A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Nádasdy Lajos: A pálosok iskoladrámái és iskolai színjátszásuk Pápán

Éppen távul minden veszedelem! Triphon még ez is szunnyadozik? Pál Igen is hogy távul vágyom nem is ez czélla beszédemnek. Felic. mi tehát? Pál most már valóban csudálkozom mivel fényes nappal sem látsz. Felic. Hogy hogy? Pál Ki áll ellenedbe kérlek? Felic. micsoda szél hozott ide oh Triphon? Triphon Amaz hathatós szele a Szent Léleknek, melly leg főbb üldözőjét az Anya szent egyháznak Sault nyakra főre hempelgeté lovárul. Felicianus hogyan s mi képen? Triphon el válván tőletek kezdem elmémben vizgálni állapottyát egyenlő el végezésteknek, és midőn illyen elmélkedésben ereszkedném, történt, hogy különös belső Lelki indulat foglalná el szívemet, hogy sehul nyugodalmat nem találván utánnatok indulni éppen kénszeréttettném, és így minden mulatozás és tétovázás nélkül kiettlen pusztájában egyedül merülék e vadon erdőnek, mellynek fel dúlván hegyeit, meg futván völgyeit le ülék partyára némelly forráskának, mely szép menetellel földbül buzog vala, illy gondolat ütközött elmémben mivel hányám s vetem azt nagy keservemben: oh vajha ma Pállal lehetnék én szemben, nem uralkodnék illy búbánat szívemben: azonban némely szó fülemben zendült, mellynek homályábul kérdésemre szült, ím ezen felelet: áll tol hegyen. Erre mivel én kérdezem: Pál hol mégyen mere és így értekezvén juték ezen helyre. Pál. Azarias. Felic. Piacidus. Tellyes örömünkre. Triphon Már az Úr Istennek ki ki hálát adgyon, hogy el végezésünk illy jó rendben vagyon azonban indulylyunk, mivel félek nagyon, ne a hoszas öröm sírásra fakadgyon. Mert az öröm s sírás közt vagyon illy kötés, hogy egyik másiktul légyen csak egy lépés, azért csak hirtelen a vigasság sírássá válhatik, a sírás különös vígsággá. Pál Szünnyék egy kevéssé beszédünk zengése, némely fő Embernek tűnek jelenése, ne talán Triphonnak bölcs jövendölése, ezzennel bé tellyék, különös intése. Proruit ex Scaena Andrapodista et eos Capere vult, sed profugiunt, et inter profugiendus Pál Jaj bizony úgy vagyon. III. Kimenet. Andrapodista Mustaha szerencse! várattlan kimenetele cselekedetemnek, keserű gyülcse heveskedésemnek! íme valóban markombul csuszamodék el ama kövér praeda, mellyet régtül fogva óhajtottam vala . . . Utolsó állati a Természetnek hová ragadott el föl fuvalkodástok! talán biztos reminséget különös fölséget meg jádzani szándékoztok Andrapodistának? de esküszöm az Egekre, Mars, Hercules Istenekre, hogy ki nem megy Pénzetekre... Ti Andrapodistának reményét? Andrapodisthának mondom. Kinek csak egyedül neve emléttése széles e világnak tellyes rémülése, sőtt a Paradicsomnak is ebben része, kitül volt valaha Üri tisztelése. Zeng a föld hang játul ennek nagy szavának, nap Kelet térdet hajt csuda hatalmának nap nyugot kiáltya eötet Kyrállyának s minden féle nemzet fölséges Urának. . . . Hathatós erejét ezen két karoknak, csudálták seregi Angyali karoknak, mivel ezek által fényes Thronussoknak szemlélték romlását mennyei jussoknak. . . . Már ha az Angyalok ellent nem állhattak, Andrapodistának semmit sem árthottak, sőtt szörnyű károkat miótta vallottak, ezen