A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Gyulai Ferenc: A növénytermesztés emléke a Fonyód-Bélatelep Árpád-kori településéről

A lelőhelyen csak makro leleteket gyűjtöttek. Mindegyikükön mélyreható kémiai-, vagy biokémiai(mikrobiológiai-) változás történt. Ezek a változások azonban nem voltak olyan deformáló hatással, hogy az egyes darabokon külső morfológiai-, ill. szükség esetén cytológiai — hystológiai összehasonlító vizsgálatokat ne végezhettünk volna megnyugtató eredménnyel. A növényi részek megmaradásának különféle oka lehet.

59 A konzerválódás különbözőségét a leletek anyagának eltérő felépítése, edafikus és klimatikus tényezők, emberi tevékenység, de a lelet kora is okozhatja. A preparálást és feldolgozást ennek megfelelően, több úton és módszerrel kell végezni. A Fonyód-Bélatelepen feltárt régészeti növénytani anyagot túlnyomó többségében (lásd később) tűz, ül. kisebb mennyiségben huminanyagok felhalmozódása (humifikáció, azaz tőzegesedés [turfikáció]) konzerválta számunkra. A kultúrnövények e lelőhelyen általában szenült állapotban, faszén alakjában maradtak meg. A régészeti korokból származó növényi maradványok leginkább karbonizált állapotban maradnak fenn. Ez lehet természetes szenesedés, vagy tűz általi szenesülés. A MAGYAR ÉRTELMEZŐ SZÓTÁR nem tesz különbséget a két fogalom között.

60 SÁGI Károly és FÜZES Miklós megkülönböztetik a természetes szenesedést (nyomás, hőmérséklet, tartós idő együttes hatása) a tűz általi szénüléstől (pl. pörkölés).

61 Régészeti korokból származó növényleleteknél ez utóbbival kell számolnunk.

62 A spontán vegetációból származó darabok rendesen a tőzegesedés különböző fázisában vannak. Mivel e növényeket túlnyomó többségükben más alkalommal (gyümölcsök és spontán növények) közöljük, részletesen e csoportról nem szólhatunk. Néhány most közölt lelettel kapcsolatban azonban meglétét jeleznünk kell. a) A gabonatömeg túlnyomó többsége igen jó, faszén állapotban maradt meg. Felületük tompán fényes, csak ritkán szivacsos szerkezetű. Ebből arra lehet következtetni, hogy nagyobb tömegű gabona pusztulhatott el e helyen; a felső rétege teljes egészében oxidálódhatott, a mélyebb rétegekben lévő anyag pedig indirekt redukció révén faszenesedett.

63 A hamu nátrium- és kálium-oxid tartalmát pedig a csapadék hamar, talán már a következő tavasszal kilúgozta. Az oxidokhoz képest nagymennyiségű víz ezt gyorsan végezhette, mert a szemtermések felülete nem korrodált. Az elárasztódás alkalmával azonban már valamennyi talaj kellett hogy legyen a gabonatömegen, mert azt a víz nem mosta szét. Nyilván a faszenült gabonát elföldelték. Kitűnő fizikai állagának, továbbá a később, az 1220 utáni vízszint védelmének és iszaptakarásának köszönhető, hogy nem fagyott szét. Szárazra csak a Nagyberek lecsapolása (1861-1914) után kerülhetett ismét.

64 Ennek a jó állapotnak a következménye, hogy a gabona legnagyobb részét ülepítés, mosás után keretre feszített szitán árnyékban szárították meg. Száradás 140 után nem repedeztek meg, nem „ugrottak szét" a szemtermések. Az így előkészített anyagot papírvattával bélelt dobozokba, ül. gumitömítésű patent üvegekbe csomagolva szállították a keszthelyi Balatoni Múzeumba.

65 Ennek ellenére sok tőzegesedett gyökérdarabka volt található a szemtermések felületén. Sztereomikroszkóp alatt egyenként kellett a szemterméseket a szennyeződésektől megszabadítani bonctű, lándzsatű és finom ecsetek segítségével, hogy rajtuk a morphológiai bélyegek jól felismerhetőek legyenek. A légszáraz anyag ugyanis újra nedvesítve, mint pattogatás után a kukoricaszem, szétforr, szétesik. b) A gyengébb tartású darabokat, de különösen az apróbb termésűeket (pl. Panicum miliaceum L.) gőzölés után hígított etanolos keményítést követően poliviasz Ms= 1500, 3000 és 8000 egyenlő arányú keverékének 10 súly %-os oldatával keüett kezelni.

66 Néhány nap vizes áztatás után 30 °C-ra történő melegítés mellett kevés poliviasz keverék hozzáadásával lassan bepárolták az oldószert. A mézsűrűségűre töményedő oldatból a szemterméseket kiszedték és hálóra téve lecsepegtették. Ezt követően Whatmann szűrőpapíron finom ecsettel a felületéről a felesleget leszedték. Többszöri papírváltás után üveglapon szárították. A kezelés nyoma sztereomikroszkóp alatt nem, vagy csak elvétve figyelhető meg. c) A tőzegesedett, tehát nem faszenesedett növényi részeket (kivéve a fák xylemjének egy részét) másként kellett konzerválni. Erre több módszer állt rendelkezésre. 1. Glicerinben történő megőrzés A leglazább szöveti felépítésű darabokat egyszerűen glicerinbe süllyesztve tárolták a laboratóriumi feldolgozásig. A szállításra rendkívül alkalmas glicerinből azonban a laboratóriumban ki kellett venni a belehelyezett anyagokat. A glicerin kimosása után 30-, majd 15-, végül 10%-os NaCl oldatba kerültek 48-48 órára, onnan As-savas formaiinba. 2. NaCl-os rögzítés A porózus, viszonylag ellentállóbb darabokat tömény NaCl oldatba süllyesztették. Ez mindennemű lebontó tevékenységet leállított, éppen úgy, mint a glicerin. Laboratóriumba kerülve a konzerváló folyadék cseréje után közvetlenül As-savas formaldehidbe kerültek. 3. Szárítás A nagyobb és jobb megtartású fadarabokat, ágakat a gabonákhoz hasonlóan szárították. Ezek hosszában és keresztben is összehasadoztak, vetemedtek. Megfelelő felpuhítás után azonban mindből lehet meghatározásra alkalmas metszetet készíteni. A megtisztított növényi részeket, magvakat, ZEISS SM XX-típusú sztereó-binokuláris mikroszkóp