A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: A balatonfüredi református templom építéstörténete és ülésrendje

5. nyolc oszloptörzset, 6. nyolc db ion oszloprend stílusában faragott pillérfejezetet. Utóbbiakat a torony legfelső négy ablakánál párosával építették be a sarokpilaszterek fejezetének. A faragott kövekből 1828. május 20-án 20 darabot 13 szekér szállított Keszthelyről Füredre, május 16-án pedig a még hátralévő köveket 17 köveskáli szekér hozta meg.

20 A köveket beépítették helyükre, és a végső helyszíni igazítást július 11-én maga Kugler végezte el. 1827. október 16-án az egyházközség szerződést kötött Brenner József veszprémi rézmíves, „kolompáros" mesterrel a templomtorony rézlemezzel való befedésére.

21 E munkát tervrajz alapján rendelték meg, melyet nyilván a Somban tett látogatás után készíttettek. A szerződés szövege hiteles — de sajnos nem részletes — leírást ad a toronysisakról, melynek csúcsára mintegy ,,négy akós nagyságú gombot" és egy csillagot helyeztek el. A toronysisak az ácsmunkák befejezése után, 1828 nyarára elkészült, melynek díszeit és a gombot egy veszprémi ,,piktor" aranyozta be. Ezzel egyidőben egy veszprémi lakatossal vasból nagyméretű sast készíttettek a toronycsúcs tetejére.

22 A toronygombot szeptember 7-én ünnepélyes prédikáció kíséretében tették a helyére.

23 Az új toronyba novemberben felhúzták a harangokat is, melyeket november 7-én szereltek le a régi imaház tornyából. Ebből az alkalomból reggeli könyörgést mondtak a templomban.

24 Fogt József veszprémi ácsmesterrel 1828. január 15-én újabb szerződést kötöttek, mely szerint tölgyfából elkészíti a karzatra vezető lépcsőket, a ,,Templomba Szükséges Grádits Fákat".

25 Ez év folyamán már megkezdték, 1829-ben pedig folytatták a lakatosmunkákat is. A templomépület belseje 1828-ban elkészült, ill. az építkezést befejezték. Ezt igazolja az orgonakarzatot tartó boltívek záródíszein olvasható évszám. A templom fedélszékét 75 ezer darab, Szabó István komáromi fakereskedőtől vásárolt

26 fazsindellyel fedték be, mely abban a korban általánosan alkalmazott tetőfedő anyag volt. A szomszédos Tihanyban, a bencés apátsági kolostorépületet és templomot még a múlt században is fazsindely fedte, a két templomtornyot jelenleg is ezzel fedték le. A templom nyílászáró szerkezeteinek, az ablakoknak az elkészítésére Balog Péter füredi asztalosmesterrel kötöttek szerződést 1828. május 4-én,

27 aki 1829 nyarára készült el 9 nagy, 9 kisebb ablakkal és 4 zsalugáteres toronyablakkal. A 2-öles méretű, nagy ablakok a templom keleti és nyugati oldalán, valamint a főbejárat felett találhatók. A vásárolt festékek (zöld és fehér) színéből

28 egyértelműen arra lehet következtetni, hogy az ablakokat kívülről zöld, belülről pedig fehér színre festették. 1829. február 15-én Nemes Geremi Horváth Ferenc asztalossal kötött az egyházközség szerződést. Ez a Némedin (Tolnanémedin) lakó mester elvállalta, hogy saját maga által hozott száraz fából elkészíti a „kathedrát" (szószéket), a „koronát" (hangvetőt), a prédikátori széket, a keresztelőedény állványát, az úrasztalát és a főbejárati ajtót, a szükséges faragó- és aranyozómunkákkal együtt. Vállalta ezenkívül, hogy a templom valamennyi székét (padját) is elkészíti az egyházközség által adott fából. Az ajtót tölgyfából, a szószéket és a hangvetőt diófából, a prédikátori széket és az úrasztalát hársfából, a székek (padok) végeit és a négy első szék elejét tölgyfából készíti, s ezenkívül még két perselyt.

29 Az egyházközség ellenőrzési okiratából

30 kiderül, hogy az asztalos, szerszámaival együtt, megjelent Füreden, felvett 100 forint foglalót, de munkáját nem végezte el, hanem szerszámait hátrahagyva, megszökött. Ügy tűnik, hogy Horváthtal együtt dolgozott a berendezések kivitelezésén a füredi Balog Péter asztalos is, mert az előbbi eltűnése után az egyházközség az utóbbit bízta meg a szerződésben rögzített munkák elkészítésével. Erről nem maradt szerződés, de az ellenőrzési okirat e bonyodalmat megőrizte. Balog asztalos nem értett az aranyozáshoz, ezért erre a munkára a veszprémi Bûcher Ferenc képírót szerződtették;

31 1830 nyarára el is készült a ,,Cathedrán levő Czirádák" aranyozásával. A munkálatokról fennmaradt egy keltezés nélküli számla, melyet Szalay György füredi kovácsmester nyújtott be több év alatt elkészített kovácsmunkákról.

32 Ebből tudjuk, hogy ő készítette el a talicskák és a malterosládák vasalását, az ácsoknak és a kőműveseknek szeget kalapált, szerszámokat edzett és javított, vasalásokat készített a berendezésekhez, a toronyhoz, és a harangtartó állványhoz kapcsokat, csavarokat és tartóvasat csinált, végül ő edzette a nagyharang tengelyét is. A templom végül 1830. július hó végére elkészült. Hivatalos egyházi felszentelése s egyúttal használatbavétele ünnepélyes keretek között zajlott le. Az ünnepség rendjét a korabeli leírásból idézzük: ,,Melly Határ-nap, mint a' B.Füredi Ekklesia Tagjai előtt emlékezetes Nap, felvirradván hogy mindenek szép rendel mennyének véghez, a' Felszentelő Fő Tisztelendő Superintendens Ur rendelése szerént reggeli kilentz órakor a' Harangok által az Isteni Tisztelet kezdésére Jel adattatvánn, a' Parochiális Háztól megindult, a' nagy sokaság, előlmentek rendel az oskolás fiú és leány gyermekek, utánnok a' Pápai Reformátom Nemes Collegiumbeli Kántor Deákok, ezeket követte a' Templomot felszentelő Superintendens Ur, vezettetvén a' Tractualis Coadiutor Curátorok és Tábla Birák Tekintetes Oroszy Pál és Kazay Gábor Urak által, ezek utánn ment a' számos Vidéki Papság, és a' minden rendű, rangú, némü és Vallású roppant Sereg. A' Templom ajtajához érvénn annak küszöbénél énekelték a' Kántor Deákok Harmóniával a 96âik 'Sóltár ls£ és 2<^í Verseit. Ennek végeztével mindenek a' kik befértek az Isten Házában, Helyet foglalvánn, ismét énekelték a' Kántor Deákok az újj Énekes könyvből a' 130dik Ditséretnek 4äÜ Versét; . . ."

33 Érdekes az ünnepség további rendje. Tóth Ferenc püspök prédikációja következett a szószéken, majd megkereszteltek egy kisdedet, utána ,,az Ur Vatsorai Agendát mondó Aktor" elmondta beszédét és „meghivánn a' híveket a' Szent Asztalhoz való járulásra, elébb is a' Lelki Pásztorok 475