A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Adatok Zala megye és a Káli-medence közbiztonságának történetéhez a XIX. század első felében

2. ábra. Milfajt Ferenc halálos ítélete. 1836 Abb. 2. Das Todesurteil von Ferenc Milfajt (1836) egész környéket rémületben tartják." A gonosztevők, jobb felszerelésükben bízva, összeütköznek a pandúrokkal és strázsamesterüket megsebesítik. 1836 júniusában Sobri és Milfajt bandája kószál a vidéken: „többed magukkal a tájékon megfordulnak, amint a pásztorok jelentéseiből megérteni lehet, s már azon intézeteket tettek szükségessé, hogy nagy erejekhez képest pandúrokat is több járásból egymás segítségére felszólítani kellettek".

5

'

5 A nevezetes bandák időnkénti látogatásán kívül a Káli-medence helységeiben a közbiztonságot rendkívüli események nem zavarják meg. 1833—1841 között mindössze 51 esetben jár el a zalai büntető törvényszék az itteni lakosok ellen: 25 esetben kővágóörsi, 21 esetben köveskáli, 2 esetben mindszentkállai, 3 esetben monoszlói bűnösök felett ítélkeznek a bírák. Az elítéltek között 11 esetben találunk kisnemeseket (6 kővágóörsit, 5 köveskálit). A Veszprém megyei börtönben 1835—1836-ban három személy raboskodik erről a vidékről: ketten lopásért ülnek; a kővágóörsi mészárost káromkodásért ítélik két hónapi börtönre.

54 A térségre általában véve jellemző, hogy legtöbbször a tolvaj ság bűntette miatt kerülnek a 764 lakosok bíróság elé. A bűntetteknek több mint felét (27 alkalom) teszi ki a tolvajlás; ebből 11 betöréses lopás: pince, kamra felverése, padlás felnyitása, házba történő besurranás. A szegényebb, munkátlan családok serdülőkorú gyermekeit gyakran láthatjuk csavarogni, a sátoros ünnepek, lakodalmak, mulatságok — -különösen Köveskálán, Kővágóörsön és Balatonhenyén — ritkán múlnak el véres verekedések nélkül. Raksányi Károly református lelkész még a század második felében is telve van panasszal, ha a henyeiek szokásaira, életmódjára gondol: ,,E1 van terjedve a borral való mértéktelenség, sok a részeges, káromkodó. Buzgó vallásos érzelmű férfi vagy nő alig található. Többen élnek vadházasságban . . ."

55 A lakodalmak az evésivás, lövöldözés ünnepei, a népszerű pinceszereken gyakoriak a verekedések, duhajkodások, testi sértések. Nem is csoda, hiszen „itatják egymást az utolsó erőtlenségig". Itt aztán méltán mondhatni: „Verekedés nélkül ritkán végződik a búcsú . . ."

56 Az erkölcsökre — talán egyedül Henyét kivéve — mindenütt szigorúan ügyelnek: gyermekvesztés, hűtlen elhagyás — a családi életet súlyosan veszélyezhető cselekmények — csak elvétve fordulnak elő az érintett időszakban. A káromkodás alighanem annál gyakrabban, csakhogy azért igen kivételes esetben idéznek perbe valakit.

57 így példának okáért nemes Zsebeházy Gábor monoszlói lakost, aki 1839 farsangjának egyik vasárnapján — amiért az istentiszteleten egyik agilis elfoglalta a helyét — rettenetes káromkodást vitt végbe, felsorolva az összes szentek neveit. Szertelen tettének határozott oka van: ,,a lakodalmi vendégségbe bevett erős italoknak szesze húzta ki belőle" a helyhez egyáltalán nem illő kifejezéseket. Szigorú büntetéseket kell elszenvednie: félévi börtön közmunkával, heti kétnapi böjttel és kétszer két órán át kurta vassal, azonfelül a rabtartási költségeket is meg kell fizetnie.

58 Közismert, megrögzött bűnöző az egész környéken csupán egyetlenegy van: Fedő (Kócz) Ferenc, aki a harmincas években háromszor is megfordul az egerszegi börtönben. 1833-ban ismeretlen társával kirabolja az egyik kővágóörsi lakos, Tóth Anna házát; 1835-ben ismét tolvajságon kapják, egy évvel később, csavargás miatt, testvéreivel együtt tartóztatják le. 1838-ban újra börtönben találjuk. Családi körülményeire egyetlen adat is fényt vet: rabtartási költségét sem tudják beszedni „értéktelensége", vagyontalansága miatt. Fedő mellett talán még négy személyt kell név szerint is megemlítenünk. Polgár György mindszentkállai lakos ismert orgazda, elfogására akkor kerül sor, amikor a Horváth Mihály által Tapolcáról ellopott 31 ürüt minden ellenvetés nélkül megvásárolja. Köveskálán Hegedűs József, Vikler György és Vipler József 1837-ben teszi magát ismertté a megyei közvélemény előtt: a Veszprém megyei Pusztamiskéről 50 birkát és számos lovat elhajtanak, s a legnagyobb csendben megindulnak hazafelé, a bűntényre azonban hamarosan fény derül.

59 A közbiztonságnak ama válságos szakasza,