A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Selmeczi Kovács Attila: A szántóföldi talajművelés eszközeinek változása a Káli-medencében

SELMECZI KOVÁCS ATTILA A SZÁNTÓFÖLDI TALAJMÜVELÉS ESZKÖZEINEK VÁLTOZÁSA A KÁLI-MEDENCÉBEN A Káli-medence hagyományos paraszti gazdálkodásában a szántóföldi növénytermesztés mértéke nem haladta meg az önellátás szintjét. Ennek oka részben a gazdálkodási struktúrában, részben természetföldrajzi adottságokban kereshető. Ugyanis ezen a vidéken a szőlőművelés játszott meghatározó szerepet, amelynek az állattartást és a földművelést egyaránt alárendelték. A nagyobb arányú istállózó marhatartás egyik fontos szerepe a szőlő talajerő-utánpótlásának biztosítása volt. A gabonaművelés terén pedig a rozs elsődlegessége szintén a szőlő trágyaszükségletének kielégítését szolgálta, mivel ez a gabonanemű adott legtöbb szalmát, amit almozásra használtak fel. A gazdálkodás szempontjából nem hagyható figyelmen kívül az a sajátosság sem, hogy a Káli-medence falvainak határa nagyobb részben renkívül köves és gyenge minőségű talajjal rendelkezik. Ez a hátrányos természetföldrajzi adottság nemcsak a termesztett növények számát határolta be, hanem a művelésmódban, az agrotechnikában is éreztette hatását. Több helyütt említették, hogy volt olyan része a határnak, ahol „csákánnyal szántottak", vagyis szántás közben csákánnyal feszegették fel a nagyobb köveket, amiben az eke megakadt. A kiszántott köböl felrakott halmok megszokott kísérői voltak az egyes parcelláknak. A köves és sovány talaj tulajdonképpen a földművelés eszközkészletét és a művelésmód munkaeljárásait, .is alacsonyabb színvonalon tartotta.

1 Ehhez járul, hogy az eszközkultúrában végbemenő újabb változások, a vaseszközök is megkésve és kisebb arányban hódítottak teret. A századforduló után ugyan már a vaseszközök használata jelentkezett ezen a területen is, azonban csak a két világháború közötti időben rajzolódik ki a korszerűbb eszközök alkalmazásával együtt járó agrotechnikai változás.

2 A talajművelés legfontosabb eszköze, az eke a századfordulón még általánosan a félvas eke típusába sorolható konstrukciókkal rendelkezett.

3 A fagerendelyes ekék számos változata közül legelterjedtebbnek a Vidacs-ekét mondták.

4 A gyári készítésű félvas ekék mellett a helyi kovácsok által előállított, részben házilag szerkesztett eszközformákat is nagy számban használták. A helyi nyelvi archaizáció ezt az eketípust faeke terminológiával illette.

5 A század elején, de feltehetően a múlt század végén is már egyedül ez a szerkezeti alaptípus számított hagyományosnak; a legidősebbek emlékezetében sem rémlett fel a teljesen fából készült ősi eszközforma, az igazi faeke. A Káli-medence falvaiban az 1910-20-as évek hozták azt a jelentős változást, amikor a gyári vasekék kezdték átvenni a korábbi eszközök helyét.

6 Természetesen először a legmódosabb gazdák kezén fordultak meg az új szerszámok. Eleinte a legtöbb faluban csak néhány nagygazda dolgozott vasekével, de az 1930-as évek közepétől mindjobban elterjedtek a vasekék. Elsőként a német gyárakból származó Sack-ekék tűntek fel. Amint pl. Balatonhenyén említették, itt az 1910-es években már voltak Sack-ekék a nagygazdáknál, de a szegények még a harmincas években is faekével dolgoztak. Hamarosan azonban az olcsóbb hazai vasekék hódítottak teret. Különösen a mosonmagyaróvári Kühne gépgyár 6-os, 7-es ekéi váltak népszerűvé.

7 A visszaemlékezések szerint a két legmódosabb mindszentkállai gazda már 1906-ban használt vasekét, két év múlva pedig a harmadik is vett Tapolcán a vaskereskedönél „nagy hetes magyar Kühne ekét".

8 Kővágóörsön az 1936-38as években már számos parasztgazda Kühneekével művelte a földjét. Az egyik köveskáli jobb módú gazda viszont csak 1938-ban vásárolt először Kühne-ekét, noha a faluban 1928—30tól áttértek a vaseke használatára. Az idősebbek ugyan jobban ragaszkodtak a megszokott, hagyományos eszköztípushoz, azonban a fiatalabbak igyekeztek mielőbb szert tenni a vasekére. Ennek érdekében olykor készakarva eltörték a faekét, hogy kikényszerítsék a vaseke megvásárolását.

9 A húszas évek végétől azonban már a középgazdaságokban is egyre inkább vasekét vásároltak, ha az előző eszköz használhatatlanná vált.

10 A vasekét jobbára a veszprémi, tapolcai vagy a balatonfüredi vásárokban illetve vaskereskedésekben szerezték be. Emlékezet szerint 1923-ban egy Kühne-ekét 3 q búza árán lehetett megvenni (Szentbékkálla)." A vasekék aránylag gyors elterjedését elősegítette az a tapasztalat és kialakult vélemény, hogy a vaseke jobb, mint a fagerendelyes eke, könnyebb vele szántani. Ezen egybehangzó véleményt még azzal egészítették ki, hogy különösen köves földben volt előnyös a vaseke, mert ha ráment a köre, akkor sem dőlt ki a barázdából. A faeke viszont hamar kifordult, erősen kellett fogni a szarvát. Amint Mindszentkállán szemléletesen megfogalmazták, ,,a kűes főd nem dobta annyira föl a vasekét. A faekét úgy ki725