A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Knézy Judit: Változások a Káli-medence lakóinak táplálkozásában (1840–1960)

mölcsöt. Mire 9-10 órakor hazahajtottak, „meleg reggeli" várta őket. Az iskolába járó gyermekek egy részének otthon tejeskávét adtak, másoknak pl. rántott levest, ismét mások magukkal vitték az iskolába a reggelit is, azaz szárazat. A nagy dologidő étrendjében lehetőleg a legtáplálóbbnak (energiapótlás), laktatónak, és szomjoltónak tartott étkek szerepeltek. Szomjoltásnak a leves, gyümölcs, tejtermék, laktatónak a tésztaféle és húsféle számított. E jelzett időszakban a leves+tészta helyett a leves-ff őzelék vagy főzelék+tészta kezd tért hódítani. A húst a levesbe vagy a főzelékbe főzték bele. Tejterméket uzsonnára szoktak kapni a munkások. Lakodalomban a korábban szokásos tejeskása helyett 1920 után egyre divatosabb a rizskoch. Pörkölt mellé a tehetősebbek rizsgarnírungot tálalnak, a véres hurka töltelékébe is rizs kerül a kukoricakása helyett. A sertésfeldolgozásnál is módosulások történnek: egyre kevesebbet füstölnek fel, a hús egy részét zsírban lesütik, a tüdőt sem füstölik, hanem kövesztik. A kásával töltött gömböc helyett svártlit készítenek. Ünnepi alkalomkor fasírozott, rántott hús, töltött hús is megjelenik. A nyári eladási lehetőségek hatására a zöldségeskertekben egyre többféle kerti növényt gondoznak, ök is kezdik készíteni a tök-, zöldbab-, zöldborsóból való főzeléket. Telente a nagyobb mennyiségű savanyú káposzta és szilvalekvár mellett kisebb tételben aszalt gyümölcs, szárított paradicsom, de már 2-3 üveg másfajta lekvár, 1-2 üveg kompót, savanyú uborka, néhány üveg paradicsomlé is sorakozott a kamrában. A szórópaprikát is maguk szárították (3., 4. ábra) és törték össze. Korábban vettek ilyet házaló árusoktól. A szegény embernek sokszor egy volt a kamrája, pincéje, szóval mindent egy helyen tárolt (mint pl. Szentbékkállán ma is az egyik, 1810-ben épült öregház idős lakói: 5—6. ábra). Másoknál több pince és kamra is akadt, összefoglalva: A Káli-medencében a táplálkozás területén a jobb módú nemesi háztartásoknak az újítások átvételében, továbbadásában igen fontos szerepe volt. A náluk cselédeskedő lányok-asszonyok, de a papszakácsnék is fontos szerepet játszottak ezeknek az újításoknak a közvetítésében. A nagy vendégeskedések, lakodalmak, pasziták, halotti torok, névnapok, farsangi mulatságok az ilyenkor tálalt ételek kimódoltságát segítették elő az úri konyhákon. De számos módszert, ételfélét megőriztek a XVIII— XIX. századi elődeiktől is. Ezek egy része a kemence használatához kötött (kelt tészták, aszalt gyümölcsök stb.). Számos különbség adódott à nemesi falvak táplálkozása között is, de apróbb eltérések az egyes paraszti rétegek étkezési szokásai között is. Kimondottan szegényesnek és egyhangúnak csak a cselédek táplálkozása volt mondható. 5—6. ábra. A Szentbékkálla, Zrínyi u. 5. sz. lakóház kamrája 1982 szeptemberében Abb. 5—6. Die Kammer des Wohnhauses in der ZrinyiGasse 5 in Szentbékkálla im September 1982 695