A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Molnár Ágnes: A községek közötti kapcsolatok és ezek változásai a Káli-medencében

remarton, Sümeg és Tapolca környéki meszesek járták a falukat. A sonkolyosok, miskárolók, bordások, gyógyfüárusok alakjai ismeretlenek a Kál-völgy falvaiban. A kőépítkezés háttérbe szorulása után a raposkai és a szentbékkállai téglagyár termékeit vásárolták. Ez a gyár először a püspökségé volt, majd többen is bérelték. Az első világháború után megszűnt. Itt cserepet és flasztert is árusítottak. A gyár ellátta áruval környékét. Megszűnése után Tapolcáról, Badacsonyból pótolták a hiányt. Cserepet Köveskálról, Révfülöpről, Devecserből kereskedőktől hozattak. Kővágóörsön cementcserépgyártás is folyt. Kedvelt volt tartósságáért ez a termék. Különböző betonárukat, kútkávákat, itatóvályukat, kereszteket, sírköveket készítettek a cementesek. Tapolcán Caligaró, Díszeiben Pimper, Keszthelyen Polácsek, Köveskálon Bánó, Kővágóörsön Kiss Ignác foglalkozott a századforduló után ilyen iparral. A készítő mester nevét legtöbbször a kútkávákon megtalálhatjuk, ez alapján feltérképezhető, hogy melyik mester mely falukban milyen időhatáron belül dolgozott. Deszkát a diszeli, tapolcai, nagyvázsonyi deszkametszőben fűrészeltettek. (Ezek is a víz mellé, ún. sédekre települtek, mint a vízimalmok.) Épületfát nyugat-magyarországi fuvarosok is szállítottak.

25 Kőfaragó Badacsonyban, Badacsonytomajba és Tapolcán volt. A vásárok voltak a paraszti árucsere központjai. A Káli-medence községei közül Szentbékkálla, Köveskál és Kővágóörs rendelkezett vásárokkal.

25 A legnagyobb Köveskál vására volt.

27 Ez volt a leglátogatottabb vásár a tapolcai után. A húsvét utáni kedden tartott vásáron a hizlalásra szánt malacot adták-vették. Az áldozói vásáron a marhaeladás volt a fő, míg a lajosi vásáron a hízó disznót és libát vették. Kővágóörs vására inkább a Balaton túlsó partja felől jött termékeket vette fel. Fő áruja a gabona volt. Itt József-napkor és Lajos-nap utáni hétfőn és Imre hercegkor volt vásár. Ez utóbbi az ún. káposztavásár. Ekkor lehetett szőlőoltványt is venni, amit a mindszentkállaiak termeltek. Szentbékkállán egyházi vásár volt. A vásár jövedelme az egyházé lett már a XIX. sz. közepén, amint ezt leírja a szentbékkállai História Domus.

28 A fentieken kívül Gyulakesziben Kisaszszonykor és Szent Mihálykor; Káptalantótiban József-napkor volt vásár; Nagyvázsony, Antalfa, Zánka, Tapolca, Füred vásárai is látogatottak voltak. VÁSÁROK A KALI-MEDENCÉBEN ÉS KÖRNYÉKÉN Nemcsak állatvásár volt ezekben a városokban, hanem kirakodó- és zsidvásár is. Itt mindenféle iparost meg lehetett találni. A íöstősök Pápáról, Sümegről, Tapolcáról; a köteles (Zöld nevű), bádogos, kádár, Tapolcáról; a csizmadiák Nagyvázsonyból; ruhaneműs, lószerszámos, késes, (Faltányi késes), a bábos kb. 1920-ig Búzás Bálint, majd egy Nemes nevű lett, mindkettő Tapolcán lakott. A fontosabb jelentőségű kapcsolatok mellett van még néhány, amelyek nem a gazdasági élettel kapcsolatosak. A köszöntőlegények, akik betlehemeztek, koredomoztak, háromkirályoztak, általában katolikus vallásúak voltak, de fogadták őket a református családok is. Köveskálról elmentek Mindszentkállára, de Nyirád, Dörögd, Kapolcs adott köszöntőket még. A leglátogatottabb búcsújáró helyek Sümeg és Keszthely voltak, de az idősebbek még Andocsot és Csatkát is felkeresték. A summásmunka helyett inkább a szolgálást választották a hajadon lányok. Kb. az első világháború után nőtt meg a számuk. Előfordult, hogy 1927-ben 10-15 köveskáli, 1940-ben 13 szentbékkállai lány szolgált egyszerre Pesten. Ezenkívül Füreden, Tapolcán, Fehérvárott, Pécsett, Keszthelyen és Kaposvárott dolgoztak. Módosabb, több hold földdel rendelkező szülők lányai is eljártak dolgozni. A kivándorlás Amerikába igen kis mértékű volt a Kál-völgyi falvakból. Felsőbb iskoláikat Pápán a tanítóképzőben, Tapolcán, Nagykőrösön a Református Gimnáziumban és Kővágóörs gimnáziumában végezték. A Káli-medence közigazgatási központja,

29 központi fekvése miatt, Köveskál és Kővágóörs volt. Itt volt a legtöbb esetben orvos és patika is. A fentiekben nem került szó a vidék házassági kapcsolatairól, a borkereskedelemről és a cseregyerekrendszerről, mivel ez más kutatók feladatai közé tartozott. 679