A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata

117. 118. 119. 120. 121. 122. 123. 124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137. 138. 139. 140. 141. 142. 143. között is csupán ez egyetlen alkalommal fordul elő' írásosan. I.m.565. I.m. 306. I.m. 779. I. m. 304. Ugyanitt jegyezzük meg, hogy a település már korábban is viseli határozottan elkülönítő nevét (1222: „. . . villa Apaty in Higmogos ..." - PRT. I. 656.) V. ö. a 126. jegyzettel. I.m. 304., 779. Itt utalunk vissza a Kál-völgy településeiről fentebb elmondottakra is. I.m. 304., 779. HOLUB, 1929.81. PRT. I. 655-656. Lásd az előbbi jegyzetet, valamint i. m. 306. ZO. 1.66-69. I.m. 68. Az esemény az oklevélben „választékosabban" van körülírva: „. . . midőn Turul comes Urunk sírjának meglátogatására elhajózni készült ..." („. . . quod cum comes Turul sepulchrum dominicum transfretaturus visitare disponeret ..."-Lm. 68.). PAULER II. 300-301. ZO. 1.68. I.m. 68-69. I.m. 69. Lásd az előző jegyzetet. Az itt elmondottakból derül ki, hogy a veszprémi egyháznak is volt ekkor - 1217 körül Tapolcán birtoka. Bár az 1272-es oklevél hitelességével kapcsolatban merültek fel kételyek (v. ö. FEJÉR, IXI7. 688.), egyet érthetünk SZENTPÉTERYImre véleményével: „Minthogy az oklevél külseje annak valódiságát bizonyítja, a fellengzős és szokatlan fogalmazatot nem kancelláriai, hanem egy ad hoc megbízott író művének kell tekintenünk." - SZENTPÉTERY

II. 154. Lásd alább, a 138. jegyzet alatt. Lásd alább, a 268-273. jegyzetek alatt. SZENTPÉTERY I. 105. Az oklevelet átírta Béla ifjabb király 7229-ben (kivonatban: FEJÉR, IXI7. 651.), majd IV. László /272-ben - SZENTPÉTERY II. 154. Egyébként Turul ispán 1217-es palóznaki „adományáról" a későbbiekben olvashatunk még Köcski Sándor országbíró 1327-es ítéletlevelében, melyet Károly Róbert 1330-Ъап erősített meg (ZO. I. 250.), valamint a veszprémi káptalan és a veszprémvölgyi apácák itteni birtokperével összefüggésben 1383-Ъап (Veszpr. reg. 312.) és 1384-Ъъп (Veszpr. reg. 318.) is. НО. V. 8., SZENTPÉTERY I. 112-113. Az oklevélben: ,,. . . noster fidelis et dilectus Turul comes ..." - SZENTPÉTERY I. 105. SZENTPÉTERY I. 105., PAULER II. 409. HOLUB József éppen a tárgyalt oklevélre - s annak idézett kitételére - hivatkozva írja: „. . . II. Endre előkelői tanácsára „örök örökségül" szétosztotta a várföldeket, az ország jövedelmeit a báróknak s a nemeseknek, katonáinak, ami nem jelenthet mást, minthogy új birtokjogot teremtett, amelyhez azonban szintén katonai kötelezettség járult." Majd: „. . . a generális földosztásnak jóval előbb kellett megtörténnie, s nem a keresztes hadjárat után beállt pénzügyi krízis tette szükségessé a várrendszernek az ország védelme szempontjából való ilyen átalakítását. Világosabb képet nem is kaphatunk erről a reformról, mert csakhamar bekövetkezik ennek a liquidálása, a birtokok visszavétele, amely az adományokról kiadott oklevelek nagy részének érvénytelenítésével és megsemmisítésével járt." - HOLUB, 1929. 68-69. V. ö. fentebb, a 132., 133. és 134. jegyzetekkel. A későközépkorban eltűnt község. 144. 145. 146. 147. 148. 149. 150. 151. 152. 153. 