A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Molnár Ágnes: A községek közötti kapcsolatok és ezek változásai a Káli-medencében

vidékére jártak szüretelni a fent említett községekből. Rendszeresen visszatérő, szervezett munkaalkalom adódott a cséplőgépek mellett. Köveskálról Fájsz, Szentgál, Vöröstó, Barnag, Vámos, Óbudavár, öcs, Dorog, Diszel, Balatonhenye, Szentbekkálla, Mindszentkálla községekbe jártak masinálni. Egy géppel kb. 15 ember ment. Általában több éven keresztül állandó helyekre tértek vissza. Szentbékkálláról is jártak Szentgálra, még Ercsibe is. Kékkúton nem volt felesleges cséplőerő, inkább Ide jártak más falukból, főleg Szentgálról, Nagyvázsonyból; Kővágóörsről Cuppon Sándor, Tomajról Tóth Károly, Oltáczi Balatonrendesről. Amikor Köveskálon kicsépelték a gabonát, átmentek Balatonhenyere, mert ott később érett be a gabona. Így segítették ki egymást a különböző adottságú falvak a termelésben. Sajátos balatonhenyei kereseti forma volt a nyiroké. Mivel a Káli-medencében itt volt a legtöbb, birkatartáshoz értő ember, a pásztorok feleségei összeálltak, és a környék birkáit megnyírták. Darabszám fizették őket. Ság, Hegymagos, Raposka, Dörgicse, Dörögd és a Kál-völgyi falvak mindig velük dolgoztattak. A gyapjút eladták Tapolcán vagy helyben dolgozták fel. A legjelentősebb, de legkisebb réteget érintő kereseti forma a summásmunka volt. Főleg Szentbekkálla és Mindszentkálla kis földü vagy föld nélküli lakossága járt el 1920 és 35 között, a helyi aratást megelőző időszakban. Elsősorban a fiatal, még nem házas egyének kereseti lehetősége volt ez. Az É-i parton Balatonfüred, Akaii A CSÉPLŐ MUNKAERŐ MOZGÁSA A KÁLI-MEDENCÉBEN ÉS A KÁLI-MEDENCÉBÖL. (Pántlika-puszta), Keszthely (Új-major) és Ercsi, de zömében a Somogy megyei Siófok, (Új-major), Kiliti (Papkuta), Tab, Kötcse, Gamás, Lengyeltóti, Buzsák, Somogyjád, Somogysárd földjein fordultak meg. A Kál-völgy és Somogy megye egyes részei között kialakult kapcsolatot a két terület táji munkamegosztásban elfoglalt helye tette lehetővé. Somogy megyében ,,a munkaviszonyok nem (voltak) kielégítőek, mert az intenzív gazdasági ütemhez . . . (nem volt) . . . elegendő munkáskéz, amit a folyton tartó kivándorlás is fokoz(ott), (ti. a századfordulón). Nagyon elősegítette a munkáshiányt ... az általánosnak mondható egy gyermek rendszer."

8 Akik munkát vállaltak, főleg Balatonhenyén, vagy Monoszlón, sokan ott örökösödtek meg, odarökönyödtek (ott telepedtek le), de csak családonként, csoportosan sohasem. Az eddigiekben azok a termelési és értékesítési, illetve szükségletkielégítési formák kerültek szóba, amelyek a Kál-völgyi falvakban a helyi adottságokra épültek. Jelentős azoknak a termékeknek a köre, amelyekhez környezetükből jutottak hozzá az itteni emberek. Ezek közül a beszerzési lehetőségek közül igen jelentős volt a Somogy megyével kialakult kapcsolat.

9 Ennek több oka volt. „Az északi partnak 30 faluban szétosztott nagyobb számú lakosságára . . . kevesebb föld jut(ott), mint a déli partnak 20 faluban megosztott kisebb számú lakosságára ... a déli parton a latifundium, az északin a parasztbirtok sok."

10 ,, . . . a déli parton abszolúte is és aránylag is sokkal több a felszántott föld, mint az észa676