A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Gyulai Ferenc: A növénytermesztés emléke a Fonyód-Bélatelep Árpád-kori településéről

A réti csillaghúr elsősorban a réteken jellemző, de a szántóföldön is előfordul. Különösen a herefélék vetőmagját fertőzi.

144 Eurázsiái faj, a síkságtól a szubalpin tájig társulásalkotó.

145 Hazai régészeti—növénytani leletekből ezidáig még nem mutatták ki. Vicia cfr. grandiflora S COP. - Szennyes (?) bükköny: 3 db mag, 1 db fragmentum Legnagyobb szélessége : Magassága : 3,70 mm 2,51 mm Min: 3,38 Max: 4,08 Min: 2,45 Max: 2,56 Valamennyi mag szenült és len csészémen lapított. A köldök csak egy magnál látszik, s itt jellegzetesen barázda szerű. Az egykoron éles perem valamennyi magnál lekopott. A szennyes bükköny közönséges és parlagon, kalászos vetésekben elterjedt gyom, délkelet-európai faj.

146 ÚJVÁROSI Miklós a következőket írja a szennyes bükkönyről; „Mivel ősszel és kora tavasszal csírázik, az őszi gabonákban, különösen a búzavetésekben gyakori".

147 A faj tehát ismét inkább őszi kalászosokra utal. Itt kell megjegyeznünk, hogy valamennyi Vicia faj magja gabonát tartalmazó szelvényből került elő. Hazai régészeti feltárásból eddig még nem mutatták ki. Vicia cfr. tetrasperma (L.j SCHREB. - Négymagvú (?) bükköny: 1 db mag Hossza : Legnagyobb szélessége : 2,04 mm 1,86 mm A szenült mag majdnem gömb alakú, de égés következtében a köldökkel ellentétes oldala felé deformálódott. A maghéj egészben csak az egyik oldalon maradt meg, de felülete itt is sérült. A négymagvú bükköny eurázsiai (-mediterrán) eredetű faj, Közép-Európában archaeophyta.

148 ÚJVÁROSI Miklós a következőket írja róla; „. . .inkább cserjés helyeken, réteken, erdők szélén szokott előfordulni az egész országban, de főleg a Dunántúlon, ahol a vetésekben is megtalálható (kalászosokban)".

149 A balatonparti turzáson élt cserjésből, erdőszegélyből származtatjuk. Magyarországon először a bronzkorból mutatták ki magját.

150 Vicia cfr. villosa ROTH. - Szöszös (?) bükköny: 3 db mag Legnagyobb szélessége: Magassága: 2,87 mm 2,81 mm Min: 2,81 Max: 2,96 Min: 2,80 Max: 2.81 A szenült és erősen sérült mag alakja gömbhöz közelítő. Sem a köldöke, sem a köldökpúpja egyik magnak sem látszik. SOÓ Rezső szerint a szöszös bükköny dél-eurázsiai (-mediterrán) eredetű faj, Közép-Európában nagyrészt neophyta.

151 MÁNDY György viszont a szöszös bükköny elsődleges géncentrumát Elő- és Nyugat-Ázsiába, a másod0 4 l 30. ábra. Abb. 30. Vicia cfr. villosa ROTH. - semen. lagos géncentrumát pedig a Földközi-tenger vidékére teszi.

152 Homokon, vetésekben közönségesen előfordul, de takarmánynövénynek is termesztik.

15 3 Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy Magyarországon régészeti leletekben előfordult volna. V. KÖVETKEZTETÉSEK FONYÓD-BÉLATELEP ÁRPÁD-KORI TELEPÉNEK NÖVÉNYTERMESZTÉSÉRE A régészeti korokból előkerülő növényi leletek közül elsősorban a gabonafélék és a gyomfajok azok, amelyek olyan mennyiségben fordulnak elő, hogy azokból számottevő következtetéseket vonhassunk le. A gabonafajok életfeltételeinek adott volta hozzásegít minket egy-egy régészeti kor növénytermesztési ismereteinek rekonstruálásához. Az archaeobotanikai feldolgozásnak különösen akkor nő meg a jelentősége, ha az előkerült növények termesztésére, feldolgozására semminemű, vagy csak igen kevés régészeti lelet és leírás utal. Jelen esetünkben ez fokozottan áll fenn. A Kárpát-medencében a neolitikumtól kezdve folyamatos a növénytermesztés. Adataink alapján úgy tűnik, koronként más-más gabonaféle töltött be vezető szerepet. Kezdetben a mai legfontosabb kenyérnövényünk, a közönséges búza (Triticum aestivum L.) szemtermései jóval kisebb jelentőségűek voltak. A római kortól tisztán, vagy rozzsal keverten egyre gyakrabban fordul elő. A Triticum aestivum L. és a Triticum aestivum L. ssp. aestivo-compactum SCHIEM. egyaránt hexaploidok(n = 21). 153