A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Adatok Zala megye és a Káli-medence közbiztonságának történetéhez a XIX. század első felében

csapattestüket hagyták el vagy éppen az ideiglenes szabadságolás idején döntenek a bujdosás mellett. A szökés legfőbb oka a birodalom elavult katonaállítási rendszerében keresendő: az újoncozás rendszerint „fogdosással" történik, a helyettesítés rendkívül sok visszaélésre ad alkalmat. A rendkívül hosszú — gyalogosezrednél 10, lovasnál 12 év — szolgálati idő, az országon kívüli szolgálat, a kemény katonai rendszabályok, az idegen vezényleti nyelv százával riasztja el a fiatal legényeket a katonáskodástól. Csupán néhány, találomra kiragadott példa az indítóokok megvilágítására: Prenocsics Gyula tüskeszentgyörgyi legény szabadságolása idején szökik meg, szabadsága leteltével az északi megyékben kóborol, a Csallóközben lesz téglaégető, majd különféle helyeken favágó. Zala megyében kerül kézre. Szlovák József — morvaországi születésű katona — francia fogságból szökik meg, a zala megyei katonák katonaszökevényt sejtenek benne és letartóztatják. Szabó József mezökónyi (Tolna megye) születésű újonc regénybe illő kalandokon megy keresztül: Veronánál esik francia fogságba, Franciaországba, onnan Barcelonába kerül; ezután tengeri gályákon ,,pataiérozik" mintegy hat évig, míg a sok szenvedést ,,el nem unja". Nemes Kovatsits József boldogfai születésű insurgens az ugodi erdőben táborozó szökevényekhez csatlakozik: ,,A zsiványok között volt már egy insurgens, aki kérte, hogy maradjanak együtt, így a zsiványokkal maradt." A sok nélkülözésről, melyben részük volt, egyik sorstársa, az említett Szlovák József vallja: „Kenyerünk nem volt, csak tengődtünk nagy nyomorúsággal, ugy három napig sem volt mit szánkba tegyünk. Csipkebokrokon ami nemű bogyókat az erdőn találtunk, ezzel éltünk." Szabó József, akit parasztok fognak el — a szökevények megfogóinak megígért fogóbérre számítva —, bírái előtt tett vallomásából: „Pásztorok tartottak bennünket kenyérre, amerre mentünk." Páli József háromszor szökik meg a katonaságtól, kiállva többször is az elrettentő büntetést; kéregetésből alkalmi munkákból él, és inkább vállalna ötévi rabságot, mintsem még egyszer magára öltse a mundért. Horváth (Kukoda) János tíz évi szolgálat után adta fejét bujdosásra: megelégelte a katonaéletet. ,,A katona élet nem tetszett" — vallotta a kihallgatáson. Tizenkét évi csavargás után fogták el.

19 A húszas-harmincas évek bűnözési hullámait a közviszonyok alakulása is lényegesen befolyásolta: az évtizedes háborús fellendülést követő gazdasági regresszió, az 181 l-es pénzreformot követő pénzügyi infláció, a politikai önkény teremtette rossz légkör, majd a kibontakozó paraszti árutermelés mélyreható változásokat eredményezett a társadalom szerkezetében is. A falusi-mezővárosi paraszti társadalmon belül egy lendületes polarizáció ment végbe: a tömeges elszegényedés következtében a legalsó rétegek — ha szükségleteiket, igényeiket valóban ki akarták elégíteni — rövidesen a társadalom keretein kívülre kerültek. Körükből: a pásztorok, szegödményes szolgák, talajt vesztett jobbágyok, jobbágyi szinten élő kisnemesek közül kerültek ki a betyárvilág reprezentáns képviselői is.

20 A betyárkodás — melyet történetírásunk legújabban, igen szellemesen ,,népi banditizmusnak" nevezett el

21 — mindenekelőtt sajátos életmódot jelentett: a társadalmonkívüliség állapotának, a vele járó veszélyeknek — így az életveszélynek — vállalását követelte meg mindenkitől. Ennek az életmódnak lételeme a folyamatos és gyors mozgás, helyváltoztatás, a nélkülözések tűrése, az állandó fegyvergyakorlás, a meglepetésszerű lecsapások taktikája. A betyárvilág fennmaradását egyszerre több tényező is biztosította. Kedvezőek az objektív, külső feltételek: a vármegyei karhatalmi erők, alakulatok szervezetlenek, rosszul felszereltek, kis létszámúak, kiképzetlenek. A bűnözést elősegíti, hogy nincs egységes büntető rendszer, ennélfogva a büntető törvénykezés a visszaélések melegágya, a megvesztegetés szinte jogszokássá vált. A bőrtokok, melyekben a rabok — a liberális jogtörténészek legnagyobb felháborodására — embertelen körülmények között sínylődnek, a bűnözés iskolái s nem javítónevelő intézetek, amint azt a kor szelleme megkövetelné. A megtorló-elriasztó büntetéselméletre épülő büntetőeljárás a bűn útjára tévedt egyént legtöbbször visszaeső bűnössé teszi.

22 Az áldatlan helyzet megszüntetésén fáradozik az országgyűlés által kiküldött választmány, az Akadémia, a vezető jogtudósok. Együttes munkájuknak köszönhető, hogy a negyvenes években kidolgozzák az első rendszeres magyar büntetőtörvénykönyv-tervezetet (ez főként Deák érdeme), s 1848-ra megszületnek a régóta várt büntetőjogi kézikönyvek, a polgári alkotmány pedig már liberális büntetőjogi elveket is tartalmaz. Javulást láthatunk az egyes törvényhatóságok gyakorlatában: több helyütt javító fogházakat állítanak fel, foglalkoztatják a rabokat, lehetővé teszik számukra, hogy szabaduláskor kellő anyagi hátterük legyen a társadalomba történő beilleszkedéshez.

2 A negyvenes évek elején olyan javaslatok születnek, melyek a bűnözés megszüntetését a szegények, munkátlan csavargók, koldusok pusztákon történő letelepítésével, munkára szoktatásával, iskoláztatásával kívánják elérni.

25 A jogászok különösen az amerikai börtönrendszer tanulmányozására fordítanak nagy gondot, mert úgy vélik: ,,A fiatal Amerika tömlöcei, mint sok más intézetei is, példák az agg Európa előtt."

26 Nemcsak a magyar, hanem egész Európa tudományos közvéleményét foglalkoztatja a két amerikai fogháztípus: a foglyok elkülönítésére épülő philadelphiai magánrendszer, s a foglyok hallgatására, közös nappali munkájára, éjszakai elkülönítésére alapozó auburni, ún. hallgatórendszer.

27 Az objektív feltételek mellett a bűnözést szubjektív tényezők is elősegítették: a bandák szerveződése, működése meghatározott elvek, törvényszerűségek szerint történik. A csoportszerveződést a bandavezér irányítja, munkáját al761