A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

S. Perémi Ágota: Honfoglaláskori leletek Veszprém megyében

nál érdekesebb, hogy a csontváz csigolyáinak és bordáinak jelentős része teljes összevisszaságban került elő, valamint az, hogy a lábfejeket levágták. A halottcsonkítás szokását már több honfoglaláskori sírban megfigyelték. Ez érintette mint a fej,

38 mint a kezek,

39 ill. a lábak

40 levágását. Ezt a jelenséget a visszajáró halottól való félelem megnyilvánulásainak tarthatjuk.

41 A halottcsonkítás szokását, melyet a halott visszatérésétől való félelem váltott ki, a megelőző korok temetkezéseinél is nyomon lehet követni.

42 Mindezek ellenére számomra úgy tűnik, hogy esetünkben inkább erőszakos módon halt meg a 2. sír halottja. A mellékletek alapján az arácsi 1. sír a Szőke B. által meghatározott második csoportba sorolható.

43 Az eltemetett nő minden bizonnyal a középréteghez tartozhatott, míg a második sír halottja kíséretét képezte és valószínűleg egyidőben temették el őket. A szolga, ha erőszakos módon is, követte gazdáját a túlvilágra. A párhuzamok alapján, valamint figyelembe véve, hogy 900 táján a letelepülő magyarság már elfoglalta a Dunántúl jelentős részét is

44

, az arácsi sírok korát a X. század második negyedére tehetjük. VÁRPALOTA - SEMMELWEIS U. 55. SZ. Az itt másodikként tárgyalt honfoglaláskori sírok Várpalota külterületén, a 8. sz. műúttól É-ÉNY-ra, a régészeti irodalomban régóta ismert Loncsos nevű rész környékén kerültek elő. A területen már hoszszabb ideje családi házak építése folyik, de innen korábban honfoglaláskori leletek nem kerültek elő. A Semmelweis utca páratlan oldalának egyetlen, eddig be nem épített telkén (55. sz.) 1985. szeptemberében Váradi Károly tulajdonos vízakna ásása közben sírt dúlt fel (7. ábra). A csontokat a mellékletekkel együtt kidobta, később egy részét összeszedte és átadta a múzeumnak. A 130 x 180 cm-es, 120 cm. mély aknában a helyszínen már nem találtunk semmit.

45 Ez a mélység lehetett a sír alja is. Az akna falában 105 cm mélyen elszenesedett fanyomokat lehetett megfigyelni (koporsó?). Elmondása szerint a váz NY—K-i tájolású volt. A kidobott földben csontdarabokat és leleteket találtunk. Minden valószínűség szerint a mellékletek közül több elveszett, megsemmisült. A ház alapjának kiásására 1986. májusában került sor. Ennek során újabb sírokat bolygattak meg. Megegyezésünkkel ellentétben csak az alap kiásása után jelentették a múzeumnak a munkálatok megkezdését. A helyszínen az alap É—ÉNY-i falában 8 m-es szakaszon három sírfolt látszott az agyagos földben. Ettől K-re az agyagos réteg elkeskenyedett és a dolomitrétegben már nem voltak sírok. Ehhez hasonlóan a NY-i falban sem találtunk sírfoltokat, így elképzelhető, hogy az 1-4-2-3-5. sírok alkották a temető legszélső sorát. A telken elhelyezett építési anyag miatt csak egy kisebb kutatóárok kijelölésére volt 7. ábra. Várpalota - Semmelweis u. 55. sz. Helyszínrajz Abb. 7. Várpalota, Semmelweis Str. 55. Ortsbeschreibung 121