A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Hajnóczi Gyula: A balácai központi villaépület műemléki helyreállítása

az Isis-szentélykörzet templomának főhomlokzati rekonstrukciója — benne az eredeti domborműsorozat — kapott ilyen védelmet, továbbá a templom falazata, valamint a szentélykörzet nyugati tabernasorának néhány helyisége; Gorsiumban a Basilica Maior alatt talált lakóház falfestmény-rekonstrukciója számára létesült kisebb védőépület; Aquincumban, a polgárvárosban pedig a Collegium Iuventutis magánfürdőjének in situ maradt „Birkózó mozaikja", fürdőkádja és fűtőberendezése került zárt téri foglalatba; ugyanitt a múzeumépület előtt fekvő egyik helyiségbe — eredeti helyére — kerül visszahelyezésre a korábban innen elvitt ,,

Dirke bűnhődése" témájú mozaik, aminek oltalmazására is védőlétesítmény épült, míg a Collegium Iuventutis ún. kétpilléres terme, lefedve, afféle kis múzeum célját is szolgálja, mert abban az aquincumi castrum helytartói palotájának néhány mozaikját, az egyik parancsnoksági épület mennyezetrekonstrukcióját s egyéb helyreállított falfestménypannót állítottak ki. Ezek a védőlétesítmények általában úgy készültek, hogy az oldalsó térhatároknak csak kisebb szakaszai létesültek kőből, nagyobb részüket azonban üvegpallókból — ún. Copilit profilüveg elemekből — összeállított válaszfal képezte, míg a lefedés sík monolit vasbeton lemezzel történt. A térfalak ilyetén megoldása mind elvi, mind esztétikai, mind szerkezeti, mind gyakorlati szempontból időt állónak, általában alkalmazhatónak bizonyult, mivel a védőlétesítmény az eredeti építészeti adottságokból vált kifejleszthetővé, zárt tér jött létre magától adódó, transzparens megvilágítással, a rusztikus kőfal és az üvegfal szabályos, vertikális vonalazású textúrájának egymásmellettisége artisztikus felülethatásokat eredményezett, az üvegfal egyszerűen és gyorsan kivitelezhető és elkészülte után semmiféle különösebb kezelést — tisztogatást — nem igényelt, a felmenő faltestek és pillérek pedig bármilyen lefedésmódot lehetővé tettek. A balácai villa esetében az oldalsó térhatárok kiképzését illetően tehát új módszerekkel nem kellett kísérletezni, a hatalmas alapterületet azonban — a kisebb objektumoknál alkalmazott — monolit vasbeton lemezzel lefedni roppant körülményes lett volna, de e szerkezet véglegessége és „építettsége" miatt elvileg sem lett volna helyes itt ilyet építeni. Kézenfekvőnek látszott ehelyett ragasztott faszerkezetű tartókból lefedést konstruálni, abból a korszerű szerkezetfajtából, amely az utóbbi időben — éppen a különleges igények kielégítésére — igen közkedveltté vált. Ragasztott faanyagú típustartókból — tehát a legegyszerűbb fajtáiból is — 12—15 m-es fesztávolságú terek hidalhatok át csak két szélső alátámasztással. A típustartók trapéz alakú formájából önként adódik, hogy a felső részükön enyhe lejtésű tetősík, az alsó részükön pedig síkmennyezet képezhető ki. A tervek a központi épület téri körülzárását tűzték ki megoldandó célul, valamint a kerengő és a helyiségtraktusok teljes lefedését. Az épület külső térhatárán folyamatosan váltakoznak kő és sárga színű üvegfelület-szakaszok, a szobák és a kerengő közös falvonalában azonban csak pillérek kialakítása vált szükségessé, a tartók alátámasztásának céljaira. Alaprajzi vetületben az épület falainak csupán 1/5-e került így felfalazásra. A tartók mind a külső folyosók, mind a fedetlenül hagyott udvar 3—4 m-es túlnyúlással kerültek elhelyezésre. Az épület egykori — szinte pontos mértaniassággal történt — kitűzése tette lehetővé, hogy a tetőidom szabályos legyen: derékszögekben megtörő, önmagába záruló szárnyak fölötti nyeregtető. A tetőszerkezet külső oldalait konzolosan előreugró vízköpök sora tagolja. A külső körítőfal eredeti nyíláshelyeibe fából készült, keresztrácsos üvegezett ajtók kerültek, és hasonló szerkezetű mellvédrendszer övezi az udvar körfolyosóját is, kivéve annak nyugati oldalát, ahol tömör fafal vonul a falfestmény-rekonstrukció hordozószerkezeteként. A falkép-rekonstrukció külső előterében a tetöszél kellő mértékben előreugrik, így a falfestményeknek csak télvíz idején kell provizórikus letakarással védelmet nyújtani. A nyíláskiváltások és a küszöbkiegészítések anyaga fa. A szobák, folyosók terrazzopadozata és az udvar kőjárdája is kiegészítést nyert, az udvar vízelvezetésére kialakított rendszer figyelembe vette — felhasználta — az eredeti római csatornák nyomvonalait. A feladat összetettsége és a megoldás újszerűsége szinte szükségszerűen azt hozta magával, hogy mind a tervezés, mind a kivitelezés során bizonyos változtatásokra volt szükség, hogy az előzőekben leírt — s végül — kivitelezésre került állapot létrejöjjön. Az eredeti tervdokumentáció szerint a tetőzet amplitúdója csupán 12 m volt; a tetőszerkezet felső hőszigetelést és alsó deszkamennyezetet kapott, az udvari nagy falfestmény-rekonstrukció pedig védő üvegréteg alá került. Többszöri konzultáció eredményeképp a tetőzet részleges áttervezésére került sor, s ezáltal a felmerült problémák javát meg lehetett oldani. A 15 m-es tartók alkalmazására való áttéréssel — a lefedhető alapfelület megnövelésével — az udvari falfestményes falszakasz üveglapokkal való letakarása feleslegessé vált, az üveges megoldás az attraktív rekonstrukció élvezését erősen akadályozta volna. A nagyobb tetőzet sem tudta azonban a külső folyosók vízvédelmét teljesértékűén megoldani. A konzolos vízköpők ellenére az esővíz — számíthatóan — az oldalfolyosók külső határfalára csorog, és ezért a falakba fúrt nyílásokon át kell a vízelvezetést megoldani, de csak akkor, amikor mintegy kikísérletezhetővé válik az időjárás előidézte helyzet követelményeinek orvoslása. A tetőzet tartóinak kiosztásrendje természetszerűleg nem követhette a válaszfalakét, így a tervezés folyamán úgy tűnt, hogy ebből a divergenciából valamiféle zavaró térhatás sarjad. Ezért javasolta az eredeti terv a deszkamennyezet létesítését, amely fölül egységes, nyugodt felületet képezett, emellett alkalmas volt a válaszfalak vonalába elhelyezendő — kiállítási célokat is szolgáló — könnyű pannók felső rögzítésére is. A tetőszerkezet elkészültével azonban kiderült, hogy annak elkendőzésére, deszkamennyezettel való elrejtésére semmi szükség, ellenkezőleg: a 55