A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (I. rész)

június 3-ra idézték király elé azokat, akik tiltakoztak a csere ellen, veszélyeztetett birtokaik érdekében. Elsősorban (a Rátót-nemzetségbeli?) Olivér mester tiszttartóját, Vörös Dénest, aki urának töttöskáli földjei és kilenc telke érdekében tiltakozott. Továbbá Lőrintei Lőrinc fia Istvánt és Tóti Miklóst, akik a Mindszentkál és Szentbenedekkál közti szőlejük érdekében tiltakoztak.

62 A birtokcsere ügye 1342. szeptember 18-án zárult le. Ezen a napon I. Lajos király utasította Széchi Péter fia Ivánkát, hogy a Tátika váráért már elcserélt Kál-völgyi birtokait adja át a veszprémi püspökségnek. Egyidejűleg utasította Kál-völgyi volt alattvalóit, hogy ezek után a püspököt tekintsék uruknak, s engedelmeskedjenek a püspök tiszttartóinak.

63 A veszprémi püspök rövidesen kijárta a királyi udvarnál, hogy elővételi joga legyen azoknál a birtokoknál, melyek a Kál-völgyben nemesi tulajdonban maradtak és a birtokosuk azt el akarja adni. A püspök kívánságára a király 1377. október 8-án oklevelet adott ki, melyben elrendelte, hogy a továbbiakban a Kál-völgyi nemesek birtokaikat vagy birtokrészeiket csak a veszprémi püspökségnek zálogosíthatják vagy adhatják el. A XIV. század közepétől a veszprémi püspökség berendezkedett új birtokain. Ezekben az években épült — a mai szentbékkállai r. katolikus templom közelében, a Velétei-völgy oldalában az a romjaiban még ma is álló, 7X? méter alapterületű, kőből épült lakótorony, amely a Kál-völgyi püspöki birtokok központja volt. (1559: „domum lapideam Palota vocatam, curiam videlicet dicte ecclesie episcopatus Wespreri\64 miensis. ) A Kál-völgyben így kettős birtoklási rendszer jött létre. Püspöki birtok lett Mindszentkál, Szentbenedekkál (ma: Szentbékkálla), Kerekikál, Töttöskál (az utóbbi kettő a török háborúk során elpusztult). Csaknem teljesen nemesi falu maradt Köveskál, Sóstóikál (Alsóukkál), Kővágóörs és Henye. Az 1341. áprilisi nagy birtokcsere után a Kálvölgyi nemesek igyekeztek birtokaikat pontosan körülhatárolni és azt oklevélben lefektetni. Ennek következtében történt, hogy 1346. március 17-én Pál országbíróval újraíratták a szentbenedekkáli nemesek az 1338-ban elkészített határjárási okmányt, illetve a kerekikáli és töttöskáli nemesek (más szentbenedekkáli nemesekkel együtt) 1339-ben kiállított birtokhatárokmányaikat.

65 A Kál-völgyi nemesi családok szabadon rendelkeztek — 1377-ig — birtokaikkal, s adtákvették, ajándékozták azokat. 1351-ben a Kővágóörs (Örs) falutól alig 250 méterre, délnyugatra fekvő Nagyörs falurészben Szentlászlóörsi Otmár fia Péter fiai: Balázs, Miklós és János, továbbá Cibrián fia Lőrinc, továbbá Mihály fia Péter fia Pál eladták egy, a Fölmálon lévő szőlejüket (amelynek déli szomszédja a Szent László-egyház volt) Nagyörsi Lőrinc fia János jobbágyainak. Ugyancsak 1351-ben a Köveskáli János fia Antal — hogy a pereskedést elkerülje — elhunyt testvére, Веке után — hitbér és nászajándék címén — három bécsi dénár márkát („trés marcas denariorum Wyennensium") fizetett sógornőjének Elenának, valamint saját apjának: Köveskáli Kálmán fia Jánosnak.

66 1365-ben Miklós fia István és társai — henyei nemesek — megajándékozták a Henyétől északra álló pálos kolostort.

67 A veszprémi püspökök Kál-völgyi birtokaikon továbbra is kivételezett helyzetben tartották hadakozó egyházi nemeseiket. Néhányan ezek közül magas méltóságokat értek el: pl. 1379— 1382 között Kővágóörsi Miklós fia György mester a veszprémi vár várnagya (castellánusa) volt.

68 A püspök kérésére I. Lajos király 1362. június 30-án — ősi kiváltságokra hivatkozva — megerősítette, hogy a veszprémi egyház hadakozó nemes jobbágyai a „lucrum camerae" („kamara haszna") fizetése alól fel vannak mentve. Ezért utasította a „lucrum camerae" Veszprém és Zala megyei begyűjtőit, hogy a nevezetteket ne háborgassák az adó behajtásával.

69 A veszprémi egyház a XIV. század második felében is tovább gyarapította Kál-völgyi birtokait. Ezek azonban Abb. 5. ábra. Mindszentkáli templomrom a XX. század elején (Békefy R. i. m. alapján) 5. Kirchenruinen in Mindszentkál, am Anfang des XX.-sten Jahrhunderts (sieh. R. Békefy) 613