A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Bóna István: Gepida fejedelmi sír Tiszaszőlősőn? A mojgrádi kincs harmis népvándorláskori aranyairól

4. ábra. Ugyanazok más felvételen 1 :1 méretben. Archívfotó Abb. 4. Dieselbe auf einem anderen Foto, Grösse 1:1. Archivfoto fej révén sokkal erősebben kapcsolódik az alsó lemezhez, mint a szögecs magához a díszgyűrűhöz! A gyűrűk felerősítés módjával sem volt tisztában a hamisító. A szögecset túlságosan belesüllyesztette az öntvénybe s emiatt az túl rövidre sikerült (1,7 cm-re a 2-2,5 sőt 3 cm helyett). Csak egy mindmáig ismeretlen kardgomb-típushoz volna kapcsolható. Ráadásul maga a szögecs is rossz helyre került, nem az alsó korong vagy karika közepébe, hanem belső szélére, - itt a díszítményt soha nem szokták a markolatgombhoz erősíteni. Egyedül arra ügyelt hamisítónk, hogy a gyűrű „kopott" legyen,

95 sőt egy helyen kis sérülésről is gondoskodott. Ezzel leplezte le magát végérvényesen, a sérülést ugyanis oda imitálta, ahol ezek a gyűrűdíszek szinte soha nem sérülhetnek meg, mert nem volt hogyan s miért megsérülniük, t. i. a markolatgombra ráhajló felső karika szélén. E téren az egyetlen kivétel az upplandi Väsby-ben talált kard gyűrűdísze, amelyen ugyanezen a helyen apró - jelentéktelen - műhelyhiba látható, a felső karika szélébe körülvágásakor kissé belenyírtak. Ezt a véletlen hibát komoly sérüléssé erősítette fel a hamisító, olyan mérvűvé, hogy az üreges lemezt (ha valóban az volna!) nem lehetne ráilleszteni a kardgombra. A század elejére már sokszor publikált svéd kardmarkolatgomb

96 és gyűrűdísze volt akkoriban a legkönnyebben elérhető előkép. Arról veszi át a hamisító a négyszögletes szögszárat (ilyen azóta sincs talán több!), onnan másolja a lencsealakú anyát (a nitfejet) csak éppen a szögecsvéget jobban visszakalapálta, mint a väsby-i szögecs mestere. A väsby-i gyűrűs kardgomb volt tehát a minta, amelyet kapzsi és gyatra módon lemásolva rossz égtájon adott el. . . Az egységes kincsleletnek képzelt „mojgrádi" hun-gepida fejedelmi lelet, kivált az egyetlen sírleletként, hunkori vagy hunkor utáni gepida fejedelem temetkezési mellékleteiként tálalt „tiszaszőlősi" sírlelet öt megvizsgált tárgyának időrendi és művelődési helyzete a következő. A hunkori férfi viselet kard vagy csizmaszíj csatjait szeretné utánozni a kisebb csat, jellegére nézve a 4. század végéről, az 5. század első feléből. A népvándorláskori arisztokrata női viselet kelléke a poliéder gomb, jellegére nézve az 5. század középső harmadától a 6. szazad második feléig. A keletigermán férfi viselet övcsatjait próbálja utánozni a nagy aranycsat, jellegénél fogva az 5. század végétől a 6. század középső harmadáig készült és viselt típusokat. Kaspi-Kaukázus-vidéki heftalita-hun kardfüggesztőt másolna a függesztő-fül, jellegénél fogva a 6. század első két harmadából Észak-európai északgermán kardok gyűrűdíszének tömör öntött utánzata, jellegénél fogva a 6. század végéről a 7. század elejéről. Vagyis a Jeletben" három évszázadból nyugat, dél és kelet férfi és női ékszertöredékei egyesülnek, zagyvább ,,együttes" már el sem képzelhető. Kimondható tehát, hogy a „mojgrádi" leletben szereplő mind az öt népvándorlás kori tárgy századeleji hamisítvány. Semmiképpen nem Mauthner alkotásai, hanem az Osztrák-Magyar monarchián kívül tevékenykedő, az akkori Németországban, ott is valószínűleg Berlinben működő hamisító munkái. Mauthner valamilyen csere vagy megbízás útján jutott az öt aranyhoz, még az sem kizárt, hogy őt is becsapták velük. Hazai szerepe abban merült ki, hogy egy nemrég szerzett nagy erdélyi rézkori kincshez keverte az öt darabot s ezzel megváltoztatta az aranykincs jellegét. Hogy Posta Béla mit gondolt a leletről: nem tudjuk. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy mindenestől népvándorláskorinak tartotta volna, - egy „évezredek óta" Erdélyben élő dinasztia hunkori gepida leszármazottjának" birtokába pedig először Fettich Nándor juttatta. A hamisítványokkal kapcsolatban hallatlanul fontos Kelemen Lajos visszaemlékezése. Ebből tudjuk, Mauthner egy bizonyos Wallerstein nevű kereskedőnek bevallotta, hogy „a mojgrádi leletbe belekevert öt darab aranyat" - ,,amelyeket Mauthner maga hamisított" fűzte hozzá Wallerstein. A ha106