A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Gergely Katalin: Köveskál község lakosságának házassági kapcsolatai 1742-től napjainkig

figyelhetjük, hogy a református vallásúak száma fokozatosan csökken, míg a katolikus vallásúaké egyre nő. 1828-ban a reformátusok száma 654, 1851-ben 728, 1900-ban 440, 1941-ben már csak 308 református vallású ember élt Köveskálon. Katolikus vallásúak száma 1828-ban 222 fö, 1851-ben 350 fő, 1900-ban 466 fő, 1941-ben pedig 547 katolikus vallású ember lakott a községben. Tehát ez alatt a több mint száz év alatt a református lakosság a felére csökkent, holott 1941-ig a népességszámban nem történt ekkora változás, bár fokozatosan mindig csökkent a lakosság. Jankó János a Balaton-melléki lakosság néprajza című munkájában

12 a Balaton-parti népesség vallási megoszlásának alakulásában ugyanezt a jelenséget figyelte meg, kutatásai alapján megállapította, hogy a katolikus elem 1828—1890 között 62% -al emelkedett a református vallás rovására. Ez azért is lényeges, mert Jankó sok községet átfogó, alapos kutatása nyomán megállapította, hogy ,,a balatonmelléki magyarság igazi típusául éppen a reformátusokat szeretjük megjelölni".

13 A katolikus vallású lakosság növekedésének oka a szőlőművelés felvirágzása, korszerűsödése s a megművelésre a szomszéd megyékből felfogadott katolikus vallású munkások, vincellérek, béresek megtelepedése volt. A katolikus egyháznak különösen szüksége volt munkásokra a nagyobb papi birtokok megművelésére, így a letelepedést különféle kedvezményekkel is támogatta.

14 Így érthető a bevándorolt és megtelepedett katolikus cseléd- és szolgaréteg növekedése. Köveskálon nem ritka a Somogyból, Zala megye messzi falvaiból idekerült szőlőmunkás sem, aki a megélhetést biztosító faluban végleg megtelepedett, és hasonló sorsú, katolikus lányt feleségül véve, családot alapított a faluban. A történeti-demográfiai adatokból képet kapunk Köveskál birtokviszonyaira és társadalmi rétegződésére is. Nemcsak Köveskálra, de az egész XVIII. századi Zala megyére jellemző volt a nagyszámú, egytelkes kisnemesség, a földművelő parasztnemesség. A paraszti módon élő, saját nemesi földjeit művelő, néha egy-két úrbéres zsellért tartó kurialisták vagy paraszt nemesek a köznemesség legalsó rétegét képviselték. Valamivel fölöttük állnak az egy-két teleknyi úrbériséggel rendelkező kisbirtokosok.

15 Köveskál az 1767—1774 között végrehajtott úrbérrendezéskor mint magyar, szabad költözésűek által lakott község szerepel. Sok kisebb birtokos mellett Köveskál birtokosai a veszprémi püspökség, a helybeli közbirtokosság és négy, nagyobb birtokkal rendelkező nemes voltak. A köveskáli közbirtokosság erejét és jelentőségét mutatja, hogy még 1935-ben is 269 hold földdel rendelkezett. A nemesi község alapja volt a nemesi közbirtokosság, melynek tagjai ingatlanukat többen közösen bírták, s gazdasági és hasznosítási szervezetként összefogták a község területén lévő osztatlan ingatlanokat: legelőt, erdőt, rétet.

17 A faluban működő egyik kocsma is a közbirtokosság tulajdonát képezte, s napjainkban is még ezen a néven említik. Az első magyar népszámlálás (1784—87)

18 adatai szerint a férfilakosság 397 fő, ebből nemes 167, zsellér 115, paraszt 3, a többi egyéb, tehát a férfilakosság közel fele nemesi származású volt. Az 1900-as évi statisztika szerint

19 a száz holdon felüli birtokos egy, a kisbirtokosok száma viszont 94. Csak teljesebbé teszi a községről alkotott képet az 1935-ös birtokösszeírás, amely szerint az 1 holdnál kisebb birtokosok száma 143, 1—5 hold közötti birtokos 159, 5—50 hold közötti birtokos 112, és ennél nagyobb csak 1 birtokos van, de ez a birtok is 100 hold alatti. Ezekből a birtokösszeírásokból világosan kitűnik, hogy az egész Zala megyére és Köveskálra is jellemző XVIII. századi birtokviszonyok, az egytelkes kisnemesség túlsúlya megmaradt még a XX. században is. A saját földjeiken gazdálkodó kisnemesek gyakran rosszabb anyagi körülmények között, szinte szegényparasztokként élték át a jobbágyfelszabadítást Zala megyében, s míg a feudális korban nemesi kiváltsága és adómentessége még elválasztotta a jobbágyoktól, a jobbágyfelszabadítás után kiváltságai megszűntek. A nemesi birtok gyakran elaprózódott, mert öröklődés során osztódott, de lehetséges volt eladása, zálogba adása is.

20 Mindebből következik, hogy a falu társadalmának rétegződése átalakult. Ezt a folyamatot gyakran elősegítette, hogy a néhány holdas kisnemesek még a jobbágyoknál is rosszabbul gazdálkodtak, hiányzott belőlük a munka, a gazdálkodás iránti szeretet és hozzáértés, s nem egy szélsőséges példát tudunk Köveskálról is, hogyan tékozolta és mulatta el egy-egy fiatal nemes egész vagyonát. Az előzőekben elmondottakból következik, hogy a törzsökös református kisnemesek korábbi dominanciája, vezető szerepe mind vallási, mind kulturális, mind gazdasági téren fokozatosan csökkent, s a falu társadalma vagyoni alapon átrétegződött. Viszont a néprajzi gyűjtésekből világosan kirajzolódik, hogy az elszegényedett, paraszti módon élő kisnemesek mentalitásukban, magatartás- és viselkedésformáikban, a település és a temető rendjében, házformáikban és a lakásbelsőikben, öltözködési szokásaikban, a kulturális és családi hagyományok ápolásában, a származástudat számon tartásában és nem utolsósorban párválasztásukban egy, a parasztitól eltérő, másfajta kultúra, másfajta értékrend hordozói voltak — megőrizve ezzel továbbra is különbözőségüket, másságukat a falusi társadalomban egészen a jelenig. A Balaton mellékének lakossága házasságkötési szokásairól, párválasztásáról elsősorban Jankó János kutatása alapján kapunk általános képet;

22 ebben a munkában Köveskál nem szerepel. Megállapítja, hogy a párválasztáskor általában nem ragaszkodnak saját falujabelihez, szívesen hoznak párt a szomszédos falvakból is. Az egyes falvak házasodási köre sokkal nagyobb, mint korábban, a XVIII. században. A nemzetiségi és felekezeti különbségek erősen befolyásolták a párválasztást. A házasodási körök teljesen megőrzik a paraszti jelleget, a közeli városokból nem hoznak asszonyt, és a lányok sem mennek férjhez a városok polgáraihoz. A Balaton víztükrének a két part lakossága között nem annyira közvetítő, mint inkább elválasztó szerepe van. Jankó 631