyvtár Kézirattára, Litterae et epistolae originales 7. 7. VALTER Ilona: Szentgotthárd története a mohácsi vészig. In: Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szombathely, 1981.67-68. 8. BÓNIS György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest, 1971. 300. Várnagyságára ld. alább az összeírást: 11. j. 9. HOLUB József: Zala megye története a középkorban. I. k. Budapest, 1929. 471.; BÓNIS (1971) op. cit. 275. 10. BÓNIS (1971) op. cit. 275. 11. Az összeírás jelzete: Dl. 18145. Régen a Kamarai Levéltárban volt, egykori jelzete: NRA Fasc. 347. Nr. 1. 12. Minden szabályosan, a hiteles helyeknek szóló manda"tumok formulái alapján történt. A nádori oklevelet ugyanezen szabályok szerint írta át a fehérvári káptalan teljes szövegben relatiojában. (Jelentésében.) 13. A leány negyedet természetben ritkán lehetett kiadni, még a leginkább akkor, ha a lány nem nemeshez ment férjhez. HOLUB, Joseph: La „quarta puellaris" dans l'ancien droit hongrois. In: Studi in memoria di Aldo Albertoni. Vol. III. Padova, 1935. 290-291. Általában azonban a leánynegyed értékét fizették ki, és ennek nagyságát becsüvel állapították meg. Uo. 294295. 14. CSÁNKI Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I-V. k. Budapest, 1890-1913. с művében a megfelelő megyéknél Szécsi címszónál (vagy az ott utalásként megjelölt helyen) idézi az 1478-as leány negyed-ügyet. Később kétségkívül semmi sincs az uradalomból a Szécsiek kezén. CSÁNKI op. cit. И. к. 20.: Sárádnál említi, hogy Garai Jób 1479ben eladta az uradalmat a Bánfiaknak, miután a Szécsieket kielégítette. Uo. III. k. 211.: Garai 147879-ben a somlói uradalmat adta el Mátyás királynak. Talán nem tévedek, ha összefüggést látok a Szécsiügy és az utána következő birtokeladások között: Garai Jób a vételárból fedezte a Szécsinek zálog címén átadott javak visszaváltását. 15. BÓNIS (1971) op. cit. 298. 23. j. 16. SZABÓ (1960) op. cit. 8-9., 11-13., 19.; SZABÓ (1963) op. cit. 100., 103., 104.; SZABÓ (1966) op. cit. 181., 193.; SZABÓ (1969) op. cit. 72., 129., 164., 185.; SZABÓ (1975) op. cit. 78., 84., 90. Megjegyzem, hogy Szabó valamennyi helyén a jegyzetekben idézi összeírásunkat, olykor négy-öt jegyzetben is. 17. CSÁNKI op. cit. II. к. 277., 286., 287. 18. Uo.II.k. 137. 19. Uo.II.k. 395. 20. Uo.II.k. 20. 21. így pl. a makovicai uradalom 1492-es becslésénél is szerepel a terra pascualis, éspedig ekealjában, vagy királyi holdban, nem pedig kaszaaljában megadva, mint a rétek és kaszálók esetében. Dl. 3022. 22. BOGDÁN István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig. Budapest, 1978. 183., 200. 23. SZABÓ (1975) op. cit. 16-18. 24. SZABÓ (1969) 21-22.; MAKSAY Ferenc: A magyar falu középkori településrendje. Budapest, 1971. 115.; BOGDÁN op. cit. 244-263. 25. WERBŐCZY op. cit. 216-220.; Magyi János Formuláskönyvében (Nr. 195.) is, kiadva: KOVACHICH, Martinus Georgius: Formulae solennes styli. Pest, 1799.267-268. 26. A Magyar Korona Országainak Helységnévtára. Szerk. KOLLERFFY Mihály és JEKELFALUSSY József. Budapest, 1882. Ld. az egyes helységek neve alatt. Mivel később is módosultak a faluhatárok, ezért nem a későbbi helységnévtárt vettem alapul. 27. CSÁNKI op. cit. III. k. 233. 28. DAX Margit, ÉRI István, MITHAY Sándor, PALÁGYI Szilvia, TORMA István: Veszprém megye régészeti topográfiája. A pápai és zirci járás. Budapest, 1972. 74-77. 29. KOLLERFFY-JEKELFALUSSY op. cit. 108. 30. DAX M., ÉRI I., MITHAY S., PALÁGYI S., ТОМКА I.: op. cit. 32. Térképvázlat. 31. KOLLERFFY M.-JEKELFALUSSY J. op. cit. a falvak neve alatt. ILA Bálint-KOVACSICS József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest, 1964. 102. (Ácsteszér); 109. (Bakonygyirót); 115. (Bakonyoszlop); 152. (Börzse); 159. (Csetény); 253. (Magyarszentkirály); 255. (Magyarszombathely); 338. (Rede),- 342. (Sikátor); 387. (Vámhegy.) 32. CSÁNKI op. cit. II. к. 157. Temerire u. o. 165. 33. SZABÓ (1954) op. cit. 45. 34. BOGDÁN op. cit. 178. 222