A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Ilon Gábor: Egy fibulatípus újabb előfordulása Északnyugat-Dunántúlon

ILON GABOR: EGY FIBULATÍPUS UJABB ELŐFORDULÁSA ÉSZAKNYUGAT-DUNÁNTÚLON ELŐZETES JELENTÉS AZ 1984. ÉVI NÉMETBÁNYA-FELSÖERDEI-DÜLÖI ÁSATÁSRÓL A Magas(Északi)-Bakony északi, ereszkedő lejtőjén található lelőhelyünk Németbánya község (Veszprém megye, pápai járás) északi határában 370—332 m tengerszint feletti magasságban vegyes (tölgy, hárs, bükk) erdővel borított területen. A lelőhelyet egy, három halomsírcsoportból álló temető, valamint egy kistelep(?)' képezi. A három halomsírcsoportból (nyugati irányból indulva I., II. és III.) az I. és a II. egy részének leírását és felvételi rajzát a pápai járás topográfiai kötetében

2 találjuk a Pásztorkúti-dűlőbe regisztrálva. Valójában a halomsírmező és a feltételezett kistelep is a Felsőerdei-dűlőbe lokalizálható

3 (1. ábra). A halmok száma — felmérésünk szerint — 73. Relatív magasságuk 0,3—1,8 m, átmérőjük 3—15 m. 1984 nyarán 10 halmot írtunk le bolygatottként, egyet pedig (L/13, sz.) útépítés során csonkítottak meg. A halomsírmező egy részének létét a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat iharkúti felszíni kitermelőhelyének terjeszkedése veszélyezteti. Oláh József geodéta figyelmességének köszönhetően a vállalat vezetősége szerződést kötött a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatósággal,

4 s így lehetővé vált a veszélyeztetett halmok leletmentése. A munkálatokat — röviddel a fenti kapcsolatfelvétel után — 1984. július 2-án kezdtük meg.

5 A leletmentést a leginkább veszélyeztetett II. halomcsoport egy részének feltárásával indítottuk, az érintett erdőrész leirtását követően. Ez a csoport 12 halomból állt, ennek északkeleti, különálló egységét négy halom képezte (1. ábra). Ezek a halmok is (miként az I. és III. csoport) egy kanyargó vízmosás — most is forrásvizet elvezető —, mély és széles meder mellett voltak; vízközeiben, mint ahogy azt a korszak sok más, Veszprém megyei halmos temetőjénél megfigyelték.

6 Teljesen feltártuk — néhány kisebb részlet kivételével — a II./L, 2., 3., 4. és a II./9. halmot.

7 Ebben a rövid írásunkban csak a II./1. halom 1. sírjával foglalkozunk. Egy későbbi részletes tanulmányban tárgyaljuk az 1984. évi ásatás egészét. A II./L halom a II. csoport legészakibb és legnagyobb tagja volt. A feltárást negyedelő módszerrel végeztük. Hogy a halom rétegeződését ne bolygassuk, a fák tuskóit a mélyítés során emeltük ki. Ugyanilyen okkal magyarázható É—D-i tanúfalunk szélességének változása (2. ábra). Az első napon a Dny-i negyed mélyítése során bukkantunk az 1. sírra (2. és 3. ábra).

8 A sír nem képezett összefüggő egységet, foltokban jelentkezett, 75—110 cm között. A fém- és kerámiamellékletek csoportjai

9 a halom feltöltéséhez képest tömöttebb, hamvakkal és csontszilánkokkal, faszenes töredékekkel kevert barna agyagban voltak. A sír 1. foltján egy karperec (L), egy tü (2.), egy karika (3.) és egy fibula töredékei (4.) kerültek elő kisméretű kerámiaedények töredékeinek (5.) kíséretében. A 2. folt csak nagyobb méretű edények töredékeit (6.) tartalmazta. A 3. és 4. folton egy-egy kisméretű edény (7. és 8.) volt. Az 5. folton egy bronztöredék (9.) hevert. 1. Nyitott végű, kör átmetszetű, középütt enyhén megvastagodó bronz karperec. Az előkerüléskor patinarétege megsérült és kissé meghajlott, de már eredetileg deformáltan helyezték a sírba. Díszítése: vésett zegzug vonalminta. Külső átm. = 6,3 cm, átm. a megvastagodásnál = 0,5 cm, átm. a végein = 0,4 cm

10 (I. t. 1., 5. és 6. ábra). 2. Mindkét végén hegyes huzaldarab, talán tü töredéke, amelynek egyik vége hiányzik. Kör átmetszetű. Felülete másodlagos égés nyomait viseli. H = 7,6 cm, legn. átm. = 0,2 cm (I. t. 2., 5. és 6. ábra). 3. Nyitott végű, kör átmetszetű bronzhuzal karika. Egy égett lapos csonttöredékkel és a fibula egyik töredékével összetapadva egy földbabában emeltük ki. Külső átm. == 3,8 cm, a huzal legn. átm. =0,25 cm (I. t. 3., 5. és 6. ábra). 4. Fibula töredékei. Részleges rekonstrukciónk szerint 6 db nyolcas alakú ívelés képezi a fibula hátát, spirálkorong és tüske töredékei. A fibula anyagát képező huzal végig kör átmetszetű. A fémmag átm. = 0,25—0,8 mm, a huzal átmérője a korrózióval együtt =1,8 mm. A rekonstruált hát h. = 8 cm, a spiráltöredék átm. = 1,5 cm, utóbbi drótjának átm. = 1,5 mm, a tüske (jelenlegi görbült állapotában mért) h. = 4,8 cm. A fibulához tartozik még egy h. = 3 cm huzaltöredék (I. t. 4., 5. és 6. ábra). Itt közöljük a fibula és a bronzmellékletek restaurálásának rövid leírását. A restaurálás menete Az ásatáson előkerült leletek földbabával, töredezett, erősen korrodált állapotban kerültek hozzám. A tárgyak tisztítását desztillált vizes lemosással kezdtem. Bronztárgyakról lévén szó, a vegyszeres kezelést 10% os NaOH-es komplexonnal végeztem, a jobb megtartású darabokat szükség szerint 10% -os oxidmentesített salétromsavval is tisztítottam. Végül Evamin CC-s desz69