A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata

almádi bencés apátság azonosítása során írja: „Kegyura a Balaton északi partján, az Eger-patak völgyében és attól keletre föl a Balaton fejéig megtelepedett Ocuz, Ochuz, Oghus, később Atyusz-nak ejtett nemzetség volt."

99 Ha a fentieket kiegészítjük még a Tapolcával közvetlenül határos, okleveleinkben a XIII. század elején feltűnő, ugyancsak jórészt a nemzetség birtokában lévő Diszellel,

100 megállapíthatjuk, hogy az Atyusz-nemzetség birtokai a XII—XIII. század fordulóján szinte körülölelték Tapolcát, amely azonban változatlanul királyi birtoknak maradt meg. Egy 1269-ben kelt oklevélből megtudjuk, hogy Erek földje is a „tapolcai népek" földjével volt ezidőtájt északnyugatról határos.

101 Erek — a XVI. században eltűnt, korábban jelentős település

102 — már a XII. században a veszprémi püspök tulajdona lehetett, mert „. . . János, veszprémi püspök 1184— 1188 a veszprémi káptalannak adományozza, hogy ennek nyomorúságán segítsen."

1 °

3 Valószínű, Tonuzaba utódáról, Tomajról kaphatta nevét az a besenyő eredetű nemzetség,

104 amely éppen a Koppány-lázadás elfojtása után lett birtokossá vidékünkön, a mai Badacsonytomajon, Lesencetomajon és távolabb, a Keszthelytől északra fekvő Cserszegtomajon.

1 °

5 GYÖRFFY György írja: „Az 1500 körül élt ferences Laskai Osvát magyar nyelvű Szent István-officiumában, nem tudni, milyen forrás alapján, azt állítja, hogy somogyiak mellett zalaiak is harcoltak Koppány seregében. Ha ez igaz, akkor csak Bulcsú utódairól, a Vérbulcs-nembeliekről lehet szó, akiktől Géza elvette nemzetségi központjukat, Zalavárt, s akiknek maradék szállásai köré István a besenyő Tomaj vezért ültette."

106 A Tomaj-nem birtokai által körülvett Vérbulcsnemzetség ,,maradék szállásainak" talán nem csupán egyszerűen egyike, de legismertebb, s oklevelesen is gazdagon adatolható települése a Badacsony nyugati lábánál fekvő egykori Lád, a mai Badacsony-Lábdi, amelyről HOLUB József az alábbiakat írja: „A Lád nemzetségnek volt a fészke, amely nemzetség tulajdonképp azonos a híres Vérbulcsú nemmel."

107 Tudomásunk szerint Lád, vagy Lábd a középkor folyamán végig e nemzetség birtokában maradt. A Balaton egykori öbléből szigetszerűen kiemelkedő Szentgyörgyhegy,

10b Árpád-kori nevén Hegymagas

109 földje is jórészt a zalai várhoz tartozhatott a XI—XII. században, mint a szomszédos Szigliget,

1 1 ° de itt már korán birtokhoz jutott a pannonhalmi apátság: Hegymagast és az Eger-patak völgyében fekvő Kapolcsot állítólag Szent István adományozta a pannonhalmi bencés monostornak.

111 KARÁCSONYI János többek között éppen arra hivatkozva vonja kétségbe a pannonhalmi apátság alapítólevelének hitelességét, hogy ebben nem szerepel a fent említett két birtok, álláspontjával szemben azonban ÉRDÉL YI László érvelése meggyőzőbbnek tűnik.

112 A lényeget érintően pedig: a pannonhalmi apátság — a Szent László-féle, 1083-1095 közé datálható birtokösszeíró oklevél szerint

113 — e két helyen a XI. század végén legalábbis részbirtokokkal rendelkezett: „Vgmogos, Copulci, in his duobus locis rex L(adislaus) dedit XX mansus servorum" }

г 4 azaz a király e két faluban 20 szolgaházat adományozott az apátságnak.

11 s A pannonhalmi apátság birtokai között Hegymagas III. Ince pápa 1216-os összeíró bullájában „Higmogos" néven szerepel,

116 III. Honorius 1225-ben „Hygmogos", IX. Gergely pápa pedig ismételten „Higmogos" néven említi 2252-ben.

117 Miközben Uros apát is 1226. évi rendelkezésében „Hygmogos"-ról ír,

118 az Albeus-féle, 1237-40 közé datálható összeírásban már — sajátos, átmeneti módon — megjelenik a Hegymagas hegyen fekvő apátsági birtok egyediesítő jelzője: „. . . in predio Hegmogos, quod alio nomine dicitur Apáti . . ,".

119 âzaz: a hegymagasi birtokon, ,, mely et más néven Apátinak mondanak."

120 Az összeírás ugyan még név szerint sorolja fel a 62 házból álló prédium családfőit,

121 kétségtelen, hogy itt már az egykori Hegymagas, ma Szentgyörgyhegy keleti lábánál fekvő Kisapáti község Árpád-kori előzményeit kell látnunk.

12 Az elmondottakat támasztja alá az is, hogy a Hegymagas-hegy nevét az immáron Apátival határos, ugyancsak a hegyen fekvő másik település, az ekkor királyi birtok Hegy magas falu

12 3 örökölte véglegesen. A XII—XIII. századi Szentgyörgyhegyen tehát megtaláljuk a pannonhalmi apátság birtokát, a király udvarnokait, rajtuk kívül még a zalai várszolgákat és a veszprémi káptalan népeit.

124 Hogy azonban a Vérbulcs-nemzetség — feltételezett ősi jogán — itt is érdekelt volt, arra egy 7222-ben kelt oklevélből következtethetünk.

125 A szóbanforgó oklevélben Bulcs győri prépost — ahogy ezt már fentebb, Keszinél is említettük — a jelzett évben oklevelével megerősíti azt az adásvételt, amely a pannonhalmi apát és László fia László között jött létre. Az apát László fia Lászlótól tíz márkáért kilenc szőlőt vásárolt, s a vételárat a királyi ember által, Bulcs és a győri káptalan előtt le is fizette. Ezek a szőlők a Hegymagashegyen, Apáti faluban, az apátság népeinek szőlői között feküdtek („. . . novem vineas, quas habebat inter vineas hominum abbatis in villa Apaty in Higmogos . . .").

126 Arra gyanakszunk, hogy az oklevélben szereplő László is — éppen szőlőbirtokai fekvése révén - a Vérbulcs- vagy Lád-nemzetség tagja lehetett, s talán nem véletlen itt az adás-vételt megerősítő Bulcs prépost szerepe sem .. . Igaz, kizárólagos alapon és csupán indirekt bizonyítási módszerrel, de a környékről eddig elmondottak megengedik számunkra azt a feltételezést, hogy Tapolca is talán a Vérbulcs- vagy Lád-nemzetség szállásbirtokához tartozhatott a X. században, ezt követően - valószínű, Koppány lázadása leverése után királyi birtok lett, s a környékbeli településekkel összevetésben viszonylag későn, a XIII. század első évtizedében (mindenesetre 1217-et megelőzően) ado163