A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Selmeczi Kovács Attila: A szántóföldi talajművelés eszközeinek változása a Káli-medencében

paraszti gazdálkodás és a termelési technika. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, 1848—1914. I. Szerk.: Szabó István. Budapest, 1965. 406. 16. Szentgálon a két-háromszori szántást régóta alkalmazták. Vö. MAKSAY Ferenc: Parasztnemesi gazdálkodás Szentgálon 1700—1848. Agrártörténeti Szemle, XVI. (1973) 261. 17. Vö. BALASSA op. cit. 501—507. 18. Csekő Lajos (1909) közlése. 19. Az ökörrel végzett szántás részletesebb leírását 1. SELMECZI KOVÁCS Attila: ökörtartás. In: Néprajzi gyüjtőúton a Káli-medence falvaiban. Szerk.: S. Lackpvits Emőke. Veszprém, 1983. 15—16. 20. Egy jellemzőnek tekinthető visszaemlékezés szerint „megpróbáltam egyszer, szántás után fogasoltam és abba vetettem. Egyenletesebb volt a mag, de abban az időben nem vesződtek vele". Kerkápoly Pál (1902), Monoszló közlése. 21. A pácolás gyakorlatára 1. TAKÁCS op. cit. 104. 22. Hasonló munkaformát közöl Szentgálról VAJKAI op. cit. 93. 23. Tóth Lajos (1901) közlése. 24. Istvándy Antal (1908) közlése. 25. A két munkaforma együttélésének általános gyakorlatára utal VARGA op. cit. 343. 26. Az 1200 négyszögöles magyar holdra vetőgépnél 110-120 kg, kézi vetésnél 130-140 kg magot számítottak. Hoffmann Antal (1911), Mindszentkálla közlése. 27. Hegyi Lajos (1902) közlése. 28. A gépek elterjedésében a sormüvelésre való áttérés hatását vizsgálja VARGA op. cit. 341. 29. Szentgálon a gépi vetés előtt és után is fogasoltak. VAJKAI op. cit. 93. 30. Istvándy Antal (1908) közlése. 31. A 3. ábrán szereplő fogas hossza 140 cm, a keret szélessége elől 48 cm, hátul 152 cm. A vasfogak hossza 17 cm. Mindszentkálla. — Azonos formájú eszközt fogasborona néven közöl Szentgálról VAJKAI op. cit. 93. — Egyedül vasfogú, farámás fogasról tesz említést a századforduló idején JANKÓ op. cit. 245. 32. Az ábrán közölt vasfogas hossza 130 cm, szélessége elől 54 cm, hátul 170 cm. Fogainak hossza 13 cm. In der Bauernwirtschaft des Káler Beckens verbreiteten sich die Eisengeräte im Vergleich zu den Getreideanbaugebieten Transdanubiens mit einer Verspätung von einigen Jahrzehnten. Die Bevölkerung der steiniges und mageres Land besitzenden Dörfer produzierte die Kornfrüchte zur Selbstversorgung. Trotzdem in den Jahren nach 1910 auf den Feldern der reichen Bauern die Eisenpflüge (Typen Sack und Kühne) erschienen, verbreitete sich das moderne Gerät in den kleineren Wirtschaften erst ab dem Ende der dreißiger Jahre. Der Eisenpflug ermöglichte eine 5-10 cm tiefere Bearbeitung als die älteren Halbeisenpflüge. Den stabilen Eisenpflug hielt man auf dem steinigen Boden für vorteilhafter, da er nicht so leicht aus der Ackerfurche herausstürzte wie der Halbeisenpflug. Außerdem konnte er auch mit einem Pferd benutzt werden, während der Halbeisenpflug von zwei Ochsen gezogen wurde (Abb. 1). Nach der traditionellen Arbeitstechnik wurde von Hand direkt auf den frisch gepflügten Acker gesät (Abb. 2). Die sich in den zwanziger Jahren verbreiteten Sämaschinen hatten jene agrotechnische Veränderung zur Folge, daß vor der Aussaat der Boden geKékkút. — Közel azonos méretű hasonló eszközt Monoszlón és Balatonhenyén is láttam. 