A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata

templom kváderkövekből gondosan kirakott, armirozott sarka (6. ábra). Nos, szóbanforgó templomunkat azonosítjuk mi azzal a Boldogságos Szűznek szentelt templommal, amelyet /250-ban Péter püspök az egyházmegye „legszebb, legünnepélyesebb templomának" nevez,

208 s amelyről 1290-Ъеп megtudjuk, hogy kegyura Tapolcai Lőrinc comes.

209 Ez utóbbi adalék különösen fontos számunkra, hisz nyilvánvalóvá teszi a templom magánkegyúri alapítását, felépítését — esetleg átépítését! — és fenntartását. Ezt támasztja alá az is, hogy az említett oklevélben szereplő Benedek veszprémi püspök Tapolcai Lőrinc kegyúri jogát (,4us patronatus") természetesnek tartja, s nem formál arra jogot, pedig vele szemben itt éppen a veszprémi egyház olyan javait és jogait követeli vissza, amelyek azt már Bertalan, Zalandus és Pál püspök idején is — azaz: 1226 és 1275 között — megillették. (Az oklevélről az alábbiakban még részletesen szólunk). Az elmondottak szerint tehát a tapolcai egyház fölött kegyúri jogot — legalábbis 1226 után — a veszprémi püspökök nem gyakoroltak, így Tapolcai Lőrincet - közelebbről: 7274-et

210 — megelőzően azt csakis jogelődei és talán közvetlen ősei, Tapolca világi földesurai gyakorolhatták. Mivel Tapolcán már 1217 előtt templom állott, amelynek titulusát és kegyurát ugyan az 7272-es oklevél nem említi,

211 nem lehet kétséges előttünk, hogy e tapolcai egyházban („ecclesia de Topulcha") az 1280-ban és 1290-ben említett Boldogságos Szűz plébániatemplom jogelőd egyházát kell látnunk, amelynek kegyura sem lehetett más, mint Turul comes. Az elmondottak természetszerűleg nem jelenthetik feltétlen az 1217 előtti és az 7290-ben említett templomok épületeinek is azonosságát, sőt, éppen 1272-es „névtelensége" miatt ma hajlandók vagyunk itt feltételezni egy Turul által alapított és felépített templomot is, amely anyagában és méreteiben lényegesen egyszerűbb lehetett, mint a Lőrinc kegyurasága alatt álló, 72£0-Ьап az „egyházmegye legszebb templomának" mondott plébániatemplom, amelynek egy részletét — mint fentebb írtuk - a mai templomépület is őrzi. Azt viszont, hogy a két épület

212 ugyanazon a helyen - a Templom-domb közepén, a jelenlegi r. kat. plébániatemplom helyén - állhatott, igazolja egyrészt az 7272-es oklevél helymeghatározása, mely szerint az 727 7 előtti templom alatt (is! - TZ.) két malom állott,

213 másrészt az a viszonylag nagy mennyiségű Árpád-kori kerámiatöredék, amely a jelenlegi templom bejáratától 7—8 méterre, északnyugatra és nyugatra nyitott szelvényeinkből előkerült (7. ábra). Ezek közül néhányat az alábbiakban mutatunk be :

2 14 7. ábra. A róm. kat. plébániatemplomtól nyugatra és északnyugatra nyitott szelvény helyszínrajza. Abb. 7. Lokalzeichnung über die offenen Ausgrabungsprofiie westlich und nord-westlich von der römisch-katholischenPfarrkirche. 172