A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

K. Palágyi Sylvia: A balácai kutatások története (1904–1976)

25. ábra. A 10. helyiség mozaikjának részlete a tihanyi kiállításon (VBM A 48.765) Abb. 25. Ein Teil des Mosaikes im Raum 10. an der Ausstellung zu Tihany (VBM A 48 765) (Az 1955-ös újraleltározáskor a szerzeményi napló bejegyzéseit is összekeverték, igy az anyag évenkénti különválasztása, egy-két jellegzetes tárgy kivételével, szinte lehetetlen.) A II. világháborút a balácai leletek valószínűleg a múzeum pincéjében vészelték át. 1948ban már komolyan foglalkozott a múzeum vezetősége a gyűjtemények átrendezésével. A dr. M. Gy. (Mészáros Gyula?) betűkkel jelölt I. emeleti berendezési rajzon az apszismozaik felszállítását is tervbe vették.

170 A II. világháború utáni első állandó kiállítás 1951. január 7-én nyílt meg. (A kiállításnyitás évéül általában 1950-et jelölik meg.) A kiállítás forgatókönyve jelentős helyet szentelt a balácai leleteknek. Az egyik falfestményrészlet mellett két nagy mozaiklapot is kiállítottak.

171 A falfestmények közül az ún. sárga-lila szoba (Rhé Gyula szerint is legkönnyebben rekonstruálható — 2. ábra) falképének összeállításával készültek el.

172 A régészeti új állandó kiállítást 1958. augusztus 8-án nyitották meg. Az 1957—1958-as rendezési munkák során Thomas Edit régész és Bartha László festőművész együttműködésével újabb 4 falképet állítottak helyre, s segítettek a sárga-lila falkép beszürkülésén is. A római terem falait mintegy 60 m

2-nyi falfestmény borította.

173 A II. emeleti kiállítási terem közepén a 31. helyiség mozaikjának javát helyezték el Kiss Ákos közreműködésével.

174 Az 1964. május 9-én megnyílt, újjárendezett kiállításra (24. ábra) a falfestmények rekonstrukcióján nem változtattak; felületüket, akárcsak a mozaikot is, megtisztították. Az évi beszámoló mozaikkiegészítési munkákról is tudósít.

175 A 10. helyiség mozaikjának egy részét a tihanyi múzeum 1960-ban rendezett állandó kiállításának egyik földszinti termében helyezték el (25. ábra), majd az 1966-os tihanyi kőtárrendezéskor, a többi római faragvánnyal együtt, lekerült az egykori pincébe. A fekete-fehér szegélytöredékeket ekkor vihették Tihanyba. A 8. helyiség eddig a veszprémi múzeumban őrzött tábláiból Thomas Edit és Soproni Sándor (a római rész rendezői), a Központi Múzeológiai Technológiai Csoport és a Bakonyi Múzeum restaurátorainak segítségével, állította össze a kőtár első helyiségét csaknem teljesen beborító mozaikpadlót.

176 1970-ben a külső csatornák hibája miatt beázott az egyik falfestmény. Lebontását nem lehetett sokáig halogatni. Az 1978-as, az 1982—83-as újabb falfestményleválasztás, a 31. helyiség és a 10-es helyiség mozaikjának elszállítása Veszprémből, ill. Tihanyból, a balácai vagy a Balácával kapcsolatos munkák újabb fejezetéhez tartozik.

177 Esedékessé vált egyrészt a Bakonyi Múzeum épületének és állandó kiállításának felújítása, másrészt 1976-ban megkezdődött a balácai ásatások második szakasza. A 2000-ig tervezett program keretében feltáruló római villagazdaság újabban előkerült leletei, a már ismert mozaikokkal és falfestményekkel együtt, figyelembe véve a Bakonyi Múzeum már megnyitásakor is szűkös voltát, ismét aktuálissá tette Laczkó Dezső és Rhé Gyula álmát, a balácai római telep anyagának „méltó", külön épületben való elhelyezését. Hajnóczi Gyula — a feltárt főépület falainak felhasználásával tervezett — védöépületében eredeti helyükre kerülhetnek vissza a mozaikok. Az új töredékekkel kiegészített falképek, ha nem is eredeti helyükre, de ugyancsak visszakerülnek a főépületbe, ahol válaszfalként gazdagítják majd a balácai látnivalók sorát. 47