154. 155. 156. 157. 158. 159. 160. 161. 162. 163. 164. 165. 166. 167. 168. Ma már nem létezik, a neve is feledésbe merült. VPL. Tapolca 4 (1422). ZSO. H/2. 157. ,,. . . excepta una particula ipsius terre ad unum aratrum et dimidium sufficienti aparte terre Comitis Laurencii de Topulcha existenti super qua particula in Reambulacione ipsius terre per eundem Comitem Laurencium sicut in literis Vesprimiensis Capituli sub cuius testimonio eadem terra fuit reambulata contineri vidimus extitit contradictum ..." - RÖMER, 1865. 109. V. ö. a 108-126. jegyzetekkel. V. ö. a 147. jegyzettel. PRT. II. 294-295. PRT. IL 15 3. Mivel az oklevélben ehelyütt „castrensium" (azaz: castrenses) szerepel, nem vagyunk meggyőződve arról, hogy „várjobbágy" fordításunk - bár ebben az oklevelet is közreadó RÓMER Marist követjük - a tárgyalt kort érintően találó lehet. CZIMER Károly ugyanis azt írja, hogy a ,,civiles, castrenses" alatt ekkor „várszolgáf kell értenünk: „Egyik sem jelent várban lakót, hanem várhoz tartozót, várak földein élő, várakat szolgáló munkásokat, közös gyűjtőnévvel: várszolgákat, akik a várak falvaiban, majorjaiban szétszórva éltek a századosok és tizedesek felügyelete alatt. Eleinte zömük csupa szláv - szökésre nagyon hajlandók, ezért a magyar várkatonaság, mely fölöttük őrködött, a földhöz kötötte őket." Majd: ,,. . . az udvar és várkatonaság ellátására állatokkal és terméssel adóztak. Ezenkívül a váraknak gazdasági munkásai és hadi kézművesei voltak." - CZIMER, 1914. 7. RÓMER, 1865. 108. ERDÉLYI László szerint a Füzegy mintájára képzett szó, jelentése: egerfás víz. - PRT. I. 87. Fördőszeg-РЛГ. /. 153. Itt valószínű, hogy a Szentgyörgy hegy et körbefutó, ún. Vásárosút (lásd alább) keleti, Apáti alatti szakaszáról lehet szó. Bérc (nevű halom) - PRT. II. 154. Eregetőhegy - im. 154. TAGÁNYI Károlyt idézve olvashatjuk: „Eregetőhegy alatt olyant kell értenünk, a honnan a szálfákat lecsúsztatni szokták", tk. „facsúsztató hely." - SZAMOTA-ZOLNAI, 19021906. 196-197., 208. Homorózóhegy - PRT. II. 154. Ezzel szemben az említett Humurozou kérdőjelesen ugyan, de Homoróűszdnak értendő SZAMOTA-ZOLNAI, 19021906. 388. Ebben az esetben viszont nem lehetnek mellékesek az alábbiak: „A Dunántúl volt a magyar honfoglalás előtt is, után is a Kárpát-medence legsűrűbben lakott nagytája. Bár túlnyomóan erdő borította, azt már évezredek óta rendszeresen irtatta és újraírtotta az egymás után megtelepülő népek sora, a szlávok után a magyarok is, akiknek ezt a tevékenységét az itt különösen sok Aszó helynév őrzi." - MOT. 312. 1430. V. ö. az előző jegyzetben elmondottakkal, illetőleg értsd az alatta elhúzódó völgyet. Ma már az utat azonosítani nem tudjuk. Kőszeg PRT. II. 154. Középtető - im. 154. V. ö. fentebb, a 124. jegyzettéi. Itt talán „gyomos, gazos völgyet" kell értenünk. (V._ ö. SZAMOTA-ZOLNAI, 1902-1906. 747.: „PÁPRÁD, páprágy: trichomanes, filix, farrenkraut"). V. ö. a 14. jegyzettel. Homoktető PRT. II. 154. Fentebb a keszi birtokviszonyokat már részleteztük, ehelyütt az udvarnokok földje arra mutat, hogy maradtak itt jelentős területek királyi kézen még a XIII. század közepére is. 190