A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Madar Ilona: Adatok a Kál-völgyi falvak vallási szokásainak és erkölcsének változásához

sokkal enyhébben ítélték meg. „Tapolcán volt egy Mester utca, oda jártak azok a férfiak, a házasemberek is, akiknek »olyan« nő kellett" (Szentbékkálla, Köveskál, Kékkút). Azonkívül minden faluban volt „olyan" asszony, vagy leány, aki feladta a közösség megbecsülését, mert „hajtotta a vére". ÍV. VÁLTOZÁSOK „Apánk s anyánk csizmasarka, miután ösvényt taposott nekünk, elkopog lassan Kháron ladikja ielé. A megüresedett teret és időt a cselekvő emberiségnek miíajta minőségével töltjük ki?" (Sütő A.: Anyám könnyű álmot ígér) 1. Tudati elemek A fiatalok Istenről alkotott képe elmosódóban van. „Valaminek lenni kell." „Valaminek irányítania kell" — mondják bizonytalanul. Jézusról hasonlóan vélekednek, érdeklődésük, ismeretük csekély. A Szentlélekről alig tudnak. Az ördögöt rossznak tartják, a gonosz szándékú embert, illetve az emberek gonoszkodását ördöginek is nevezik. A hitről úgy tartják, hogy mindegy miben, csak higgyen az ember. Az is jó, ha a munkájában hisz, de az jobban tudja a munkáját is végezni, aki hisz. Annak lendületet ad a munka célja. Hinni lehet az emberek jövőjének tartalmasabbá válásában is: „Most elég sivár az élet, mindenki csak a pénzt hajszolja." Az elkövetett vétségekért mindenkiben van bűntudat, emiatt lelkiismeret-furdalása van annak, aki esténként elszámol magával. Az el nem szenvedett bűnök utódokra való hárításától most is sokan félnek. Az élet keletkezését az iskolában tanult kozmikus magyarázattal veszik tudomásul. A haláltól nagyon félnek. A halál utáni életben nem hisznek. A valamikori csendes belenyugvásnak, hogy születtünk, élünk, meghalunk, csak a híre van — ti. az öregek tudatában. A megsemmisüléstől való félelem minden fiatalnak kiül az arcára, mikor szóba kerül, még ha addig derűs, elnéző mosollyal hallgatták is a vallásról szóló kérdéseket. 2. Szokások A mai gyermekek kórházban születnek. A fiatal anyák elmondása szerint a szülőszobában mindenki fohászkodik Istenhez, hogy ép gyermeket szüljön. Egyházavatás nincs, senki nem megy szülés után a templomba. A gyermeket általában megkeresztelik, gyakran a másik faluban. A keresztelőebéd és -ajándék anyagi értéke megnövekedett, mintha a régi tartalmat anyagiakkal akarnák pótolni. A gyermekek vallásos nevelésben alig részesülnek, hacsak valamelyik öreganyjuk nem tanítja vagy taníttatja őket. Az iskolai hittan az órabeosztás és a szülők indokolatlan óvatossága miatt lecsökkent. A vasárnapi templomba menetel részint azért csökkent annyira le, mert a református lelkész hét gyülekezetet lát el, s a katolikus ötöt. Magától értetődő, hogy nem fejthetnek ki a régi lelkészekével egyenrangú tevékenységet. Másrészt, ha azelőtt az vitte a templomba az embereket, hogy úgy illett, hogy társadalmi elvárás volt, most ugyanez tartja vissza, hogy mit mondana más. A hittanra járó gyermekeknek is gyakran el kell viselniök társaik gúnyos megjegyzéseit. Házasságkötéskor mintegy fele-fele arányban igénylik a templomi esküvőt, de azt is jobbára szüleik, pontosabban öregszüleik kedvéért. A temetést általában egyházi szertartással végzik, ez az az alkalom, mikor a lelkész nagyobb csoporthoz szólhat. Az ünnepek megülése napjainkban jobbára a vendégjárásban merül ki. Karácsonykor nagy értékű ajándékokkal szereznek örömet, de az öregszülők általában pénzt adnak, mert ízlésük nem egyezik unokáikéval. A húsvéti szokásokból az első napi templomba menetel, áldozás, úrvacsoravétel, az idősebb emberek által gyakorolt. Húsvét másodnapján a locsolkodás és a vendégeskedés a legnagyobb élményt nyújtó esemény. 3. Erkölcsi élet Az erkölcsi élet változása a társadalmi változások függvényeként igen jelentős. A gyermekek családban való nevelődése 3 éves kortól nem általános, mivel az anya is dolgozik, így az óvodától, az alsó és felső tagozatos napköziken át, a szülők külön-külön munkahelyén, az ébrenlét mintegy kétharmadában nincs együtt a család. Tehát a gyermekeket jobbára házon kívül érik a hatások. A gyermekek munkára való nevelődése is megváltozott, azon igyekeznek, hogy gyermekük minél felsőbb szintű oktatásban részesüljön. Megjegyzendő, hogy itt nem az anyagiak dominálnak. (Majdnem egyedüli jelenség.) De ha figyelembe vesszük, hogy napjainkban az iskolázottság szerinti rétegződés éppolyan mély, mint azelőtt a vagyoni, illetve a társadalmi volt, akkor ez a szülők törekvését megmagyarázza. A régi társadalmi tagozódás utójelenségének nevezhető, hogy a nemesi ivadékok tudatában ma is benne él a nemesi múlt. A régi szegénység pedig magában hordozza sérelmeit, és egymás között nagyon örülnek jelenlegi körülményeiknek, és sokat felemlegetik régi megalázottságukat. Az ivás és a káromkodás a nőkre is jelentősen átragadt, de a züllött embert ma is lenézik. A szülők tisztelete, szeretete idős korukra általánosnak mondható, csak nagyrészt magukra maradtak. Városra költözött gyermekeik csak néha látogatják őket, de télre gyakran magukhoz viszik, különösen, ha az egyik szülő meghalt. A falubeliek köszönése ma nem kötelező, de általánosnak mondható, noha vannak idős em672