A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

†Nagy László: A veszprémi tobakok

neki. A céh jegyzőkönyvekben utólag áthúzták a szegődtetésre vonatkozó bejegyzést. Lehet, hogy a 10 Ft bért kevesellette Kulits Márton vándorlegény, lehet azonban, hogy szálláshelyét kifogásolta, hiszen ekkor már az inassal együtt heten szorongtak az egyszobás füstös konyhájú kis házban, ő lett volna a nyolcadik. Alighogy megszülte Karó Judit negyedik kisfiát, Molnár Mihálynak a másodikat, 1790 első hónapjaiban meghalt. A földingatlanokon levő adósság és a két apától származó gyermekek jussai miatt júniusban már összeírták vagyonát. 1791. december 17-én pedig, miután szőlőit és, úgy látszik, borsóföldjét előzőleg már eladta és árverésen ,,mobiliáit" is pénzzé tették, megtörtént a vagyon négy gyermeknek megfelelő négyfelé osztása és a hitelezők kielégítése. Molnár Mihály csupán a vároldalban levő kis házát tarthatta meg, tobakszerszámain kívül egy-két bútorát vásárolhatta vissza és néhai Frankovics Jánosék öreg Bibliáját. Az árverés után újranősült-e az akkor még alig több mint 32 éves mester, nem tudjuk. Ha a négy gyermek nála maradt, meg kellett tennie. De szüksége volt az új asszonyra inasai és legényei ellátása miatt is. Hiszen Karó Judit halála után még 12 évig szerepel neve a céhjegyzőkönyvekben. Igaz ugyan, hogy ez alatt az idő alatt legényt csak kétszer szegődtetett, inast csupán egyszer. Anyagi helyzetének további alakulását nem ismerjük. Aligha tartozhatott ezután is a módosabb tobakok közé. Céhtisztséget négy éven át viselt: 1788—1789-ig bejárómesterséget, 1790—1791-ig atyamesterséget. A céhmesterségig nem jutott el. Az utolsó adat szerint 1802-ben, 44—45 éves korában még élt. 6. Helyhez nem köthető vagyonok Érdemes megemlíteni még néhány olyan vagyoni vonatkozású adatot, amelyet nem tudunk ugyan helyhez kötni, de jellemző képet ad a veszprémi tobakok anyagi helyzetéről és sorsáról. Ilyenekről tájékoztat mindenekelőtt Tobak József hagyatékának konscriptiója. Minden valószínűség szerint arról a Kovács Tobak Józsefről van szó, aki 1740-ben már mesterlegény (,,megatta a társpoharat"), és mint Kovács Tobak Pál fia, kedvezményes fél taxával 1752-ben állt céhbe. Az apa Kovács Tobak Pál a 18. század első felében egyike volt a legtekintélyesebb mestereknek. 1707-ben állt céhbe és 45 évig tartó mesterideje alatt legalább tizenhét évig viselt céhtisztséget: öt éven át, 1708—1712-ig szolgálómester, 1714-ben atyamester és tizenegy éven át, 1718—1719-ig, 1725-ben, 1733—1738-ig és 1747— 1748-ig céhmester. 1752-ben, 64—65 éves korában szerepel utoljára a céh jegyzőkönyvében. Vagyoni viszonyait nem ismerjük, munkakörülményeit sem, de céhtisztségeiből következtetve jómódú embernek kellett lennie. Ez valószínűsítik fiának, Kovács Tobak Józsefnek javai, amelyeket ő örökölhetett, amikor éppen apja feltételezhető halálának évében állt céhbe. Talán csak erre várt tizenkét évi legényideje alatt, kb. 28—30 éves koráig. Munkakörülményeiről szintén nem maradt fenn adat, céhtisztségeiről is csak annyi, hogy 1753-ban szolgálómesterré választották, 1756-ban pedig atyamesterré. Annál jellemzőbb, amit a közvetlen halála után, 1766 februárjában ,.maradékai" miatt készített rövid konscriptio családi helyzetéről és vagyonáról őrzött meg számunkra. Eszerint kétszer nősült. Első feleségétől több gyermeke született, akik nyilván mint árvák maradtak nála második nősülésekor. Családtagjait nevét nem ismerjük, gyermekeinek számát sem. Az összeírásban két háza szerepel, közülük az egyiket az összeírok ,,tobakháznak" nevezik. A tobakház előtt kert terült el, de volt a ,,város rétinél" egy másik nagyobb kertje, egy kukoricaföldje és az ,,elő Hegyen" egy darab szőlője is. A földekhez megfelelő állatállománnyal rendelkezett: három tehénnel, egy ,,rúgott borjúval" és két ,,sörtvés"-sel. Az eddig ismert legtekintélyesebb tobakgazdaság ez. önmagában is biztosíthatta a család megélhetését. Pedig Kovács Tobak József kertjei, földje és állatai mellett mesterségével is törődött. Tanúsítják a jegyzékbe felvett, de nem részletezett „mesterséghez való föstetlen bőr, 10 föstenyi való szattyán, 12 kész, eladni való béllés bőr, 13 másoknak készített bőrei, 1 föstött, 12 föstetlen, 13 munkában levő kecske, 11 juhbőr és 2 kis gidabőr". Ezen kívül ,,26 oka magyar gyapjú, 18 1/2 oka kecskeszőr". Sajnos házai berendezését és egyéb ingóságait a testamentumban „specifikálták", ami a levéltárból nem került elő. A házak, kertek, kukoricaföld és szőlő az özvegynek, tehát második feleségének jutott, ,,2 teheneket és a serték", mivel az első asszony hozta magával, az ő gyermekeinek ítélték. Kovács Tobak Pálon és Kovács Tobak Józsefen kívül még három Kovács nevű tobak szerepel a céhjegyzökönyvekben. Csak az 1746 körül született ifj. Józsefnek ismerjük pályafutását, vagyonát, családi és munkakörülményeit. ,,Ferkóról" csupán annyit tudunk, hogy 1770-ben inasnak szegődött Takács Tobak Istvánhoz, Gergelyről (? György is lehet) pedig, hogy 1780-ban Nagy Molnár Józsefnél volt legény. Mivel Kovács Tobak József hagyatékának öszszeírása gyermekeit nem nevezi meg, egyikről sem mondhatjuk teljes bizonyossággal, hogy közvetlen leszármazottja. Legalább ifj. Kovács Tobak Józsefet valószínűsíthetjük fiának, abban az esetben, ha apja már hosszú legényidejének ötödik évében vette el első feleségét. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy feltételezhetően ő is közvetlenül apja halála után, 1766 áprilisában állt céhbe, szintén kedvezményes fél taxával. A hagyaték összeírását 1766 februárjában végezték. Bárkitől bármennyire örökölt is vagy szerzett, hamarosan anyagi gondjai támadtak. Céhbe állása után, 1768 novemberében „elkerülhetetlen szükségében való táplálásához és haszonhajtásához" Salamon József zsidótól 187 Ft kölcsönt vett föl. Lekötötte rá „házát és minden ingó, ingatlan jószágát". A kölcsön visszafizetését 1769, József napjára ígérte. 1768 decemberében ismét 200 Ft-ot kért Salamontól. Mivel a 387 Ft-ra növelt 528