33. Hegyi Lajos (1902) közlése. 34. A vasborona ugyan már az 1860-as években megjelent Magyarországon, de magas ára miatt csak az 1910-es években terjedt el. VARGA op. cit. 337. 35. Az egyes borpnatagok hossza 95 cm, teljes szélessége 90 cm, középső szélessége 70 cm, a fogak távolsága minden irányban 20—20 cm. A fogak hoszsza 14 cm. 36. Oltárczy Lajos (1915) közlése. 37. A nehéz, szívós agyagföldben a vasborona jobbnak bizonyult, bár a fakeretes borona is sokáig fenntartotta magát. VARGA op. cit. 338. 38. Oltárczy Lajos (1915) közlése. 39. Hasonló típusú eszköz részletes leírását közli GELENCSÉR Józseí: A tövisborona készítése és használata Sárkeresztes községben. In: Néprajzi pályamunkák Fejér megyéből I. Szerk.: Lukács László. Székesfehérvár, 1978. 12—18. 40. Hasonló gyakorlatot közöl Várongról (Tolna m.) TAKÁCS op. cit. 110. 41. Madár Dezső (1902) közlése. 42. Várongon (Tolna m.) a századfordulóig volt szokásban a kocsioldallal való simítózás, utána a henger hódított teret. TAKÁCS op. cit. 106. 43. A simító 2 coll (6 cm) vastag, 70 cm széles és 2,5-3 méter hosszú deszka, egyik hosszanti szélének középrészén a fogatoláshoz szükséges csatlakoztató vaskarikákkal. Bárány Gábor (1912), Kövágóörs közlése. 44. Pálffy Dániel (1910) közlése. 45. Madár Dezső (1902) közlése. 46. Vontatott elterjedésére és kismértékű használatára nyújt elemzést VARGA op. cit. 343. — A Balaton mellékéről ellenben ismert eszközként említi JANKÓ op. cit. 245. 47. Mátyás István (1917) közlése. — Hasonlót említ Várongról (Tolna m.) TAKÁCS op. cit. 111.; Pátkáról (Fejér m.) SZKLADÁNYI op. cit. 11.; Szentgálról (Veszprém m.) VAJKAI op. cit. 93. 48. Várongon (Tolna m.) korábban állatok ráhajtásával, típratással javították a felfagyást. TAKÁCS op. cit. 111. 49. Horváth Ferenc (1902) közlése. eggt wurde. Früher diente die Holzegge neben dem Schollenbrechen auch zur Bedeckung des ausgesäten Korns. Der traditionelle Gerätetyp hatte die Form eines Trapezes (Abb. 3). Die sich vor dem I. Weltkrieg verbreitenden frühen Eiseneggen folgten der Form des Holzgerätes (Abb. 4). Die zweigliedrigen Eiseneggen, die eine produktivere Arbeit gewährleisteten, breiteten sich ab der Mitte der zwanziger Jahre aus. Diese besaßen am Anfang eine eckige Form (Abb. 5), jedoch übernahm ab den dreißiger Jahren die leichtere, eine gebogene Form besitztende Eisenegge deren Platz. Dieser Gerätetyp konnte auch mit einem Pferd entsprechend angewendet werden (Abb. 6). Das ursprüngliche Gerät zur Ackerschlichtung, die Stachelegge, wurde in den zwanziger Jahren in den Hintergrund gedrängt. Dagegen bewahrte die zur Ackerschlichtung benutzte Wagenleiter bis in die letzte Zeit ihre Bedeutung und schränkte sogar die Verbreitung der Ackerwalze ein. In den Dörfern konnte man nur je 3-4 Ackerwalzen finden. Die teilweisen Geräteablösungen zwischen den beiden Weltkriegen halfen bei der Entwicklung der Agrotechnik in bedeutendem Maße. ATTILA SELMECZI KOVÁCS DIE VERÄNDERUNG DER GERÄTE ZUR BODENBEARBEITUNG IM KÁLER BECKEN