A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata
harangozókat és torlókat („. . . pulsatores sive exequiatores qui turlouk vulgariter dicuntur . . ," 266 ), valamint — ahogy már ismertettük - a jog szerint ugyancsak püspököt illető tapolcai vásárvám tizedét is. 267 Az oklevél szavai szerint a tapolcai Boldogságos Szűz templomának tapolcai harangozóit és a Pacsa melletti Dusnok nevezetű földön élő torlóit („. . . pulsatores de Thaplicha et eorum socios, super terra Dusnuk vocata existente iuxta villám Pacha ultra fluvium Zale commorantes . . ," 268 ) a veszprémi püspökök Bertalan püspöktől kezdődően jogszerint és háborítatlanul bírták mindaddig, amíg ezekre — nyilvánvalóan „hatalmasul" — Tapolcai Lőrinc comes, az említett Boldogságos Szűz templomának kegyura, az 1290-QS évet megelőzően rá nem tette kezét. Ismervén a torlóknak, szlávos nevükön dusnokoknak a XII. századtól 269 kezdődően a késő-Árpádkori szolgálónépek sorában betöltött sajátos helyzetét és megjelenésük körülményeit, 270 természetesnek tűnik a feltételezés, hogy mind a tapolcai harangozókat, mind pedig a dusnoki torlókat Tapolca világi birtokosa — aki a Pacsa melletti Dusnok servusai és földje felett is rendelkezett - hagyományozhatta végrendeletileg a veszprémi egyházra. Az adományozás realizálódásának megközelítő időpontját is meg tudjuk határozni: ez Bertalan veszprémi püspöksége idején, a XIII. század 30-as 40-es éveiben történhetett. 2 71 Az adományozó világi földesúr személyében pedig azt a Szentföldről visszatért Turul comest véljük felfedezni, akinek jogutód gyermeke ugyan nem született, de oldalági, igen közeli rokonát (talán a Turul-nemből?!) tette meg a király hozzájárulásával örökösének, 272 s aki, vagy akinek leszármazottja lehetett a Boldogságos Szűz templomának 1290-ben említett kegyura, Tapolcai Lőrinc cornes. A veszprémi egyházat ugyanekkor Turul végrendeletileg 1—2 tapolcai harangozóháznéppel, s néhány mansió dusnoki torlóval, földdel és felszereléssel elégíthette ki. 273 Az 1290-es oklevél szavait értelmezve úgy tűnik, hogy az utóbbi javakat a veszprémi egyház — ha nem is háborítatlanul - birtokolta is: a harangozókat és torlókat Bertalan, Zalandus és Pál püspökök „. . . possedisse et habuisse de iure et de facto dinoscuntur." 214 S itt el kell gondolkodnunk. A XIII. század veszprémi püspökeinek szinte teljes listáját adó — Bertalan: 1226-1244, Zlaudus (Zalandus): 1244-1262, Pál: 1262-1275, s maga Benedek: 1289-1311 - oklevélből hiányzik nemcsak a szűkebb környék, de a veszprémi egyházmegye akkortájt lejátszódó történelmi eseményeit is jórészt meghatározó Kőszegi Péter püspök (1275-1289) neve. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: a Kőszegi Pétert közvetlenül is követő, s a püspöki széket mindössze egy éve birtokló Benedek 7290-ben vajon „véletlenül" kényszeríti-e Tapolcai Lőrinc comest a tárgyalt oklevél kiadására? Nos, a kérdésre oly választ próbálunk adni, hogy azzal a tapolcai Turul-féle magánbirtok további, XIV. századi sorsát is megkíséreljük előrejelezni. A XIII. század utolsó harmadában kerül sor a magyarországi tartományuraság, oligarchia kiépülése kapcsán a Csákok és Kőszegiek azon összecsapásaira, amelyek — többek között — nem kis mértékben befolyásolták az említett időszak veszprémi egyházmegyéje sorsának alakulását is. HÓMANBálint a magyar oligarchia megalapozását az 12 72-es évhez és a Kőszegiekhez köti, 275 KRISTÓ Gyula szerint ugyanők a századforduló időszakára jutnak hatalmuk teljébe. 276 Kőszegi („Nagy") Henrik fiai közül János (Iván) az 1270—1290-es években többek között zalai ispán, Péter pedig másfél évtizedig - 1275 és 1289 között — veszprémi püspök. 277 Nos, mi ebben az időszakban a Kőszegiek familiárisai között véljük felfedezni a fentebb tárgyalt, 1290-es oklevelet kibocsátó Tapolcai Lőrinc comest is. Feltételezésünket egyrészt a Csákok veszprémi 1276-os dúlását 278 követő események egyikével tudnánk alátámasztani. Az események krónikása, GUTHEIL Jenő írja, hogy a veszprémi székesegyház és a város elpusztításában a Csákokon, s közvetlen rokonságukon túl ..." a cinkostársak újabb csoportjára mutat rá Péter püspöknek 1280. május 21-én kelt, a veszprémi káptalannal írásba foglaltatott kiközösítő levele. A püspök kizárja az egyházból Móric mester fiait, Miklós volt vajdát és ennek testvéreit, Móricot, Istvánt és Domokost, mert a székesegyház elpusztításában való bűnrészességüket újabb gonosztettekkel tetézve, a veszprémi egyház birtokait dúlják, s a csökölyi, görgetegi és tapolcai egyházakat és a káptalan faluját, Hegymagast elpusztítva, az itt élő népeket teljesen kifosztva szinte éhhalálra kárhoztatták. A négy kiközösített a Győr megyei Рок nemzetség tagja volt." 279 A továbbiakban: „Miközben Miklós vajda az egyházmegye legszebb plébániáját — „sollempnissimam universe nostre dyocesis plébániám" —, a tapolcai Szűz Mária egyházat törte fel, megsebesítve ennek a templomnak plébánosát és papjait, akiknek más bűnük nem volt, minthogy a templom kapuit védték a rátörök ellen. Több ezer márkára rúg az elrabolt érték, és a halállal ér föl az a szörnyű nyomorúság, amibe a mindenből, ruháiból, élelméből kifosztott szegény lakosságot taszították." 280 (Egyébként a templom jelentőségére s talán erődített voltára is mutat, hogy a zűrzavaros időben nemcsak a település, de a környék értékeit is itt őrizték, ugyanis az oklevél szó szerint ezt írja: „Sok ezer márka értékű tárgyat elvive, mind a mondott falunak, mind pedig ugyanezen provinciának 2 bl felbecsülhetetlen kárt okoztak." 282 ) A GUTHEIL által interpretált fenti oklevélből tehát az derül ki, hogy Miklós vajda Kőszegi Péter püspök egyházmegyéjének „legszebb templomát", a Tapolcai Lőrinc comes kegynrasága (emlékeztetőül 1290-ből: „. . . patrónus ipsl's ecclesie beaté virginis . . ," 283 ) alatt álló tapolcai templomot 1276 és 1280 között feldúlta. Az egyidőben zajló politikai181
