A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata

a Turul nemzetség leszármazottja lett volna, egyrészt éppen az említett, ezidőtájt egyre gyakoribbá váló személynévi használat miatt, másrészt pedig azért, mert neve mellett okleveleinkben egyszer sem találkozunk — az ekkor már ugyancsak általánosnak mondható — nemzetséget is egyértelműen jelölő „de genere" megjelöléssel. Ma tehát a legkézenfekvőbb és legjózanabb megítélésnek azt tarthatnánk, ha - ahogy fentebb írtuk - Turul comes személyében (s az őt követő Tapolcai-családban) nemzetségnévvel nem jelölt, várjobbágyi eredetű, de előkelő köznemest (középnemest) látnánk. Ennek látszólag nem mondana ellent az oklevelekben következetesen használt comes címe sem, hisz ,,. . . okleveleinkben a vármegyeispánokon kívül a comeseknek egész sora szerepel. Egyrészükről meg tudjuk állapítani, hogy különböző condicionarius szolgáló népek ispánjai azzal a kötelezettséggel, hogy néhány vértes vitézzel a király zászlója alá szálljanak, de másokról semmiféle hivatalszerű alkalmazást nem deríthettünk ki. Ezek, nevükből következtetve, több-kevesebb harcossal a király zászlaja alatt szálltak harcba, bizonyára azért, mert a királytól kisebb-nagyobb birtokokat kaptak, amelyet szintén comitianak, vagy comitatusnak tekintettek . . . Ezeknek az ellenőrizhetetlen hivatású kis comeseknek egy része szintén a vár keretében működik, - úgy hogy olykor egy megyében egyszerre négy comes is szerepel ugyanazon forrásban."

319 Hasonló értelemben: ,,. . . a XIII. században előkelő várjobbágyok társadalmi állásuk, rangjuk után comes (ispán) címet vettek föl, olyanok is, akik ispáni tisztséget nem viseltek . . ."

32

° Nos, a fentebb elmondott, s egybecsengőnek tűnő feltételezések ellenére mi mégis azon a véleményen vagyunk, hogy a XIII. század elején Tapolcán II. Andrástól birtokot nyert Turul cornes a Turul-nemzetség zalai ágának volt a leszármazottja. Ezt az alábbiakban indirekt úton próbáljuk meg bizonyítani. Rendelkezésünkre áll egy 7570-ben kelt oklevél,

321 amely szerint (a Turul-nembeli) Nagymihályi Péter fia Jakab kérésére Vilmos pécsi püspök átírja Tapolcai Lőrinc ismertetett 1290-es oklevelét, majd a Vilmos pécsi püspök által már átírt oklevelet László veszprémi püspök kérésére újólag Szepesi Jakab országbíró írja át /J75-ben.

322 GYÖRFFY AÉ = Archaeológiai Értesítő ÁUO I-XII. = Árpádkori új okmánytár I—XII. Közzéteszi: WENCZEL Gusztáv (Pest, 1860-Bp., 1874). BÁLINT I—II. = BÁLINT Sándor: Ünnepi kalendárium I—II. (Bp., 1977). BELITZKY, 1938 = BELITZKY János: Sopron vármegye története l. (Bp., 1938). György alapján tudjuk, hogy Biharban (a Berettyóvölgyben és a nyíri részeken) I. István-kori birtokos nemzetség volt a Turul-nem,

323 s itt fekvő egyik legjelentősebb birtokuk Nagymihály (ma: Valea Lui Mihai, Románia), amelynek birtokosa a XIII. század második felében a (Turul-nembeli) Turul ispán

324 A Turul-nembeli Nagymihályiak leszármazottja a XIV. században az a Nagymihályi Péter fia Jakab királynéi apród is, aki Tapolcai Lőrinc 7290-ben kelt oklevelét Vilmos püspökkel 1370ben átirattá. Az eredeti oklevél nyolc évtizeddel későbbi átírásának célja pedig a napnál is világosabb: a Turul-nembeli Nagymihályiak, számukra talán kedvező belpolitikai viszonyok közepette, I. Lajos uralkodásának idején, kísérletet tesznek a Turul comes, majd a Tapolcai-család által bírt, de a XIV. század elején valamely oknál fogva elvesztett tapolcai birtok megszerzésére. Erre azonban - nyilvánvalóan - csak a közvetlen rokonsági kapcsolat (avagy: a nemzetségi birtokjog) adhatott elégséges jogalapot a bihari Turulnembeliek számára. Az elmondottakat végülis az alábbiakban sommázhatjuk: a XIII. század elején Tapolcán feltűnő Turul comes, majd az őt követő Tapolcai-család a Turulnemzetség zalai ágának leszármazottai voltak, a nemzetség azon ágának, amely - feltételezésünk szerint a Vérbulcsú- vagy Lád-nemzetséghez hasonlatosan a Koppány-féle lázadásban való részvétele miatt I. István uralkodásának idején birtokainak jelentős részét elvesztette, a nemzetség tagjai pedig - ugyancsak a Lád-nemhez hasonlóan - nobilis várjobbágyi szintre süllyedtek. Turul comes társadalmi emelkedését II. Andrásnak köszönhette, comes címe is arra mutat, hogy a király tisztviselője volt, balaton-felvidéki birtokait - a valószínű jelentéktelen zalai nemzetségi birtokrészen kívül - a várbirtokok tömeges eladományozásának idején ugyancsak a királytól nyerte. Ezek együttesen adják meg a lehetőséget számára, hogy a tapolcai Templom-dombon egyféle - ma még kellően nem tisztázott - birtokközpontot építhessen ki, s ugyanitt talán temetkezőhely nek is szánt, jelentős családi-nemzetségi templomot emelhessen. Ennek valóságát azonban - hisz hangsúlyoztuk dolgozatunk munkahipotézis jellegét — csak a most folyó Tapolca — templom-dombi régészeti ásatások eredményei dönthetik majd el.

325 BENDEFFY, 1945 = BENDEFFY László: A magyarság és Középkelet (Bp., 1945). BÉKEFI, 1896 - BÉKEFI Rémig: Vallásos és erkölcsi élet Magyarországon az Árpádházi királyok korában (Bp., 1896). BÉKEFI, 1907 = BÉKEFI Rémig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban (Bp., 1907). JEGYZETEK ES IRODALOM Rövidítések Abkürzungen. 186