A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Tóth Vilmos: Az igazságszolgáltatás szerveinek működése, változása és fejlődése Veszprém megyében 1871-től 1982-ig

megyénkhez tartozó tapolcai járásbíróságot is ilyen ügyek intézésével bízta meg, a sümegi járást pedig e rendelet a zalaegerszegi telekkönyvi hatóság alá rendelte. Az 1874: XV. te. 1. §.-a szerint a járásbíróság itt egyes bíróságként járt el. Az illetékességek és a hatáskörök lényegében ekkor sem változtak. Napjainkban a veszprémi, a pápai, a tapolcai és az ajkai telekkönyvi hivatalok tevékenykednek, a többiek osztoztak ama járásbíróságok sorsával, melyekhez kötődtek. Az úgynevezett telekkönyvi betéteket a telekjegyzőkönyvek alapján kezdték készíteni 1855. évtől kezdődően. Ekkor, s az 1875: VII. te. alapján határozták meg az úgynevezett kataszteri tiszta jövedelmet hét művelési ágban. Ez akként történt, hogy igyekeztek a gazdasági viszonyok, a termésárak és a költségek mellett katasztrális holdanként 10 évi átlagban megállapítani a tiszta jövedelmet. Ez katasztrális holdanként 1—20 aranykorona volt. A telekkönyv feladata volt a telekkönyvet a kataszterrel és a tényleges birtokállománnyal összhangba hozni. Ez akkor jelentős munkát igényelt. Betétszerkesztési munkákra királyi székhelyekhez nem kötött (1886: XXIX. te.) bírák, albírák, telekkönyvvezetők, írnokok, díjnokok voltak kijelölhetők. A bírákat és az albírákat — ez aláhúzta jelentőségét — maga a király, a többi résztvevőt pedig az igazságügy-miniszter nevezte ki. Viszont ha nem volt betétszerkesztési munka, a bírákat más igazságszolgáltatási feladattal is meg lehetett bízni. A betétszerkesztési munka nyilvános volt, s a bírák mellett úgynevezett bizalmi férfiak jártak el. Minden községi lakost, akinek ingatlana volt, meg kellett hallgatni, ez biztosította a tárgyilagosságot és tényszerűséget. Természetesen erről az aktusról az 1891: XII. te. alapján jegyzőkönyvet kellett felvenni. A meghallgatás eredményeként tényleges birtokosnak azt tekintették, aki az ingatlant élők közti jogügylettel, örökléssel vagy ítélettel mondhatta magáénak. A tényleges birtokos aztán tulajdonjogának bejegyzését kérhette. (Birtokos, házastárs, felmenő, lemenő rokon stb.) Jogorvoslatnak természetesen volt helye. Fel kellett jegyezni a tulajdoni arányt is. A helyszínelés után történt meg a telekkönyvi betét végleges szerkesztése. A telekkönyvi határozat ott volt található, ahol a telekkönyvet vezették vagy a törvényszéknél, vagy az illetékes járásbíróságnál. A telekkönyvnek ebben az időben a fentiek szerint az volt a célja, hogy telekkönyvi bejegyzéshez kötötte az ingatlanforgalmat, s ezzel kapcsolatos eljárásra a járásbíróságnak volt határköre és illetékessége. A telekkönyv legfontosabb része volt az egész községet vagy várost felölelő telekkönyvi térkép, ezt az egyes ingatlanokról felvett telekkönyvi betétek egészítették ki. Minden betét az ingatlant és a birtokállást leíró A lapból, a tulajdonost és a tulajdonváltozásokat feltüntető В lapból és az ingatlant megterhelő С lapból állt. Alapvető, de rövid ideig tartó változást hozott a Tanácsköztársaság idején az FKT. XXXVII. sz. rendelete, mely az addigi birtokviszonyokat megszüntette és a birtokok az állam tulajdonába mentek át. E birtokok szövetkezeti használatba kerültek. Az agrárkérdés megoldása az adott időben és az adott körülmények között a földosztás lett Volna — megfelelő telekkönyvi bejegyzésekkel. Ez azonban elmaradt, s a háttérben minden birtoknak megvolt a maga tulajdonosa. Ebből következően azonnal a régi helyzet állt vissza 1920-ban. A telekkönyvezési munka a járásbíróságok mellett működő telekkönyvi hivatalokban folyt — még a felszabadulás után is. A győri ítélőtábla összesítő adatai állnak csupán rendelkezésre a helyi levéltárban, de az ilyen természetű munkák volumene így is lemérhető. így például a tapolcai járásbíróság elnökének megmaradt irataiból (1927. El. XVI. A. 1/6; 1947. El. XVI. A. 65/6; 1949. El. XVII. B. 80. sz. iratok stb.) olyan kép rajzolódhat ki, hogy 1927-ben visszaesést mutatott a hagyatéki ügyek száma, majd emelkedések látszanak. Az 1938. évben az egész ítélőtábla területén (ebben Veszprém vármegyei ügyek is szerepelnek) 200 439, 1943-ban 167 000, 1947-ben 65 297, 1949-ben pedig 138 729 volt az iktatmányok száma. A földreformmal kapcsolatos ügyek nagyon igénybe vették a telekkönyv dolgozóit, viszont elismerésreméltóan az új törvényeket haladó szellemben hajtották végre, és viszonylag gyorsan. Például Veszprémben 1948-ban év végén mindössze 170 db volt a hátralék. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezésével azonban, amikor az ország nagy részén nagyüzemi gazdálkodás folyt már, a földnyilvántartásnak eddig fennálló rendszere nem elégíthette ki az igényeket. A tervgazdálkodás következtében egységes földleltár készítése volt szükséges. Ennek érdekében jött létre az 1963: 32. sz. tvr. Az ezzel kapcsolatos feladatokat az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal és annak alsóbb szervei (például a veszprémi is) végezték. E tvr. 12. §.-a már magában hordozta a telekkönyv és a földnyilvántartás párhuzamosságát, melynek következményeit természetszerűen le kellett vonni. Ezt tette az 1042/1975. (IX. 29.) Korm. sz. határozat, s a társadalmi-gazdasági viszonyok megváltozását figyelembe véve, a külön-külön vezetett állami földnyilvántartás és a telekkönyv helyett egységes ingatlan-nyilvántartást vezetett be. Ekkor kerültek át a telekkönyvi hatóságok az illetékes földhivatalokhoz. E hivatalokhoz azonban már nemcsak az ingatlan-nyilvántartás, a földtulajdon regisztrálása, hanem például a földminőség, a földhasználat, a földmérés, a térképészet is tartozott. Első fokon a járási, másodfokon a megyei földhivatal jár el, ez utóbbi államigazgatási fellebbezési szervként. Az említett határozat végrehajtásáról a 13/1971. (XII. 4.) MÉM. sz. rendelet gondoskodott. (Példa a földhasználat vonatkozásában a veszprémi kenyérgyár helykijelölési eljárása 50.005/90/1979. sz. alatt, a földmérésre a 60.061/ 1982. sz. ügy, Barcza Károly területkiigazítása Veszprémben.) A telekkönyvezés szempontjából nagyon lényeges a 28/1971. (XI. 21.) Korm. sz. rendelet 2. §.-a, mely kimondja, hogy a földhiva805