A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
Rózsáné Lendvai Anna: Adatok Sümeg és Tapolca XVII–XIX. századi történetéhez, különös tekintettel a kézműiparra
2. a— b ábra. A sümegi takácscéh behívótáblája 1828-ból (Elpusztult. Fényképe a Veszprémi Bakonyi Múzeumban) Abb. 2. a—b. Zunfttafel der Weber-Zunft in Sümeg aus dem Jahre 1828 (Zerstört. Foto im Bakonyi-Museum zu Veszprém) töl kérték kölcsön, vették át szabályzatukat. Pápaiaktól való a sümegi csizmadiák 1642. évi céhlevele, amelynek eredeti kiadója Pozsony volt. Pozsonyból való a sümegi takácsok 1682. évi céhlevele. (A pozsonyi takácscéh a takácscéhek fő- vagy anyacéhe; még a XVIII. században is hozzá fordulnak artikulusokért más városok takácsai.) A tapolcai csapómesteiek Bazin város csapóitól kérték és kapták az artikulusokat 1698ban. Az említett ,,céhlevél vándorlás"-okon kívül jóval hosszabb utat bejárt céhlevelekre is van példa Zala megyében, hiszen például a keszthelyi gombkötő-privilégium (1701) artikulusai Pozsonyból Sopronba, majd Szombathelyre, aztán Sárvárra kerültek kölcsönzésre, majd tőlük kérik a keszthelyi mesterek 1701-ben. A XVII. század végén alakul a tapolcai szabócéh (1682) és vargacéh (1699). Előbbi Keszthelytől veszi át a szabályzatot, utóbbi pedig az esztergomi vargákét. Egyik jellegzetes vonása a XVII. századi céhalakulásoknak a vegyes céhek létrejötte. Ezek olyan céhek, amelyeket különböző iparok mesterei alakítottak. így például a zalai mezővárosokban szűcsök, kádárok, szíjgyártók, lándzsa-, íj-, pajzs- és kopjakészítők, valamint kovácsok alkotják a vegyes céheket. A tapolcai vegyes céh a keszthelyi mesterektől kérte az artikulusokat 1676-ban (Keszthelyen 1636 óta létezik vegyes céh), kérdésesek viszont az 1661. évi sümegi vegyes céh levelének előzményei. 40 Ezt a privilégiumot dátuma szerint a sümegi kádárok, szűcsök, csiszárok, íj-, lándzsa-, pajzskészítők, szíj- és nyereggyártók Tapolcától kérik 1661-ben. A tapolcai vegyes céh viszont — mint említettük — 1676-ban alakult. Ennek az időbeli ellentmondásnak az lehet a magyarázata, hogy a tapolcai vegyes céh privilégiumán találunk egy korábbi dátumot (1480), tehát már a XV. század végén is lehetett kiváltságlevelük, s a sümegiek ezt kérhették kölcsön. További kérdésként jelentkezik, mi lehetett az oka annak, hogy a sümegiek 1661-ben a tapolcaiak artikulusait veszik át, amikor — mint már említettük — 1611ben már alakult Sümegen vegyes céh. A XVII. századi céhlevelek másik sajátossága a megerősítés (confirmálás), amely a mezőváros földesurától származik, s bizonyítéka annak, mennyire függtek a céhek a földesúrtól. Szentgróton például Hagymási Berekszói István várkapitány, a város ,,örökös ura", Keszthelyen Ákosházy Sárkány Miklós, majd Bakács Sándor, Babolchay Ferenc confirmálnak. Sümeg és Tapolca földesura a veszprémi püspök volt, s a céhek artikulusait ő confirmálja, egyes céhleveleket többször is, például a sümegi csizmadiákét 1642., 1648., 1659., 1687., 1711. és 1720. években. 41 A XVII. századból való privilégiumok egyrészt bizonyítják a céhek létét, a céhkiváltság meg534
