A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Tóth Vilmos: Az igazságszolgáltatás szerveinek működése, változása és fejlődése Veszprém megyében 1871-től 1982-ig

lás, rablás, gyújtogatás, vízáradás okozása, közveszélyű rongálás, megvesztegetés. A törvényszék elé pedig azon bűntettek tartoztak, melyek nem kerülhettek az esküdtbíróság hatáskörébe, így például egyes sajtóügyek, azon vétségek, amelyeket a törvény nem a járásbíróság elé utasított. Veszprémben 1898. június hó 5. napján gyilkosság miatt — ekkor még nem volt az esküdtbíróság megalakítva — életfogytiglani szabadságvesztést szabott ki a törvényszék büntetőtanácsa. Érdekes lapvélemény egyébként 1898. június hó 16. dátumozással a Veszprémi Hírlapban: ,,Kitüntetnek sokat, ünnepelnek sokakat, a társadalmi téren elért munkásságuk folytán, azonban eme kitüntetésekre nem felelhetünk, vagy ha felelünk, ki kell mondanunk, hogy a társadalmi téren nincs meg az igazságosság, mely előtt meghajolna mindenki." Ezt az akkori igazságot nem a bíróság mondta ki, de úgy tűnik, a közvélemény nagyon figyelt az igazság minden fajtájára, a cikk mondandójából az sem derül ki, hogy a kitüntetésekkel a bírákkal szemben is csínján bántak-e, de sajtóper — és ez figyelemre méltó — a cikk alapján nem keletkezett. Az 1913: VII. te. felállította a törvényszékeknél, így Veszprém vármegyében is a fiatalkorúak bíróságát, a fiatalkorúak bűnügyei elbírálására. Már a háborút követő forradalom idején, az 1918: III. sz. néptörvény ugyancsak — mint már polgári vívmányról — újra az esküdtbíróságról rendelkezett, főleg a hazaárulás, politikai tartalmú és sajtó útján elkövetett bűncselekmények elbírálására. Az 1919: XI. sz. néptörvényben lerögzített komoly politikai bűncselekmények viszont nem Veszprémben, hanem a budapesti büntető törvényszék előtt kerültek letárgyalásra. 1919. március hó 21. napján a Forradalmi Kormányzó Tanács (a továbbiakban FKT) I. számú rendelete meglehetősen kidolgozatlanul létrehozta a forradalmi törvényszékeket (Veszprémben is létre kellett hozni), azzal a céllal, hogy megszüntesse a korábbi kapitalista bíróságokat, egyben e rendelettel új szocialista igazságszolgáltatási szervek jöttek létre. A rendes bíróságok tevékenységét egyben fel is függesztették. Később az FKT IV. sz. rendelete ezzel az intézménnyel már részletesebben foglalkozott, de nem határozta meg, hogy e törvényszékek milyen szinten működjenek. Végül az FKT XCIV. sz. rendelete az említett törvényszékeket a megye székhelyére rendelte egyfokú, de magasabb szintű bíróságként a törvénykezés végett. Természetesen Veszprémben is volt ilyen forradalmi törvényszék, a politikai helyzethez képest azonban meglehetősen mérsékelt magatartást tanúsított. Ebben nyilván közrejátszott az, hogy egyházi székhelyen kellett ítéleteket hoznia. Például a diktatúra szidalmazásáért egy vádlottat csak 2 hónapi fogházzal és 2000 korona pénzbüntetéssel sújtottak, és egyébként is sok felmentő ítélet született. Egyébként az FKT XCIV. sz. rendelet rögtönítélő eljárást is bevezetett, és e tevékenységgel a forradalmi törvényszékek is megbízhatók voltak. A rögtönítéletre is volt példa: Devecserben halálbüntetéseket is kiszabtak 1919. május—júniusában az ellenforradalmi felkelés miatt, s a büntetéseket végre is hajtották. Veszprémben a megszálló román csapatok a kommunistagyanús személyeket előbb börtönbe zárták, majd a magyar hatóságok a román parancsnokság hozzájárulásával Siófokra szállították e személyeket — egyébként 39-en voltak —, ahol ítélet nélkül, még rögtönítélő bíróság kiiktatásával is, kivégezték őket. A Tanácsköztársaság megszűnte után nyilvánvalóan új helyzet állott elő igazságszolgáltatási vonalon is. A Tanácsköztársaság bíróságait a Peidlkormány megszüntette, és a korábbi, rendes bíróságokat állította vissza helyükre. 1919. augusztus hó elején az említettek miatt néhány hónapig lényegében törvénykezési szünet állott be. Ezért Veszprém vármegyében statáriumot kellett elrendelni, mert félő volt, hogy a kommunisták elleni gyűlölet a rendes bíróságok újjászervezése idején önkényes és megtorló cselekedetekre vezethet. A Peidl-kormány úgy rendelkezett, hogy azon bűnvádi eljárásokat, melyek 1919. március hó 21. és augusztus hó 2. napja között keletkeztek, meg kell majd szüntetni, és a már meghozott ítéletek nem hajthatók végre. Viszont olyan rendelkezés is született, mely a Tanácsköztársaság szervei, közegei, megbízottjai, valamint fegyveres erejének tagjai ellen indítandó statáriális bírósági eljárást tartalmazta. Ez ügyekben törvényszéki hatáskört állapítottak meg, az ilyen ügyekben gyorsítottan, perorvoslat kizárásával lehetett eljárni. Ez gyakorlatban Veszprémben és környékén csak a román csapatok kivonulása után történhetett meg. Az űj rend létrehozására katonai kerületeket hoztak létre, s Veszprém vármegye a siófokihoz tartozott. (Ezért vitték az említett 39 foglyot Siófokra.) A katonai parancsnok mellé közigazgatási kormánybiztos is került. A román csapatok egyébként 1919. augusztus hó 16-án vonultak be Veszprémbe. A román csapatok — melyek az igazságszolgáltatást is befolyásolták — a Győr, Veszprém, Székesfehérvár és Adony között képzelt vonalig jutottak előre, és e területeken is — köztudott — hozzáfogtak az állami és magánintézmények, sőt a lakosság kifosztásához is. Ez időben Veszprém város és környéke rendeleteket és ítéleteket várt, viszont ölbe tett kézzel, megfélelmítve nézték, történik-e valami magától. Veszprémből a diplomácia hatására 1919. október hó 4. napján távoztak el az ellenforradalmat biztosító román csapatok, és csak ezt követően kezdhettek az igazságügyi szervek a sokkos állapotból magukhoz térni, majd elkezdeni tevékenységüket. Egyébként már a háború idején is, de később a megszilárdulni látszó Horthy-korszakban előbb a hadviselés zavartalansága érdekében, majd a Tanácsköztársaság felszámolása után hozta a parlament az állam és társadalmi rend felforgatása ellen a különböző törvényeket (1915: XIX., 1921: III., majd később az 1938: XVI. te), melyek leginkább az ítélőtáblák székhelyén működő bírósági szerveknél kerültek alkalmazásra, ezért a veszprémi törvényszéknek adott esetben csupán előkészítő szerepe volt az egyes eljárások795