A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Gelencsér József: Az öröklési szokások változása a Káli-medencében

A 18—19. századi országos gyakorlatból az tűnik ki, hogy a felek elsősorban az atyafiságos egyezésre törekedtek, perlekedésre ritkábban került sor. Figyelmük inkább arra irányult, hogy jogosultságuknak megfelelő értékhez jussanak, melynek érdekében mind a vagyontárgyak felbecsültetésénél, mind a megosztásnál gyakran rábízták magukat a magisztrátus, a tanács embereire.

91 Másutt a múlt században a hatósági segítséget csak a már maguk között elrendezett ügy végrehajtása érdekében vették igénybe.

92 A Káli-medencében több adat is utal arra, hogy az érintett hozzátartozók a már létrejött osztályos egyezséget pár év múlva megváltoztatták, új egyezséget hoztak létre, melynek megkötésénél, írásba foglalásánál igénybe vették a vármegye emberének közreműködését. A kővágóörsi Baki család 1774-ből származó egyezsége rámutat az osztály elhalasztásának, az új megosztás létrehozásának okaira (zálogban, illetve teher alatt lévő földek). ,,Jól lehet ugyan mi mégh 1764-dik esztendőben egy más között némellyekben bizonyos atyafiságos osztált tettünk Légyen, mindazáltal mivel bizonyos okokra nézve azon osztály némely cikkében megh változott, de egyéberánt is midőn azon osztály megh lett számos földeink másoknak kezénél zálogban hevervén, s terh alatt lévén, helyes és egyenes osztály köztünk nem lehetett, mastan pedigh azon Zálogban lévő földeket vissza váltván és az terh alul föl szabadítván — Léptünk közös s megh egyezett akaratbul illyes atyafiságos osztálra."

93 Más jellegű okokra világít rá az ugyancsak kővágóörsi Sári Mihály leszármazóinak 1783-as megállapodása. ,,Reánk mint egyenes successorokra háramlott Jószágok eránt némely intézést vagy is . . . osztált már ez előtt több esztendőkkel tettünk légyen." Két leánytestvér részéről felmerült követelés miatt azonban ,,mind eddig tökélyetességre s tellyes erejére nem juttatván további izetlenségekh, vissza vonyásnak, és ne talán ezekbül könnyen származható kölcséges Pöröknek el távoztatására nézve mostan végsőképpen megh egyezett akaratbul léptünk ily Atyafiságos s általunk örökössen megh tartandó osztálybéli egyességre".

94 A hatósági eljárás menetét jól megvilágítja az az 1831-ben írásba foglalt Osztál levél, mely N. Szabó János a kővágóörsi „Nemesség hites jegyzője" előtt és által keletkezett: ,,Mi KeővágóEőrsi Ezen Tekéntetes Nemes Zala Vármegyei Helységnek a R. Katolika részrül Szolgáló N. Törvén Birái és Esküttyei adjuk bizonyságul ezen Levelünkben rendiben azt, hogy mái alul irt Napon s Esztendőben Tóth Mihálynak Néhai Született Kiss Julianna Asszonytul származott Successori Nevezetessen u.m. Juliánná N. Márton Jánosné — Eörzsébeth Kováts Mártonné, Saára Moór Jánosné, Katalin N. Marton Istványné és Joseff Sucessori Hozánk jövének, hogy édes Annyok Született Kiss Julianna Asszonytul maradott Eörsi Szántó földjeikben tennénk közöttük Osztált, Ennél fogva Mi Végül Írattak a Földnek Színére ki Menvén Visgálatott tettünk, Mellyekbüll az irt Atyafiak előttünk itten Atyafiságos és barátságos Osztályra léptek u.m."

95 Az egyezséget az osztozó atyafiakon kívül a bíró, öt esküdt és a jegyző írta alá, ellátták azt a helység pecsétjével. A ,,10 f 24 xr Osztálbéli Kötséget az Osztozó Atyafiak közössen megfüzettek". Valószínű ez ügyben további eljárásra is sor került, mivel pár hónappal később a kővágóörsi bíró elismervényt adott 48 krajcár felvételéről, melyet kapott „Nemes Martony Istvány Famillia biztossátul két párban ki adott Osztál Leveleknek meg pötsételléséért".

96 (Az irat egyben utal a család képviseletét ellátó személy tisztségére.) A törvénybíró, az esküdt és a jegyző részvétele máskor csak az egyezség végrehajtása során volt kívánatos. Köveskálon 1826-ban néhai Györffy Katalin hat unokája a házhely megosztásánál vette igénybe. A hat részre darabolt területet alul, derékon és felül ,,elmegyekövelték". Az eljárást írásba foglalták, melyet a feleken kívül az elöljárók is ellátták aláírásukkal, pecsétükkel.

97 Az osztályos egyezségekre az okirati kényszer nem vonatkozott, az írásba foglalás mégis nagy jelentőségű lehetett, bizonyítékul szolgálhatott későbbi vitás ügyekben az ősi jószág, az ági vagyon eredetére. A feudális kor végrendeleteinek erényei, a világos szerkezet, a veretes nyelvezet ismert. Lényegében hasonló pozitívumokkal, hasonló szerkezettel rendelkeztek ennek a kornak az osztálylevelei. A bevezető részben a szerződést kötő leszármazók rögzítették az örökhagyóhoz fűződő rokoni kapcsolatukat, kinyilatkoztatták, mindenki tudtára adták, hogy egyezségre lépnek. A tárgyalási részben felsorolták a vagyontárgyakat, rögvest megjelölve, hogy kinek mi jut. Kezdték a beltelekkel, a rajta lévő házzal, folytatták a szőlőkkel és szántókkal, zárták a rétekkel, erdőkkel. Az egyes művelési ágakra vonatkozó pontok végén megjelölték, hogy mit hagynak az ,,egész atyafiak ususában", azaz közösben. A záradékolás a felek aláírásával történt. A közösben hagyott ingatlanokról, jogosultságokról külön is kell szólni. A célszerű gazdálkodás szabályai szerint mindenekelőtt az erdőt hagyták közösben. A századfordulón a zánkai öreg-erdöben a köveskáli Györffy család több öreg ágából a maga részét csaknem száz személy bírta. Még a II. világháborút megelőzően is nagy ellenkezést váltott ki a családban, hogy a számtalan tulajdonostárs egyike a közösség megszüntetését indítványozta és érte el.

98 Míg egyik oldalról — amint láttuk — a curiális sessiókat a lehető legkisebb részekre feldarabolták, addig bizonyos ingatlanokat közösben hagytak. Így a már említett Györffi utódok 1764ben a köveskáli telket kilenc részre szabdalták, de a ,,Henyei és Kővágó Örsi, úgy Sóstói Ciriális Sessiót minden osztás nélkül cum appertinentiis az közönséges Atyafiak között fenn maradtak közönséges ususra". A közösben hagyásnál indíték lehetett a terület más helységbeli fekvése.

99 A megörökölt ingatlan csekély nagysága is a megosztás ellen hatott: ,,Azon házhely pedig mely édes Anyánkrul Bárány Katalinrul reánk maradott . . . mint hogy csekély tovább is köztünk osztatlanul föntmarad."

100 Kővágóörsön 1799-ben ,,az atyai .ház közre maradt", a testvérek megállapodása szerint, mivel azt az apa a katonáskodó kisebbik fiára testálta. Amíg ö a katonaságtól ha651