csekély férgek miért meg nem hódúinak? De száj okban szakad fogadom az ízek, mert jó Legényeim vannak nékem készek, kik által eö rajtok győzedelmet vészek, azután keménnyen igasságot teszek. . . . Gratiane, Thoas Amaryllis, Nábor tüsten jelennyetek. IV. Kimenet. Andrapodista, Gratianus, Thoas, Amarilis, Nábor Gratianus íme jelen vagyunk! mit akar Felséged? térdet fejet hajtson bátor ellenséged, meg lészen fogadom, lehett reménséged, mellybül következik nagy gyönyörűséged. Andi. Nosza Thoasz, nosza indulván Náborral, kedves Amarilis te Gratianussal gyorsan szélét hosszát e sűrű erdőnek, visgállyátok hegyét s völgyét Ligetének. Gratianus Fölséges Királunk parancsolly, s indulunk ámbár ellenség is utánna lódulunk, egy kevés vártattva visza is fordulunk lábaidhoz véle együtt majd borulunk. Andr. Történek fiaim, hogy ezen völgyetskén, meg jelenvén előbb is ezen helyecskén, le tévén magamat e gyenge füvecskén testemet hűsséttém a fúvó szelecskén, holott egy némelly köz beszélgetést hallék, sémit nem késlődvén talpamra fel állék ráró szemeimmel hegyre s völgyre szállék, de semmit nem látván fel s alá sétállék. Amarilis Talán Juno vala ékes Dianával, avagy pedig Pallas a bölcs Minervával, kik ere ménének lassú sétálással, követvén Orpheus szép musikállással, mivel eök . . . Gratianus Halgass, ne gátold meg imádandó szavát felséges Urunknak, mert majd érzed savát, nem tudod é Világi új Policziat (: im hogy édesétti mézes madzag száját :). And. Azonban tekéntvén jobb részére a völgynek, látom némely iffjak, hogy ama nagy tölgynek egymás közt beszélvén árnyékában ülnek, és a beszéd közben egymástul rémülnek. Nábor Azok a Bachusnak ünnepet szentelnek, vagyon ott nagy száma különös étkeknek, a jó borok mellyet eök egyre desölnek, végtére a tánczban egyenként perdülnek. Thoás A fejed Bachustul bolondul, a gyomrod pediglen ürességtül kondul, azon vagy te látom hogy kolbászt mint koldull, sem hogy e dologbul visgálnád mi tóidul, a jó borral épen nem öntözöd torkod, sem pedig kolbászai nem terheled gyomrod, ámbár halálodban azokat kívánod, de mind azon által soha ki nem hányod. Gratianus Látom, hogy tenéktek meg nem áll a szátok, mert magatok felé fog rendet kaszátok. Fölségének dolgát egyre czáfollyátok, fő parancsolattyát szélnek bocsáttyátok. Andrapodista Kedves Fiam mostan veszem én eszemben, hogy egyedül te vagy hív hozzám mindenben . . . Gratianus (: mert nem látsz által a rostán :) Andr. maradgy meg tovább is ezen hívségedben, íme első lészesz Királyi rendemben. Gratian Felséges Királyom hallyam esetedet. Andrapodista melybül, távol lévén, keveset érthetek, csendes lépésekkel odább közelítték, hát értem minnyájan bőven feszegetek, hogy ezen erdőben lakásokat vennék. Továbbá fakattak ismit illyen szóra: íme mast vagyon az üdvösséges óra, tegyünk érdemeket a mennyei jóra, hogy méltók lehesseünk jövendőben arra. Bizontalan, tudgyuk, életünk órája, csak álom és árnyék annak a formája, gyakran vakra fordul szerencse koczkája, de ha jól élendünk, menyben koronája. Annyira szívemet meg járák ezen szók, hogy fogam a számban mérgemben renden lóg, ugyan is, keserves, hogy ezen poroszlók, tsergették fülemben, övék az 445