A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: A balatonfüredi református templom építéstörténete és ülésrendje

5. nyolc oszloptörzset, 6. nyolc db ion oszloprend stílusában faragott pillérfejezetet. Utóbbiakat a torony legfelső négy ablakánál párosával építették be a sarokpilaszterek fejeze­tének. A faragott kövekből 1828. május 20-án 20 darabot 13 szekér szállított Keszthelyről Füredre, május 16-án pedig a még hátralévő köveket 17 köveskáli szekér hozta meg. 20 A köveket beépí­tették helyükre, és a végső helyszíni igazítást jú­lius 11-én maga Kugler végezte el. 1827. október 16-án az egyházközség szerződést kötött Brenner József veszprémi rézmíves, „ko­lompáros" mesterrel a templomtorony rézlemez­zel való befedésére. 21 E munkát tervrajz alapján rendelték meg, melyet nyilván a Somban tett lá­togatás után készíttettek. A szerződés szövege hiteles — de sajnos nem részletes — leírást ad a toronysisakról, melynek csúcsára mintegy ,,négy akós nagyságú gombot" és egy csillagot helyez­tek el. A toronysisak az ácsmunkák befejezése után, 1828 nyarára elkészült, melynek díszeit és a gombot egy veszprémi ,,piktor" aranyozta be. Ezzel egyidőben egy veszprémi lakatossal vasból nagyméretű sast készíttettek a toronycsúcs tete­jére. 22 A toronygombot szeptember 7-én ünnepé­lyes prédikáció kíséretében tették a helyére. 23 Az új toronyba novemberben felhúzták a harangokat is, melyeket november 7-én szereltek le a régi imaház tornyából. Ebből az alkalomból reggeli könyörgést mondtak a templomban. 24 Fogt József veszprémi ácsmesterrel 1828. ja­nuár 15-én újabb szerződést kötöttek, mely sze­rint tölgyfából elkészíti a karzatra vezető lépcső­ket, a ,,Templomba Szükséges Grádits Fákat". 25 Ez év folyamán már megkezdték, 1829-ben pedig folytatták a lakatosmunkákat is. A templomépület belseje 1828-ban elkészült, ill. az építkezést befejezték. Ezt igazolja az orgona­karzatot tartó boltívek záródíszein olvasható év­szám. A templom fedélszékét 75 ezer darab, Szabó István komáromi fakereskedőtől vásárolt 26 fa­zsindellyel fedték be, mely abban a korban álta­lánosan alkalmazott tetőfedő anyag volt. A szom­szédos Tihanyban, a bencés apátsági kolostorépü­letet és templomot még a múlt században is fa­zsindely fedte, a két templomtornyot jelenleg is ezzel fedték le. A templom nyílászáró szerkezeteinek, az abla­koknak az elkészítésére Balog Péter füredi aszta­losmesterrel kötöttek szerződést 1828. május 4-én, 27 aki 1829 nyarára készült el 9 nagy, 9 ki­sebb ablakkal és 4 zsalugáteres toronyablakkal. A 2-öles méretű, nagy ablakok a templom keleti és nyugati oldalán, valamint a főbejárat felett találhatók. A vásárolt festékek (zöld és fehér) színéből 28 egyértelműen arra lehet következtetni, hogy az ablakokat kívülről zöld, belülről pedig fehér színre festették. 1829. február 15-én Nemes Geremi Horváth Ferenc asztalossal kötött az egyházközség szer­ződést. Ez a Némedin (Tolnanémedin) lakó mes­ter elvállalta, hogy saját maga által hozott száraz fából elkészíti a „kathedrát" (szószéket), a „koro­nát" (hangvetőt), a prédikátori széket, a keresz­telőedény állványát, az úrasztalát és a főbejárati ajtót, a szükséges faragó- és aranyozómunkákkal együtt. Vállalta ezenkívül, hogy a templom vala­mennyi székét (padját) is elkészíti az egyházköz­ség által adott fából. Az ajtót tölgyfából, a szó­széket és a hangvetőt diófából, a prédikátori szé­ket és az úrasztalát hársfából, a székek (padok) végeit és a négy első szék elejét tölgyfából ké­szíti, s ezenkívül még két perselyt. 29 Az egyház­község ellenőrzési okiratából 30 kiderül, hogy az asztalos, szerszámaival együtt, megjelent Füre­den, felvett 100 forint foglalót, de munkáját nem végezte el, hanem szerszámait hátrahagyva, meg­szökött. Ügy tűnik, hogy Horváthtal együtt dol­gozott a berendezések kivitelezésén a füredi Ba­log Péter asztalos is, mert az előbbi eltűnése után az egyházközség az utóbbit bízta meg a szerző­désben rögzített munkák elkészítésével. Erről nem maradt szerződés, de az ellenőrzési okirat e bonyodalmat megőrizte. Balog asztalos nem értett az aranyozáshoz, ezért erre a munkára a veszp­rémi Bûcher Ferenc képírót szerződtették; 31 1830 nyarára el is készült a ,,Cathedrán levő Czirá­dák" aranyozásával. A munkálatokról fennmaradt egy keltezés nél­küli számla, melyet Szalay György füredi kovács­mester nyújtott be több év alatt elkészített ko­vácsmunkákról. 32 Ebből tudjuk, hogy ő készítette el a talicskák és a malterosládák vasalását, az ácsoknak és a kőműveseknek szeget kalapált, szerszámokat edzett és javított, vasalásokat ké­szített a berendezésekhez, a toronyhoz, és a ha­rangtartó állványhoz kapcsokat, csavarokat és tartóvasat csinált, végül ő edzette a nagyharang tengelyét is. A templom végül 1830. július hó végére elké­szült. Hivatalos egyházi felszentelése s egyúttal használatbavétele ünnepélyes keretek között zaj­lott le. Az ünnepség rendjét a korabeli leírásból idézzük: ,,Melly Határ-nap, mint a' B.Füredi Ekklesia Tagjai előtt emlékezetes Nap, felvirradván hogy mindenek szép rendel mennyének véghez, a' Fel­szentelő Fő Tisztelendő Superintendens Ur rende­lése szerént reggeli kilentz órakor a' Harangok által az Isteni Tisztelet kezdésére Jel adattat­vánn, a' Parochiális Háztól megindult, a' nagy so­kaság, előlmentek rendel az oskolás fiú és leány gyermekek, utánnok a' Pápai Reformátom Nemes Collegiumbeli Kántor Deákok, ezeket követte a' Templomot felszentelő Superintendens Ur, vezet­tetvén a' Tractualis Coadiutor Curátorok és Tábla Birák Tekintetes Oroszy Pál és Kazay Gá­bor Urak által, ezek utánn ment a' számos Vidéki Papság, és a' minden rendű, rangú, némü és Val­lású roppant Sereg. A' Templom ajtajához érvénn annak küszöbénél énekelték a' Kántor Deákok Harmóniával a 96âik 'Sóltár ls£ és 2<^í Verseit. Ennek végeztével mindenek a' kik befértek az Isten Házában, Helyet foglalvánn, ismét énekel­ték a' Kántor Deákok az újj Énekes könyvből a' 130dik Ditséretnek 4äÜ Versét; . . ." 33 Érdekes az ünnepség további rendje. Tóth Fe­renc püspök prédikációja következett a szószé­ken, majd megkereszteltek egy kisdedet, utána ,,az Ur Vatsorai Agendát mondó Aktor" elmondta beszédét és „meghivánn a' híveket a' Szent Asz­talhoz való járulásra, elébb is a' Lelki Pásztorok 475

Next

/
Thumbnails
Contents