A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

†Nagy László: A veszprémi tobakok

Anna hozományának és közös szerzeményeiknek értékét. Tóth Péter ingatlanait mind közös szerzeménynek minősítették: az Úrkúti Malom szomszédságában levő 1500 Ft-ra becsült házát, az úgynevezett ,,kis telekben", Macovits László földje melletti 100 Ft értékű kukoricaföldjét és az ugyancsak 100 Ft-ra becsült kertjét. A kert Mészáros Jánosé (nem tobak) és Dékán Józsefé között feküdt. Az összeírásban nem szerepel az a kukoricaföld, amelyet még 1819-ben a ,,Pajta alatt való kukorica telek"-ben Vas Gergelyné és a „Mikolányiak" (szintén nem tobakok) földjei szomszédságában vett meg 50 Ft-ért, Vetsei József csutorástól. Vetsei, hogy polétás fiát sikkasztásának következményeitől mentse, volt kénytelen sürgősen értékesíteni ingatlanát. Lehet, hogy e földet még az összeírás előtt Tóth Péter is továbbadta, vagy talán már meglevő kukoricaföldjéhez kapcsolta, ezért szerepel az összeírásban 100 Ft becsértékkel. Közös szerzeményük az 50 Ft-ra becsült két tehén is. Istállójuk sajátságos módon nem szerepel a jegyzékben. A bútorokból következtetve háza valószínűleg két szobából állt. A konyhán kívül volt kamrája és ott állt az udvaron a ,,méhel" is. Tóth Péter szerint Halasi Anna hozományából íz összeírás idejére a bútorok, ill. a szobabereniezési tárgyak közül csak egy 30 kr.-ra becsült ,rossz fekete bőr szék" maradt meg, a többi mind itözös szerzeményük: a két tölgyfa ágy, egy fenyőfa ágy, egy ,,lésza", egy fekete ,,bőrkanapé", négy fekete bőrszék, egy ,,körtvél fa" asztal, két tölgyfa pad s ,,egy rossz asztal, egy pultos nagy olmáriom, egy politúros olmáriom, egy hosszabb s rövidebb tölgyfa fogas, egy közönséges falra való tükör, két nagyobb, egy középszerű és hat kisebb kép és egy réz gyertyatartó". Értékük 63 Ft 60 kr. A konyhabútorok is közös szerzemények: „konyha olmáriom, egy fenyő láda és egy tálos". Az edényeket, evőeszközöket és egyéb konyhaberendezési tárgyakat, három, 1 — 1 Ft értékű cintányért, két, összesen 1 Ft-ra becsült „rossz réz lábost" és egy 30 kr. értékű hurkatöltőt kivéve, amelyek az asszony hozományából maradtak meg, szintén mind közösen szerezték: így a tízenkét cintányért, egy kis „leveses cintálat, hat pár kést, vellát és hat kalánt, egy pintes és három itzés öveget, három etzetes öveget tele etzettel, két öveg poharat, tíz nagyobb és kisebb fazekat, két lábost, egy hús vágót, két vas kalánt, sodró deszkát sodró fával, két szitát, egy rostát, két vas rostélt, vasalót egy vassal, sütő, förösztős és mosó teknyőt, egy faabroncsos szapulló sajtárt, két vízhordó sajtárt, egy kis buborkás hordót, egy 4 akós vasas káposztás hordót és egy 4, meg egy 5 akós hordót", összesen 45 Ft 53 kr. értékben. Az egyéb felvett házi eszközök és gazdasági szerszámaik is közös szerzemények: a „vasvella, a fejő kanna köpüvel, a túrós prős, két öntöző kanna, egy fűrész, köszörű kő vályústul, 15 db kilós zsák, három pokróc és két ponyva", összesen 24 Ft 50 kr. értékben. Az agyi és asztali ruhák közül Halasi Anna hozományaként csak két „tollal teli párnát, két vánkost, egy sávolos meg egy silány abroszt és egy felső lepedőt" jegyeztek fel 16 Ft 30 kr. értékben. Java részük ugyancsak közös szerzemény, mint ,,a hat alsó lepedő, egy kék tarka dunyha, egy paplan, hat párna tollal, nyolc vánkos, közöttük négy vörös czihés, egy kék czihés és egy bőr vánkos; egy zöld ágyterítő, Öt abrosz, közülük két sávolos és végül hat vászon kendő". Értékük 58 Ft 65 kr. Viseleti ruháikat nem írták össze, csupán a ruháikra való ezüstgombokat és ékszereiket. A gombokat egy pár ezüstfüggővel közös szerzeménynek minősítették: így a „jankedlire való" 16 pár, 14 lat súlyú, a „laiblira való" 26 db 8 1/2 lat súlyú", a réklire való 4 db „filigran munkájú" és végül egy kicsi meg két nagy szintén „filigran munkájú" ezüstgombot összesen 57 Ft 30 kr. értékben. Az ékszerek közül a 20 Ft értékű „nyakra való ezüst lántzot és az egy pár 2 Ft 30 kr-os, köpenyegre való ezüst csattot" Halasi Anna hozta magával. Egyéb vagyontárgyakhoz képest feltűnően csekély értéket képviselt Tóth Péter néhány közös szerzeményű tobakszerszáma: ,,a két gázoló vállú, egy silány tőttő vállú, egy kazán, egy botska, öt fél kéz botska és egy aggató sámedli". 39 Ft 45 kr-ra becsülték. Igen figyelemreméltó ellenben az a tétel, amit közös szerzeményként „a mesterségbe egy summába vagyon" megnevezés alatt foglaltak össze. Ez 600 Ft értékben bizonyára a mesterség raktáron levő nyersanyagát meg késztermékeit, a szattyán- és kordovánbőröket tartalmazta. Volt végül Tóth Péternek adósainál, Német János csapónál, a „hatrongyosi" Szedlák Jánosnál és bizonyos Kalaba Jánosnál 52 Ft követelése. Az egész vagyon értéke igen tekintélyes öszszeget, 2750 Ft 43 kr.-t tett ki. Ebből Halasi Anna hozományáé csupán 44 Ft. Meglepően kevés, ha arra gondolunk, hogy apja a veszprémi tobakcéh legtekintélyesebb és bizonyára leggazdagabb mestere volt. Feltűnő különben, hogy az összeírásból nemcsak a szőlő, a tehénistálló, a megszokott majorság és ól, hanem sok más egyéb, a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen felszerelés is hiányzik. Okát nemcsak a deputátusok felületességében kell keresnünk. Tóth Péter közel száz év múltán is fukar és furfangos emberként élt a veszprémi iparosok emlékezetében. A Veszprémi Hírlap egy 1929. évi cikkében olvassuk, hogy a „Kölkes Petinek" csúfolt mester úgy csapta be a tőle birkagyapjút vásárló zsidót, hogy a fehér gyapjú közé lisztfinomra szitált murvát hintett, amitől természetesen a gyapjú nehezebb lett és több pénzt kaphatott érte. Lehet, hogy az 1825. évi összeíráskor ezért kisebbíttette felesége hozományát és titkolta el egynémely javait, mert előre számított gyermekei későbbi vagyoni igényeire. Egyébként a conscriptió után is óvatosan gazdálkodhatott. Egyetlen perét ismerjük csupán, és ebben sem adósként szerepelt. 1828-ban 300 Ft-ot követelt sógorától, ifj. Halasi Józseftől. Mielőtt Hollósi Mihály az Ürkút mellé, Fridrik János szomszédságába került volna, céhbe állásától, 1815-től 1824-ig külső mesterként valahol 526